Btk. 373.§

Megtévesztés. Mások szándékos, tisztességtelen vagy illegális (pénzügyi, politikai vagy egyéb) előny szerzése érdekében való félrevezetése. Az egyes országokban a csalást büntetőjogi és polgári jogi rendelkezésekkel is szankcionálhatják. A csalás jogtalan haszonszerzésre irányul, ennek elérése végett az elkövető mást tévedésbe ejt, vagy már tévedésben lévő személyt tévedésben tart, és ezzel a cselekményével kárt okoz. Míg a tévedésbe ejtés esetében az elkövető maga idézi elő a valóságtól eltérő téves képzetet, addig a tévedésben tartás esetében az már adott, az elkövető a már fennálló tévedést használja ki ahhoz, hogy jogtalan haszont szerezzen magának.

Az a családon, államon és gazdasági piacokon kívüli tér, ahol az emberek közös érdekeik előmozdítása érdekében fognak össze. Az önkéntes és közösségi csoportok, civil szervezetek, szakszervezetek és hit alapú szervezetek mind ebbe a szférába tartoznak, így a fogalom tágabb, mint a civil szervezet fogalma.

Többlépcsős folyamat, amelynek során az egyének, vállalatok vagy szervezetek árut vagy szolgáltatást előre meghatározott eljárás keretében szereznek be. Az eljárásnak a kezdeti igényfelmérés, a szerződés odaítélése és a szolgáltatások nyújtása egyaránt része.

Az Automatikus Információcsere (Automatic Information Exchange – AIE) azt jelenti, hogy két vagy több állam adóhatóságai automatikusan és rendszeresen pénzügyi információkat osztanak meg egymással vagyonnal kapcsolatos témákban (beleértve az ingatlan vagyont, így a házakat, lakásokat vagy földeket), valamint adóköteles tevékenységekre vonatkozóan (például osztalékok, részesedések, jogdíjak, fizetések, nyugdíjak, visszatérített ÁFA, stb.). Ebben a rendszerben az információt általában abban az országban rögzítik, ahol az adóköteles tevékenység folyamatban van, vagy ahol a vagyon található, és külön hivatalos kérelem nélkül megosztják azzal az országgal, ahol ezekkel kapcsolatban adót fizetnek. A rendszernek a részes államok közötti kétoldali vagy többoldali megállapodásokkal biztosítanak hivatalos keretet.

Az átlátható módon működő kormányzat, gazdasági társaságok, szervezetek, valamint ezek tisztviselői és munkatársai nyilvánosságra hozzák az információkat, szabályzatokat, terveket, eljárásokat és intézkedéseket. Fő szabály szerint, a köztisztviselők, közalkalmazottak, cégek és egyéb szervezetek menedzserei és vezetői, valamint az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok kötelesek nyomon követhető, kiszámítható, illetve közérthető módon intézkedni, így segítik elő a részvételt és a számonkérhetőséget, valamint lehetővé teszik, hogy mások is nyomon követhessék a folyamatban lévő ügyeket.

Az adóparadicsomok olyan városok, államok vagy országok, amelyek jogrendszerük útján a nem helyben élők számára az adózás szempontjából kedvező elbánást biztosítanak. Minimális vagy nullás adókulcsot alkalmaznak, ezáltal ösztönzik a gazdasági tranzakciók áttelepítését területükre. Az adóparadicsomok rendszerint a pénzügyi szolgáltatók egész sorának adnak otthont. Számos adóparadicsom titoktartó jogrend is egyben.

Btk. 396. §

Az adócsalás az adók törvényellenes meg nem fizetését, vagy részleges megfizetését jelenti. Az adócsalók az adóhatóságok felé általában hamis adóbevallást tesznek, az adóbevallásukban kevesebb bevételről, haszonról vagy nyereségről számolnak be, mint a valós bevételük, illetve az adólevonásokat és -kedvezményeket túl magas összegben veszik igénybe. Mindez büntetőjogi vagy polgári jogi következményekkel jár. Az adóelkerülés a jogszabályoknak megfelelő gyakorlat, melynek célja az adókötelezettségek minimalizálása a szabályozások kiskapuinak vagy kivételeinek kiaknázásával, illetve az adózásra vonatkozó jogszabályok nem kívánatos értelmezésével. Általában olyan esetekre vonatkozik, amelyeknél ugyan ragaszkodnak a törvény betűjéhez, de a törvény célját és szellemiségét nem veszi figyelembe. A szándékosság bizonyítása nehéz, éppen ezért az adócsalás és az adóelkerülés közötti határvonal gyakran elmosódik.

Az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás (Base Erosion and Profit Shifting, BEPS) a nemzeti adóalap eróziójára, illetve az ehhez vezető folyamatra utal. E folyamat során a multinacionális cégek egy adott országban keletkezett hasznukat onnan más, alacsonyabb adózású vagy adómentes offshore pénzügyi központokba csoportosítják át, így minimalizálva adóterhüket. Ez a gyakorlat illegális, mert amellett, hogy erodálja azon országok adóalapját, ahol a nyereség keletkezett, egyenlőtlenné teszi a versenyfeltételeket, hiszen a kis- és közepes méretű vállalkozások általában nem férnek hozzá a nyereség-átcsoportosítási megoldásokhoz, és ezért sokkal magasabb adót fizetnek, mint a multinacionális cégek.