A negyedik hatalmi ág megtörése – Kihívások, fogódzók és ellenállási lehetőségek a NER médiarendszerében címen jelent meg a Transparency International Magyarország legfrissebb kiadványa. Az útmutató, melynek fejezeteit ismert újságírók és szakértők jegyzik, nem csak a szakma képviselőinek, hanem a széles nyilvánosságnak is tájékoztatást nyújt az újságírásra és a sajtószabadságra leselkedő kockázatokról, és az azokra való felkészülési lehetőségekről. 

A Transparency International (TI) Magyarország az idei évben arra vállalkozott, hogy egy, az újságírók számára a gyakorlatban is hasznosítható kiadványt állítson össze, amely támpontokat ad a szakmájukat érő kihívásokra és veszélyekre. Az általunk felkért újságírók a személyesen őket, illetve a szakmát érő politikai és gazdasági támadások kivédéséhez, a névtelen források védelméhez, a bizalmas információk megszerzésével és közlésével kapcsolatos kihívásokhoz nyújt tanácsokat. Az útmutatóhoz csatlakozó szakértők a helyreigazítási kérelmek és perek, valamint a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek (SLAPP) elleni felkészülés, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés, valamint az Európai Unió által a sajtószabadság és a médiapluralizmus védelmében bevezetett szabályozások részleteit taglalják. 

Gosztonyi Gergely a hazai médiarendszer másfél évtizedes torzulásai mellett számba veszi, milyen jogi, politikai és pénzügyi eszközök használatával igyekezett válaszokat adni az Európai Unió a médiapluralizmust sértő tagállami folyamatokra. Az uniós alapszerződés 7-es cikkelye szerinti, a kötelezettségszegési, valamint az európai uniós források befagyasztását eredményező jogállamisági eljárások mind médiapluralizmust sértő tendenciákkal szembeni fellépést szolgálják, azonban számos hátráltató tényező miatt sok esetben nem érik el az eredetileg kitűzött célt.

Változást hozhatnak az egyetemi tanár szerint az EU által bevezetett jogi szabályozások, melyek a közszolgálati médiumokra nehezedő politikai nyomásgyakorlás csökkentését, az állami hirdetések elosztásának, valamint a médiatulajdonosi viszonyok transzparenssé tétele mellett az online platformok működési átláthatóságának növelését is célozzák. A nyilvánosság feletti kiterjedt állami kontrollal szemben „a politikai akarat, az európai intézményi fellépés határozottsága, valamint a civil társadalom kitartása együttesen dönthetik el, hogy a magyar médiatér visszafordul-e a pluralizmus és a szabadság irányába, vagy véglegesen egy központosított, lojalitásalapú rendszerbe süllyed” – írja az egyetemi tanár. 

A politikai és gazdasági erőfölénnyel rendelkezők számos, köztük jogi eszközt alkalmazhatnak annak érdekében, hogy azokat elrettentő célzattal vessék be a kényes ügyek után kutakodó újságírókkal és szerkesztőségekkel szemben. Ezek egyike a közéleti részvétel elleni stratégiai per (Strategic Lawsuit Against Public Participation – SLAPP), mely eljárásoknak alapvető célja, hogy mind anyagilag, mind erőforrásilag lekössék a szerkesztőségek kapacitásait. Az elmúlt évek egyik ilyen emblematikus, és hosszú éveken át tartó konfliktusa a Forbes Magyarország gazdasági magazin, és a magyar energiaitalgyártó, a Hell Energy Magyarország Kft. tulajdonosai között indult el, mely jogi hadjáratnak a részleteiről, és annak hosszú távú és kiterjedt következményeiről a lap főszerkesztője, Zsiborás Gergő számol be a friss kiadványunkban.

A Barabás-család által 2020-ban, a gazdasági magazinnal szemben indított perben, amely a lap által évente összeállított, az 50 leggazdagabb magyar rangsorát tartalmazó kiadvány ideiglenes visszavonásával is járt, valamivel több, mint öt évvel később született jogerős ítélet. Azonban a konkrét jogi eljárás szélesebb hullámokat is vetett, hiszen annak lezárultáig nem volt bizonyos, hogy más, a Barabás-család üzleti ügyeivel foglalkozó újságírók és médiumok közölhetik-e az üzletemberek nevét, valamint az eset az eredetileg a személyes adatok védelmére hozott uniós, a General Data Protection Regulation (GDPR) névre hallgató szabályozás hazai átültetésének hiányosságaira, valamint annak visszaélésszerű alkalmazására is rávilágított. 

A fenti témákról bővebben a debreceni Campus Fesztiválon megtartott, a TI Magyarország ügyvezetője, Martin József Péter moderálta beszélgetésen esett szó, ahol a két szerzőhöz, Gosztonyi Gergelyhez és Zsiborás Gergőhöz harmadik beszélgetőpartnerként Marton Kamilla, a Direkt36 újságírója csatlakozott. 

„Önmagában az, hogy a hatalom megpróbálja eltitkolni a számára kínos információkat, nem magyar sajátosság, a hatalom természetéhez tartozik, hogy nem szereti, ha ellenőrzik. (…) A 2010 után egymást követő Orbán-kormányok lehetőségei pedig (…) majdhogynem korlátlanok voltak ezen a téren. Újságíróként alapvető feladatunk a hatalom ellenőrzése, az átláthatóság pedig eszközünk és célunk is, munkánk ezért a mindenkori hatalom rövidtávú politikai céljaival gyakran ellentétes.” – írja Sarkadi Zsolt, aki a kiadványunkban közölt írásában a közérdekű adatok, valamint a közérdeklődésre számot tartó ügyekhez kapcsolódó információk visszatartásáról,  és a közhatalommal rendelkezők, illetve a hozzájuk közel állók kényes ügyeinek feltárásának nehézségeiről számol be személyes szakmai tapasztalatain keresztül.

A Telex.hu újságírója, szerkesztője szerint, miután a kétharmados hatalom az elmúlt másfél évtizedben nem pusztán adminisztratív eszközökkel, hanem politikai támadásokkal, és az államilag fenntartott propagandagépezet által véghezvitt támadásokkal is nyomás alá helyezte a független média maradékát, az oknyomozó újságíróknak különös figyelemmel kell lenniük arra, milyen módszerekkel tesznek szert a kényes információkra, hogyan védik meg a nekik szivárogtató források anonimitását, és miképpen szembesítheti a kényes kérdésekkel a politikusokat és a hatalomhoz közel állókat.  

A sajtóval és annak munkatársaival szemben bevethető jogi eljárásokat, illetve az ezekkel szembeni védekezési lehetőségeket veszi számba a most megjelent útmutatónkban közölt összefoglalójában Nehéz-Posony Kata. A hagyományosnak tekinthető olyan eljárások, mint a sajtóperek vagy a személyiségi jogi perek ma már nem képesek betölteni a valódi funkciójukat, írja az ügyvéd, mivel a társadalom egy része számára a hitelesség már nem alapvető szempont. A hatalom birtokosai ezen felül a rendelkezésükre álló, korlátlannak ható erőforrások kiaknázásával indítanak eljárásokat a független média maradékával szemben, mely perek célja a megfélemlítés, az anyagi és a fizikai kifárasztás és az öncenzúrára késztetés, vagyis a szabad sajtó és a civilek ellehetetlenítése.

A jogász szerint, bár az Európai Unió tett lépéseket ezen folyamatokkal szemben, a kétharmados hatalommal rendelkező kormányt ezek nem akadályozzák meg abban, hogy jogalkotással, veszélyhelyzeti rendeletekkel és átláthatatlan salátatörvényekkel szűkítse tovább a hazai nyilvánosságot. Közvetlenül kihat a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlására is, hogy 2010-től kezdődően fokozatosan és egyre egyértelműbben sérül a bírói függetlenség, írja Nehéz-Posony Kata, aki egyben emlékeztet arra is, hogy közel sem áll távol a hatalomtól olyan kétes módszerek bevetése a vele szemben kritikus újságírókkal szemben, mint a Pegasus-szoftverhez hasonló, kiterjedt megfigyelésre alkalmas eszközök bevetése, vagy a propagandagépezet által nem egyszer véghez vitt lejárató kampányok alkalmazása. 

Az elmúlt évtizedekben szerzett szakmai tapasztalatai és személyes visszaemlékezései alapján értekezik a rendszerváltás után létrejött médiaviszonyok újbóli lebontásáról a BBC budapesti tudósítója. Nick Thorpe, mások mellett felidézve azt, miképpen állította pellengérre az rendszerváltás előtti állampárt egyik képviselője egy nagy hatást keltő tudósítása miatt, az írásában a folyamatosan érdeklődő, és a hatalom birtokosait a döntéseik következményeivel szembesítő újságírói munka mellett tesz hitet.

A Magyarországon az 1980-as években letelepedő tudósító a neves szociológus, Hankiss Elemér, valamint az Alkotmánybíróság első elnöke, a későbbi köztársasági elnök, Sólyom László gondolatai alapján idézi fel, hogy miképpen vallottak kudarcot a Nemzeti Együttműködés Rendszere által véghez vitt rombolással mindazon folyamatok, melyekből a rendszerváltó generáció szerint egy modern Magyarország épülhetett volna fel. Nick Thorpe szerint a magyar társadalom történelmi kudarca, hogy 1990 után soha nem jött létre új „társadalmi szerződés”, amely megalapozta azt, hogy a Fidesz kétharmados, másfél évtized óta tartó uralma alatt a sajtószabadság a ‘80-as években tapasztalt körülményekhez képest is gyengébb helyzetbe került, amely keretek között az újságírói szakma művelése még nehezebbé vált. 

Nick Thorpe-al, a BBC tudósítójával, Sarkadi Zsolttal, a Telex.hu újságírójával, valamint Nehéz-Posony Kata ügyvéddel mindezen témákról a budapesti Francia Intézetben tartott kerekasztal-beszélgetés keretében beszélgettünk bővebben: 

 A közérdeklődésre számot tartó ügyekhez kapcsolódó információkhoz való hozzáférés és a közérdekű adatokhoz nyilvánossága alapvető feltétele egy demokrációban a hatalom birtokosainak elszámoltatásában, az ezekhez való szabad hozzáférés hiányában pedig nem beszélhetünk sem működőképes médiáról, sem valódi, demokratikus nyilvánosságról, vélekedik a kiadványban közölt írásában a TI Magyarország jogi vezetője. Ligeti Miklós a közérdekű adatokhoz a rendszerváltás utáni két évtizedben való hozzáférés, és a NER 2010-beli hatalomra kerülését követő jogszabályi rombolás alapján veszi sorra a tényfeltáró újságírók, valamint az átláthatóságért kűzdő civil szervezetek az ezen, jelentősen beszűkített jogi keretek közötti lehetőségeit annak tekintetében, hogy miképpen kényszeríthetik ki a hatalomnak kényes ügyekhez kapcsolódó információk megszerzését és közzétételét.

Bár a kétharmados hatalom az ezen a téren véghez vitt, az információszabadságot csorbító gyakorlatát részben megakasztotta az Európai Unió által indított jogállamisági eljárás, és egyes, a nyilvánosságot korlátozó döntések egy részét visszavonták, illetve átalakították, a helyzet korántsem javult. A TI Magyarország jogi vezetője szerint valódi megoldást a jelenleg érvényben lévő, a közérdekű adatokra vonatkozó korlátozások eltörlése, a közpénzt érintő megállapodások fokozott nyilvánossága, az adófizetői pénzekből működő szervek átláthatóságának növelése, valamint a hatalomtól független, a közpénzek ellenőrzésére hivatott szervek megerősítése jelentene. 

A friss kiadványunkban taglalt témákat a Kihívások és fogódzók a NER médiarendszerében című új animációsfilm-sorozatunkban is bemutatjuk: