Dr. Áder János úrnak
köztársasági elnök
Köztársasági Elnöki Hivatal
Budapest

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Immár negyedik alkalommal fordulunk Önhöz, abban a reményben, hogy Köztársasági Elnök Úr méltányolja a kitartásunkat, és ezúttal helyt ad az érveinknek. Ismét arra kérjük Köztársasági Elnök Urat, hogy ne írjon alá két olyan törvényt, amelyek meggyőződésünk szerint károsak Magyarországnak és a magyar polgároknak.

Bármennyire is elkeserít bennünket, el kell ismerjük, hogy sem az állami lopást, sem a korrupció más formáit nem tudjuk megakadályozni. Az erőfeszítéseinket ezért arra összpontosítjuk, hogy nyomon kövessük a hatalmi visszaéléséket és a korrupciót. Leggyakrabban közérdekű adatkérésekkel próbáljuk kideríteni, hogy az állami szervek és a közpénzeket használó vállalatok mire költik az adónkat. Köztársasági Elnök Úr segítségét olyankor kértük, amikor az állam, meglátásunk szerint visszaélve a polgárok által rábízott hatalommal, szűkítette a közpénzek felhasználásának az elszámoltathatóságát. Ilyennek tekintettük az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 2013-as és 2015-ös módosításait, valamint a Paks II. beruházás titkosítását. Ez volt az a három alkalom, amikor arra kértük, hogy alkotmányossági vétóval élve akadályozza meg a törvényeknek az életbelépését. Most is úgy gondoljuk, hogy az Alkotmánybíróságnak kellett volna, illetve kellene véleményt mondania a „visszaélésszerű” adatigénylésről, ahogyan a közérdekű adatkérések díjának önkényes emeléséről és az atomerőmű-fejlesztés adatainak az eltitkolásáról is.

Március 1-jén az Országgyűlés ismét két olyan törvényt fogadott el, amelyek súlyosan korlátozzák a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. A Magyar Postáról szóló törvény és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény lényege ugyanaz: ezek az állami tulajdonban álló társaságok és az általuk irányított vállalatok mentesülnek az adataik közzétételére vonatkozó kötelezettségek alól. A parlament a jegybank esetében különös figyelmet fordított az alapítványi vagyonra, amely, a törvény indokolása szerint, az alapító Magyar Nemzeti Banktól történő elkülönülésre figyelemmel „elveszíti közvagyon jellegét”. Ez a rendelkezés egymagában 250 milliárd forint sorsát rejti el a polgárok vigyázó szeme elől, de a Magyar Posta esetében is 200 milliárd forint felhasználása válik titokká.

A Transparency International Magyarország számos pert indított a jegybank és alapítványai ellen azért, mert meg akarjuk tudni, hogy ezek a szervezetek mire költik a pénzünket. Első fokon rendre meg is nyertük ezeket a pereket, a bíróságok ugyanis úgy ítélték meg, hogy az MNB pénze akkor is közpénznek minősül, ha alapítványok rendelkezésére bocsátja, vagy ha közbeszerzés keretében a Századvég Alapítványnak juttatja. Mivel az Országgyűlés döntése értelmében mindkét törvényt alkalmazni kell a jelenleg folyamatban lévő eljárásokban is, ezeket a pereket másodfokon várhatóan el fogjuk veszíteni. Nehéz olyan ellenféllel küzdeni a bíróságon, amelyik, ha vesztésre áll, menetközben átírja a szabályokat, hogy javítsa a saját esélyeit. Arról nem is beszélve, hogy valódi demokráciában az állam nem avatkozik be törvényi eszközökkel folyamatban lévő peres eljárásokba, az ugyanis súlyosan sérti a tisztességes eljáráshoz fűződő, mindenkit megillető alapvető jogot.

Ezek a törvények korlátozzák az adófizetők pénzét használó szervezetek által nyilvánosságra hozandó adatok körét és megnehezítik azt, hogy a polgárok, élve a jogaikkal, ellenőrizzék a hatalom működését és a közpénzek elköltését. Emiatt ezek a törvények nem szolgálják a magyar polgárok javát és nincsen keresnivalójuk a magyar jogrendszerben.

Korábban már számtalanszor felhívtuk a figyelmet arra, hogy az ilyen típusú jogkorlátozó törvények több ponton sértik Magyarország Alaptörvényét. Az Alaptörvényünk ugyanis minden polgár jogaként határozza meg a közérdekű adatok megismerését, nyilvános elszámolásra kötelezi a közpénzekkel gazdálkodó szervezeteket és a nemzeti vagyont a közérdek szolgálatára rendeli. Erről szól az Alaptörvény VI. cikkének (2) bekezdése, 38. cikkének (1) bekezdése és 39. cikkének (2) bekezdése. Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése pedig a köztársasági elnök feladatául szabja azt, hogy őrködjék az államszervezet demokratikus működése felett, míg a 6. cikk (4) bekezdése arra kötelezi az államfőt, hogy kezdeményezze az Alaptörvénnyel ellentétesnek vélt törvény Alkotmánybíróság általi felülvizsgálatát.

Nincsen kétségünk afelől, hogy Köztársasági Elnök Úr az Alaptörvénnyel ellentétesnek fogja találni ezeket a törvényeket. E reményünket erősíti az a sajtóban nemrégen megjelent hír is, miszerint Köztársasági Elnök Úr esetleg megvétózza a törvényeket. Mi ennél többre kérjük Köztársasági Elnök Urat. A Transparency International Magyarország azt várja, hogy akadályozza meg ennek a két törvénynek a hatályba lépését azáltal, hogy kezdeményezi az Alkotmánybíróság általi felülvizsgálatukat.

Budapest, 2016. március 2.

Tisztelettel:
Martin József Péter s.k.
ügyvezető igazgató
Transparency International Magyarország Alapítvány