A hatalom negyedik ágának megtörése – kihívások, melyekkel az újságíróknak meg kell küzdeniük címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Transparency International Magyarország a budapesti Francia Intézetben. Meghívott vendégeinkkel, Nehéz-Posony Kata ügyvéddel, Sarkadi Zsolttal, a Telex.hu újságírójával és Nick Thorpe-al, a BBC budapesti tudósítójával a szabad sajtó maradékára leselkedő kockázatokról, hazai és nemzetközi trendekről, valamint a lehetséges megoldási módozatokról beszélgettünk ügyvezető igazgatónk, Martin József Péter moderálása mellett.

A kerekasztal-beszélgetést megelőzően a Francia Intézet igazgatója köszöntötte a közönséget és a beszélgetés résztvevőit. Matthieu Berton kifejtette: az általa vezetett intézet, valamint Franciaország budapesti nagykövetsége kiemelten fontosnak tartja a sajtószabadság melletti kiállást, és ezért támogatják az olyan kezdeményezéseket, mint a Transparency International (TI) Magyarország által évek óta menedzselt oknyomozói mentorprogram. A Francia Intézet igazgatója emlékeztetett: napjainkban számos politikai, gazdasági és környezeti kockázat éri az újságírói szakma művelőit, a női sajtómunkatársak pedig ezen felül is fokozott kockázatokat vállalnak, amikor a munkájukat végzik. 

A Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontières – RSF) nemzetközi szervezet adatai szerint pedig jelenleg is több száz újságírót tartanak fogva börtönökben, és az év eleje óta 37 újságírót öltek meg világszerte azért, mert a munkájukat végezték. Ez nem csak a zsurnaliszták, hanem az állampolgárok számára is veszélyt jelent, hiszen a hatalmon lévők számonkérésének alapvető feltétele, hogy a közvélemény az újságírók által közölt információk alapján tájékozódjon a politikusok és gazdasági szereplők viselt dolgairól. Nincs kiteljesedett demokrácia szabad sajtó nélkül, az újságírók védelme pedig elengedhetetlen a szabad, sokszínű és megbízható információk nyilvánosságra hozatalában, hívta fel a figyelmet Matthieu Berton, a Francia Intézet igazgatója.

A köszöntőbeszédet követően Martin József Péter, a TI Magyarroszág ügyvezetője bevezetőként arra kérte a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, hogy röviden foglalják össze, miképpen látják a sajtószabadság helyzetét mind nemzetközileg, mind Magyarországon. Sarkadi Zsolt, a Telex.hu újságírója szerint a médiára leselkedő aktuális veszélyek két fő csoportra bonthatók. Míg nemzetközileg olyan általános trendek figyelhetőek meg, mint a közösségi média által kialakított véleménybuborékok, az álhírek globális terjedése, valamint a reklámbevételek aránytalan elosztása, a hazai helyzetet tekintve kifejezetten magyar-specifikus problémákról beszélhetünk. 

Utóbbi esetben a kétharmados hatalom által az elmúlt másfél évtizedben kialakított, a sajtót szinte teljesen leuraló médiarendszerről van szó a Telex.hu szerkesztője szerint; emellett elmondása szerint az a mindennapi gyakorlat is fokozottan hátráltatja az újságírók munkáját,miszerint a hatalom minden tőle telhetőt megtesz, hogy a számára kényes ügyekben visszatartsa és elrejtse a kapcsolódó információkat és közérdekű adatokat.

Nick Thorpe, az angol közszolgálati csatornát, a BBC-t évtizedek óta Budapestről tudósító riporter egy érett terméssel teli gyümölcsfához hasonlította az aktuális helyzetet: ez az elképzelt fa roskadozik az információtól, melyet csak le kéne szakítani, azonban a kormányzat mindent megtesz, hogy az újságírók azokhoz ne férjenek hozzá. „Ha a bejáraton keresztül nem megy, mássz be a hátsó ablakon” – javasolta a tudósító, aki szerint ha egy újságíró azzal szembesül, hogy az állam elzárná őt a információktól, akkor új módszereket kell találnia azok megszerzéséhez. Annak a bizonyos gyümölcsfának az ága a túlsúlytól azonban sosem fog letörni, figyelmeztetett, hiszen mindig is lesznek olyan tényfeltáró újságírók és egy kiváncsi olvasóközönség, akik minden tőlük telhetőt meg fognak tenni az őket érdeklő információk megszerzéséért.

Egy hibrid rezsimben csak egy hibrid sajtószabadság érvényesülhet, hívta fel a figyelmet a felszólalásában Nehéz-Posony Kata ügyvéd. A médiaügyekkel aktívan foglalkozó jogász szerint mind hazai, mind nemzetközi téren, bár eltérő mértékben, de a nyilvánosság szűkülését figyelhetjük meg, amely jelenség mögött olyan tényezők állnak, mind az állami hirdetésekkel eltorzított reklámpiacok, vagy a kormányzati jogalkotási és jogalkalmazási korlátozások. Mint rámutatott, az újságírókkal és szerkesztőségekkel szembeni jogi eljárások, annak ellenére, hogy hosszú évtizedek óta létező és alkalmazott gyakorlatról van szó, napjainkban is fokozott veszélyt jelentenek az újságírói szakma művelőire. 

Mindezek mellett az igazán mélyrétegű és független tényfeltáró munkákra egyre kisebb az igény az olvasók részéről, sok olvasó inkább a gyorsan fogyasztható, és egyben a saját politikai meggyőződéséhez közel álló tartalmakat részesíti előnyben, vélekedett. Nehéz-Posony Kata mindezek mellett az egyik, ha nem is a legfontosabb problémának az álhírekkel és a dezinformációval szembeni határozott fellépést nevezte meg.

Martin József Péter közbevetésére, miszerint a független újságírók és az állami propagandát terjesztők viszonyában az utóbbiak nem az értékek, hanem az érdekek képviselete kulcsfontosságú, Sarkadi Zsolt elmondta: olyan formában lehet ezt a problémát megfogni, ha azt határozzuk meg, mi nem számít független és tényszerű újságírásnak. A Telex.hu munkatársa szerint a kormánypropagandát terjesztő médiumok és alkalmazottaik esetében egyértelmű, hogy ezen orgánumok esetében a hatalmon lévő párt (kampány)üzeneteinek a terjesztése az alapvető célkitűzés. 

Évek óta hangoztatott alaptétel a kormányzat részéről, emlékeztetett Sarkadi Zsolt, hogy miután senki sem függetlenítheti magát a saját meggyőződésétől, nem is létezhet független és objektív újságírás; ezzel szemben meggyőződése, és alaptétele ez az újságírói etikának is, hogy a személyes meggyőződéstől függetlenül is lehet pártatlanul az újságírói szakmát művelni. Ha egy magát újságírónak nevező dolgozónak tollba mondják, mit és mikor írjon, az egyértelműen távol áll a függetlenségtől, azonban egy újságírónak kötelessége arra törekednie, hogy minél objektívabb legyen függetlenül attól, hogy melyik oldal ügyéről van szó.

Teljesen értéksemleges ember, így tisztán értéksemleges újságírás nem létezhet, azonban nem is ez az alapvető probléma, reagált az elhangzottakra Nehéz-Posony Kata. Az évtizedeken át alapvető fontosságú újságírói hitelesség mára megkopott: sok olvasó abban az esetben is a hozzá közel álló politikai oldalhoz köthető médiumot fogyasztja még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy ott fals információk jelennek meg. Az ügyvéd szerint mindezek mellett alapvető fontosságú, hogy a szerkesztőségek és újságíróik törekedjenek a függetlenség megőrzésére, és ez abban az esetben érhető el, ha sem ideológiában, sem pénzügyileg nem függnek semmilyen érdekcsoporttól.

Évtizedek óta az angol közszolgálati csatornának, a BBC-nek dolgozik, és számára ezen tapasztalat világított rá, hogy a köz szolgálata nem csak egy médium, hanem az egyes újságírók alapvető küldetése is, fűzte hozzá a kérdéskörhöz Nick Thorpe. A riporter érdeklődéssel figyeli a NER és a hozzá hasonló populista erők egymás közötti, valamint a médiához való viszonyát, azonban mégis, annak ellenére hogy ezen politikai erők számos, magát újságírónak nevező szerzőt állítanak maguk mellé, az alapvető feladata az újságíróknak mégis a vita generálása, és nem az egyes ideológiák harsogása, fűzte hozzá.

Sarkadi Zsolt, felidézve azt, hogy a korábbi munkahelye, a 444.hu elindulását követően nem sokkal kormányoldalról létrehozták a portál riválisának szánt 888.hu portált elmondta: nem az igazság kisajátítása a kormányoldal célja, hanem a relativizálás, miszerint a tényalapú információkat már egyik vagy másik oldalon sem lehet megtalálni. Nem pusztán szellemi sötétség, hanem konkrét hazugság az, hogy két serpenyő létezik, az olvasó pedig valahol a kettő között majd megtalálja az igaznak vélt információkat. A hatalom célja mára az lett, hogy az állampolgárok számára már semmi se legyen igaz, függetlenül attól, a kormánypropagandát harsogó, vagy a független médiumok tartalmait fogyasztják. A kétharmados hatalom mindezen praktikákkal nem csak a saját szavazótáborát, hanem a bizonytalan szavazórétegeket igyekszik leválasztani a független sajtóról – és az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezt fokozott sikerrel teszi, hívta fel a figyelmet a Telex.hu munkatársa.

Nehéz-Posony Kata szerint azonban a kétharmados hatalom alapvető attitűdje mégis az, hogy az igazság, és nem mellesleg a kormányzóképesség egyedüli letéteményeseként aposztrofálja magát, és a több száz tételből álló médiabirodalom, a nemzeti konzultációk és plakátkampányok, valamint a kommunikációs gépezet minden további eleme ennek a célnak az eléréséhez rendelte alá magát. 

Azonban az ügyvéd szerint, utalva a hosszú évek óta a kormánykritikus médiumokat és civil szervezeteket érő kormányzati kampányokra és támadásokra kijelentette: egy alapvető szereptévesztésről és felfogásbeli tévedésről van szó, hiszen negyedik hatalmi ágként a média alapvető feladata az, hogy a hatalmon lévőket ellenőrizze, és nem a hatalom feladata az, hogy a vele szemben kritikusan megnyilvánulókat vegzálja az átláthatóság címszavával.

A Telex.hu újságírója szerint a magyar politikai viszonyokat tekintve az az alapvető anomália a fejlett nyugati demokráciákhoz képest, hogy Magyarországon már másfél évtizede egyetlen erő van hatalmon, méghozzá kétharmados, azaz gyakorlatilag teljhatalommal. Ez az időszak azért is számít rendkívül hosszúnak, tette hozzá, mert más színezetű kormányok hiányában az a narratíva terjedt el, hogy a független újságírók állandó jelleggel az adott kormánnyal szemben kritikusak, és nem épp a hatalmon lévőket kérik számon.

Martin József Péter moderátori közbevetésére, miszerint csak a hosszú időtartamnak nem kéne ilyen torz politikai berendezkedést szülnie, hiszen fejlett demokráciákban is láttunk példát arra, hogy egyes pártok vagy vezető politikusok hosszú időt töltenek hatalomban, Sarkadi Zsolt elmondta: nyilvánvaló, hogy az erre mutató szándék nélkül nem jöhetett volna létre az, a NER-nek nevezett berendezkedés, melyet az Orbán-kormányok építenek 2010 óta. Ezzel szemben a beágyazottabb demokráciákban a gazdasági és politikai fejlettség adta meg az alapját annak, hogy ezen berendezkedések nem fordultak át olyan rendszerré, mint amilyenné a NER vált, tette hozzá.

Moderátori felvetésre, miszerint egy magyarországihoz hasonló hibrid rezsimben megváltozik-e, és ha igen, mennyiben a független újságírók szerepe, valamint a sajtóra hárul-e a jogállam helyreállítása, Nick Thorpe felidézte a fideszes média- és kampánygépezetben az utóbbi időben aktivvá vált Partos Bencével az atlatszo.hu-n még 2023-ban megjelent interjút, melyben a Transzparens Újságírásért Alapítvány néven létrehozott kormányközeli szervezet (Government-organized non-governmental organization – GONGO) alapítója elmondta: „a független és objektív média ideája leáldozott”. Ezzel szemben a BBC budapesti tudósítója az angol közszolgálati csatorna alapelveit idézte, amely szerint az újságírók alapvető feladata és célja a hatalom elszámoltatása, valamint a nyilvánosság minél pártatlanabb tájékoztatása.

A sajtó feladata, hogy mind a hatalmon lévőknek, mind az ellenzéknek tükröt tartson, és a kétharmados hatalom teljes szereptévesztésben van azáltal, hogy ezen tükör feltartása miatt a független sajtót szapulja, fűzte hozzá Nehéz-Posony Kata. Nem a sajtó feladata a demokrácia helyreállítása, hanem egy liberális demokráciának kell a sajtó szabadságát biztosítania, mutatott rá az ügyvéd.

A Telex.hu újságírója szerint azonban, tapasztalva és látva a kétharmados többséggel rendelkező kormány hatalomtechnikai lépéseit, igenis megváltozik az újságírói szerepfelfogás: miután a rendkívül eredményesen működő hatalmi gépezet folyamatosan az igényei alapján szabja át az országot, ebből következően a szerkesztőségeknek és az újságíróknak is rendre új és új helyzeteket kell szembesülniük, melyekhez alkalmazkodniuk kell. 

Sarkadi Zsolt szerint mindezek mellett alapvető fontosságú, hogy az állampolgárok a rendelkezésükre álló információkból alkossanak véleményt, ehhez pedig független sajtóra van szükség. Azonban, mutatott rá a Telex.hu szerkesztője, a médiának és az egyes újságíróknak nem szabad együtt mozognia az aktuális politikai palettával: meg kell őrizni a középen állás és az objektivitás értékeit akkor is, ha a kormányzópárt, és más politikai erők is a szélsőjobb, és-vagy a populizmus felé mozdulnak el.

A kegyelmi botrány hullámain létrejött, és a jelenlegi kormány legerősebb kihívójának mért új ellenzéki erő alapjaiban változtathatja meg a sajtó hazai szerepét, hívta fel a figyelmet Nick Thorpe. A BBC tudósítója szerint azzal, hogy egyetlen párt vette át a korábban szétaprózódott ellenzék szerepét, a sajtó visszaállhat az eredeti szerepkörére, hiszen hosszú időn át részben az ellenzék szerepét is fel kellett vennie a hatalom számonkérésében.

Visszatérve a beszélgetés elején felvetett gondolatához, Nehéz-Posony Kata elmondta: hibrid rendszerben nem csak a sajtó, hanem az igazságszolgáltatás is hibrid, és ez élesen hat nem csak a sajtó-, hanem a közélet szempontjából kiemelt ügyekre. Az ügyvéd példaként hozta fel a Hans Reisch Spar-vezérigazgató adta interjút, melyben az üzletember azt állította, hogy kormányközeli körökből érkezett hozzá megkeresés arról, miszerint egyes NER-es szereplők érdekeltséget szereztek volna a kiskereskedelmi láncban. Orbán Viktor kormányfő magánszemélyként pert indított azon sajtóorgánumokkal szemben, melyek szemlézték a vezérigazgató által mondottakat, és több esetben is a miniszterelnök javára döntött a bíróság. Nehéz-Posony Kata szerint ezen konkrét példa azért is rendkívül kockázatos, mert a sajtó számára kedvezőtlen ítélet precedenst teremthet a jövőben. A jogorvoslati lehetőségek szűkülésével már egyre inkább releváns a kérdés a jogász szerint, hogy érdemes-e pereskedni, mert egy rossz bírósági döntést bebetonozhat a hatalom által megszállt Kúria, vagy akár az Alkotmánybíróság.