Egy online rendezvény keretében mutatta be a Transparency International (TI) Magyarország a Korrupció Érzékelési Index 2021-es eredményeit, valamint az ezzel egy időben megjelentetett Fekete Könyv második kötetét. Ez alkalomból a hazai közállapotokat egy kerekasztal beszélgetés keretében értékeltük, amelyen meghívott vendégeink egyúttal a rendszerszintűvé vált korrupcióból való lehetséges kitörési módozatokat is megvitatták. 

Szociológiai szempontból részben eredményesnek tekinthető Magyarország elmúlt bő egy évtizedes fejlődése, azonban az már nehezebben eldönthető, hogy az a magyar politikai rendszer autokrata jellegéből, vagy az elmúlt évek gazdasági növekedésből következik, vélekedett Szabó Andrea. A szociológus ezzel arra a moderátori felvetésre reagált, miszerint egy autokrácia, vagy orbáni szóhasználattal élve egy illiberális demokrácia jobb teljesítményt ér-e el, mint a szabad versenyt, és egyenlő feltételeket teremtő politikai berendezkedés. A TK PTI igazgatóhelyettese elmondta: elsősorban a társadalom közép- és felsőbb rétegei érezhették azt, hogy az anyagi helyzetük javult a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ez pedig részben a kormányzati intézkedéseknek, a családtámogatási és egyéb döntéseknek köszönhető. 

Szabó szerint minimálisan az alsóbb rétegek helyzete is javult, ők azonban többségében csak alacsony hatásfokú és termelőképességű szakmákba tudnak belépni, de mégis azt érezhetik, hogy a semmihez képest ez valamivel mégiscsak több. A társadalom legalján helyet foglaló legszegényebb rétegek esetében ezzel szemben egy teljes konzerválódás látszik, ők az elmúlt évtizedben egyáltalán nem tudtak kitörni a sanyarú helyzetükből. 

A Civitas Intézet tanácsadója az elhangzottakra reagálva felvetette: ha Szabó az egyes társadalmi rétegek helyzetének javulásáról szóló megállapítása helyes, miként lehetséges az, hogy több mint másfél évtizedes uniós tagságot követően Magyarország napjainkban is az európai közösség legszegényebb tagállamai közé tartozik? Teplán István szerint ez azzal magyarázható, hogy az Orbán Viktor kormányfő a Kádár-korból átvett politikai üzenetet felhasználva elhiteti a társadalom nagy részével, hogy egyre jobban élnek, miközben az ország leszakadóban van a régiós társaihoz képest, miközben rengetegen, mintegy 6-800 ezren élnek jelenleg is az uniós szegénységi küszöb alatt. 

Bod Péter Ákos hozzászólásában kiemelte: nem meglepő az autokratikus rendszerek kiépülése a gazdasági peremvidékeken, ezekben a térségben a magországokhoz képest a kapitalizmus a csúnyábbik arcát mutatja. A közgazdászprofesszor szerint ellentmondásos a kérdés megítélése, hiszen a gazdaságban mára már általánosan jelen lévő, és jelentősen túlárazott beruházásokra költött összegekből több projektet lehetne megvalósítani. A Magyar Nemzeti Bank volt elnöke kiemelte: maga a túlárazás jelen formájában beépül a GDP-adatokba, emellett pedig konkrét jövedelemként jelenik meg a túlárazások haszonélvezőinél, ez a jövedelem ezt követően pedig legálisan kezd mozogni a gazdaságban, és abból újabb beruházásokat hajtanak végre a korrupcióval terhelt beruházások kedvezményezettjei. Bod Péter Ákos felhívta a figyelmet az általa leírt folyamat negatív hatásaira is, hiszen a kiterjedt korrupció romboló hatással van a társadalmi normákra és az üzleti erkölcsökre egyaránt. 

Az elhangzottakra reagálva Ésik Sándor hozzátette: a NER egyik legfőbb alapját az jelenti, hogy a társadalom egyes szereplői és rétegei azt hihetik, hogy jobbá válik az életük. A DIétás Magyar Múzsa szerkesztője szerint a jelenlegi rendszer kiépítői felismerték, hogy a liberális demokrácia csupán egy szűk liberális elit vágyálma, de ennél sokkal szélesebb rétegeknek más az igénye. A hatalom birtokosai ez utóbbit elégítik ki: gyors, határozott és egyszerű megoldásokat kínálnak, ezért cserébe pedig a többség elfogadja a demokratikus értékek és jogok csorbulását. Ésik szerint azon összegek, melyekre Bod Péter Ákos a hozzászólásában hivatkozott, az nem csak a túlárazott beruházások kivitelezőit gazdagítja, hanem a pénzek végső soron lecsorognak az alsóbb társadalmi rétegekbe is. 

Szabó Andrea egy rövid kiegészítésében kiemelte: az uniós átlaghoz sőt, a V4-es országokhoz képest is leszakadóban van Magyarország az objektív tények alapján, de a szubjektív érzületek mégis ennek az ellenkezőjét állítják. Ez a szociológus szerint abból következik, hogy a lakosság nagy része nem a többi ország, hanem a magyar gazdaság elmúlt évek-béli teljesítményéhez méri a saját életének alakulását. 

Martin József Péter az eredeti kérdésfelvetésre válaszolva elmondta: az autokráciák igenis tudnak gazdasági teljesítményt nyújtani, hiszen Kína a kiterjedt korrupció ellenére komoly fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A TI Magyarország ügyvezetője, egyetértve Szabó Andreával kifejtette: számos felmérésben, egyebek mellett a GKI Gazdaságkutató kimutatásaiban, valamint az Eurobarométer adataiban is azt lehetett látni, hogy a gazdaság szereplői és a lakosság egyaránt a járvány kezdetéig rendkívül jó kilátásokkal néztek a jövőbe, és a válaszadók kiemelkedőnek érzékelték a gazdaság állapotát. 

Martin József Péter szerint azonban alapvetően a magyar gazdasági fejlődés járadékozáson alapul, Ferge Zsuzsa szavaival élve pedig egy perverz újraelosztás zajlik. A TI ügyvezetője szerint valóban úgy van, hogy a közép- és felsőrétegek voltak az elmúlt bő egy évtized legnagyobb anyagi haszonélvezői, azonban a legszegényebbeket magára hagyták. Szerinte nem megalapozott az a jelenlegi ellenzéki oldalon elterjedt érvelés, miszerint a jövedelmi gyarapodásnak csak egy nagyon szűk gazdasági elit a haszonélvezője, hanem az annál jóval szélesebb rétegekeket érint.

A TI Magyarország ügyvezetője a soron következő témakörre válaszolva, miszerint lehet-e lényegi különbséget tenni a 2010 előtti és utáni korrupció tekintetében elmondta: az Orbán-kormány hatalomra bő egy évtizeddel ezelőtti hatalomra kerülése előtt is jelentős volt a korrupció, de a 2010 utáni hibrid rezsimben a korrupció a rendszer szerves, alapvető része lett. A jelenlegi struktúrában a gazdasági és társadalmi viszonyok alapját a haveri kapcsolatok jelentik, ebből következően az eleinte elszigetelt esetek a későbbiekben általánossá és felülről vezéreltté váltak.

Bod Péter Ákos ehhez kapcsolódóan kifejtette: a 2008-as pénzügyi válság megrengette a szabad verseny nimbuszát, és ez Magyarországon egybeesett egy politikai irányváltással is. Az ezekben az években kiépülő orbáni centralizált rendszer a közgazdász szerint egy válasz volt egy gazdasági kihívásra, amely ilyen vagy olyan megközelítésben, de kiépülése óta nemzetközileg is egy hivatkozási alappá vált. A volt jegybankelnök szerint ez a folyamat abban nyilvánult meg, hogy az állami hatalom újra visszavonta magához mindazokat a befolyási területeket, amelyek korábban az állami befolyáson kívüli területekre kerültek. 

A magyar példa két szempontból kivételes Bod Péter Ákos szerint: az elmúlt években létrejött gazdasági és politikai rendszer egyrészről egy konkrét személyhez, Orbán Viktorhoz, valamint az ő szűk gazdasági és családi köréhez kötődik, a másik tényező pedig az ingyenesnek tekinthető uniós pénzek beáramlása, amely a magyar gazdaság egyik fő motorját jelentette az elmúlt években. Ez pedig értelmezése szerint a társadalomban ambivalensen csapódik le: nem tudatosul az állampolgárokban, hogy az EU-ból érkező források alapvetően az adófizetőké, nem pedig a rendszer kegyeltjeié. 

Teplán István rövid kiegészítéssel élt: értelmezése szerint a magyar politikai rendszer autokrácia, de nem ideológia vezérelt autokrácia. Teplán szerint ezt az is alátámasztja, hogy a politikai hatalmat leplezetlenül a korrupció útján való meggazdagodásra használják, valamint az egy család, és egy klán köré rendeződött, ez pedig szinte példa nélküli Európa egészét tekintve.

A kerekasztal harmadik, és egyben záró részében a résztvevők azt a kérdéskört járták körül, miszerint a korrupcióhoz való társadalmi attitűdöt miként lehet megváltoztatni? Egy esetleges politikai rendszerváltás, vagy a társadalomban véghezvitt jelentős változások átalakíthatják-e a magyar lakosság a korrupcióhoz való viszonyát?

Ésik Sándor válaszában két lehetséges kivezető utat vázolt fel. Mint elmondta, a NER úgy használja az uniós forrásokat, valamint a piacról felvehető olcsó hiteleket mint az ingyen pénzt, ez pedig szerinte alapjaiban határozza meg a magyar politikai gondolkodást, azonban a nem túl távoli jövőben várható egy fordulat, ami alapvetően megváltoztathatja a politikai rendszer eddigi berendezkedését. A Diétás Magyar Múzsa szerkesztője arra számít, hogy a fiatal, napjainkban a tízes éveik végén, húszas éveik elején járó generáció tagjai rá fognak döbbenni, hogy ők már nem fognak részesülni mindazokból a gazdasági előnyökből, amelyekből a náluk idősebb generációk igen, ez pedig kiábrándulást fog hozni magával. Másrészről ezen fiatalok egy másfajta szocializáción mennek keresztül mint elődeik, és várhatóan el fogják hagyni mindazokat a berögzült gondolkodásmódokat, amelyek a rendszerváltás előtti és utáni generációkban kialakultak. 

Szabó Andrea szerint a korrupciót javítani nem lehet, az része az életünknek, ehelyett egy hosszú ideig és több generáción át tartó, leginkább egy jó oktatási rendszerre alapuló szocializációs technikákra van szükség. A szociológus szerint nem a korrupciót kell felszámolni, hanem a demokráciát kell alapjaiban átalakítani. Kifejtette: amíg a legfelsőbb szintűvel szemben az egyéni, mindennapi korrupció bocsánatos bűn, addig nem lehet eredményesen fellépni a rendszerszintű korrupcióval szemben. 

Szabó szerint a rendszerváltás utáni szocializációs folyamatok hatásai már részben érzékelhetőek, de korántsem elegendőek a konkrét eredmények felmutatásához. Teplán István ezt azzal egészítette ki, hogy az állami és társadalmi transzparencia kiépítése mellett a sajtószabadságot is vissza kell építeni, hiszen a társadalom széles rétegei napjainkban nem értesülnek a legalapvetőbb korrupciós esetekről sem.

Martin József Péter hozzászólásában kiemelte: az állami intézmények és a társadalom kölcsönös egymásra hatásának döntő szerepe van a korrupció elleni eredményes fellépés tekintetében, de ennek eléréséhez nem csak az intézmények mindennapi gyakorlatában, hanem a társadalom mélyrétegeiben is jelentős változásoknak kell lezajlaniuk. A TI Magyarország ügyvezetője szerint egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi politikai rendszer egy legitimációs lejtmenetbe került: az elmúlt években egyre erősebben érzékelhető, hogy a középrétegek elfordulóban vannak a jelenlegi rendszertől, ami ebből következően mára már leginkább az alacsony státuszúakra támaszkodik a politikai támogatottságának megőrzése érdekében. Martin József Péter emellett reménykeltőnek látja, hogy a fiatalabb generációk körében egyre inkább érzékelhető a korrupció egyre erőteljesebb elutasítása, és a transzparencia iránti fokozott igény.