Skip to content

ÚTMUTATÓ bejelentővédelmi rendszerek működtetéséhez és használatához

Új bejelentővédelmi törvény: mi vár azokra, akik felemelik a szavukat a korrupcióval szemben?

Az új bejelentővédelmi törvény a már meglévő megoldások megőrzése mellett, az Európai Unió vonatkozó irányelvének az átültetésével új rendelkezéseket vezet be azok megvédése érdekében, akik jelentik a visszaéléseket. Az új szabályozás kétféle bejelentővédelmi megoldást hoz létre, mivel a panaszokra és a közérdekű bejelentésekre vonatkozó hazai rendelkezések meghagyásán túl kialakítja az úgynevezett európai uniós visszaélés-bejelentési rendszert is. A Transparency International Magyarország korábban, a K-Monitorral és a TASZ-szal közös elemzésben már felhívta a figyelmet arra, hogy ez a kettősség a gyakorlatban számos problémát okozhat.

Az alábbiakban arra összpontosítva ismertetjük az új előírásokat, hogy törvény mit vár el a bejelentést fogadó szervezetektől, illetve mit ajánl a bejelentőknek. Külön-külön mutatjuk be a magyarországi és az európai uniós szabályokat és zárójelben feltüntetjük a törvény vonatkozó szakaszának („paragrafusának”) a számát is.

1. A régi magyar megoldás: panasz és / vagy közérdekű bejelentés

1.1 Kikre, illetve mely szervezetekre vonatkozik a szabályozás?

Minden állami szerv és minden helyi önkormányzati szerv köteles fogadni és elintézni a hozzá érkező panaszokat és közérdekű bejelentéseket. (1. § (1) bekezdés)

1.2 Ki jogosult panaszt / közérdekű bejelentést tenni?

Panaszt, illetve közérdekű bejelentést bárki benyújthat, a szabályozás ezt a jogosultságot nem köti például a magyar állampolgársághoz, és az sem elvárás, hogy a bejelentő (panaszos) annál a szervezetnél dolgozzon, amelyikhez panaszt vagy közérdekű bejelentést óhajt benyújtani. Vagyis nem csak a magyar állampolgárokat, illetve nem csak az adott szervezet dolgozóit illeti meg a panasz / közérdekű bejelentés megtételének a joga. (2. § (1) bekezdés)

1.3 Mit kell tegyen az a szerv, amelyhez a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtják?

A törvény értelmében az a szerv, amelyhez panaszt / közérdekű bejelentést juttatnak el, az alábbi intézkedéseket kell megtegye:

  1. Ha szóban teszik meg a közérdekű bejelentést, illetve szóban fogalmazzák meg a panaszt, akkor a szerv köteles gondoskodni a panasz / közérdekű bejelentés írásba foglalásról, és a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személynek másodpéldányt kell adjon a leírt panaszról, illetve közérdekű bejelentésről. (2. § (1) bekezdés)
  2. Ha az a szerv, amelyikhez a panasz / közérdekű bejelentés érkezett, nem illetékes az abban foglalt ügy kivizsgálására, akkor köteles nyolc napon belül áttenni a panaszt / közérdekű bejelentést az eljárásra jogosult szervhez és erről értesítést kell küldjön a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személynek. (2. § (2) bekezdés)
  3. A panaszt, illetve a közérdekű bejelentést érdemben el kell intézni, vagyis az abban foglaltakat ki kell vizsgálni és ha szükséges, akkor meg kell tenni a megfelelő intézkedést. Erre harminc nap áll rendelkezésre, amit a panasznak / közérdekű bejelentésnek az eljárásra jogosult szervhez érkezésétől kell számítani.
    Ha nem az a szerv jogosult eljárni, amelyikhez a panaszt / közérdekű bejelentést eredetileg benyújtották, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést el kell küldeni (át kell tenni) az eljárásra jogosult szervhez. Erre sor kerülhet a panasz / közérdekű bejelentés kézhezvételekor, de az is elképzelhető, hogy az eljárás megindítása után derül ki, hogy annak a szervnek, amelyhez a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtották, valójában nincs is joga az ügyben intézkedni. Ilyen esetben menet közben kell áttenni a panaszt / közérdekű bejelentést.
    Ha áttételre kerül sor, akkor az áttétel ideje nem számít be a harmincnapos ügyintézési határidőbe, vagyis a határidő akkor kezdődik, amikor a panasz / közérdekű bejelentés az abban foglaltak miatt érdemben intézkedni jogosult szervhez megérkezik.
    Ha harminc nap nem elegendő az intézkedésre, akkor ez a határidő legfeljebb hathónapra meghosszabbítható. A határidő meghosszabbítása esetén a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt erről értesíteni kell. (3. § (1)-(2) és (4) bekezdés)
  4. Az érdemi elintézés során az eljáró szerv kapcsolatba kell lépjen a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személlyel, például azért, hogy további iratok benyújtására kérje fel az illetőt, akit akár személyesen is meghallgathat. (3. § (3) bekezdés)
  5. Amennyiben a panasz / közérdekű bejelentés megalapozatlannak bizonyul és kiderül, hogy a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtó személy tudott az általa előadottak valótlanságáról (rosszhiszeműség), akkor az eljáró szerv mellőzheti az eljárást. (3. § (5) bekezdés)
  6. Az eljáró szerv meg kell védje a tudomására hozott személyes adatokat és bizalmas információkat. (3. § (6) bekezdés)
  7. Az eljáró szerv dönthet úgy, hogy az azonos személy által, változatlan tartalommal, ismételten benyújtott panaszt / közérdekű bejelentést nem vizsgálja ki. (4. § (1) bekezdés)
  8. Az eljáró szerv akkor is mellőzheti a panasz / közérdekű bejelentés kivizsgálását, ha a panaszt / közérdekű bejelentést az abban foglalt eseményről (magatartásról) történt tudomásszerzéstől számított hat hónapnál hosszabb idő elteltével nyújtották be (szubjektív elévülés). Ez azonban csak lehetőség, vagyis a hat hónapnál régebbi panaszok és közérdekű bejelentések kivizsgálása sem tilos. (4. § (2) bekezdés)
  9. Az eljáró szerv az egy évnél régebbi eseményre (magatartásra) vonatkozó panaszt / közérdekű bejelentést köteles visszautasítani (objektív elévülés). (4. § (2) bekezdés)
  10. Hogyha az eljáró szerv nem tudja azonosítani a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt, szintén köteles mellőzni a panaszban / közérdekű bejelentésben foglalt esemény (magatartás) kivizsgálását.
    Fontos újdonság azonban, hogyha a panasz / közérdekű bejelentés alapján súlyos jog- vagy érdeksérelem veszélye feltételezhető, az adott szerv mindenképpen köteles eljárni, függetlenül attól, hogy sikerül-e azonosítani a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt. (4. § (3) – (4) bekezdés)
  11. Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a panasszal / közérdekű bejelentéssel érintett ügyben a jogszerű állapot helyreállításáról és a panaszban / közérdekű bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás előfordulását lehetővé tévő körülmények kiküszöböléséről.
    Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a panaszban / közérdekű bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás következtében keletkezett sérelmek orvoslásáról, valamint a felelősök elszámoltatásáról.
    Mindezekről megfelelően tájékoztatni kell a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személyt. (5. § (1) – (2) bekezdés)

1.4 Mire számíthat a panaszt / közérdekű bejelentést jóhiszeműen benyújtó személy?

A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy akkor jóhiszemű, ha az általa tett panasz / közérdekű bejelentés valósnak bizonyul, illetve, ha ugyan megalapozatlan a bejelentése, de erről a körülményről nem tudott előzetesen és nem is volt tőle elvárható, hogy tisztában legyen a bejelentése valótlan voltával. A panaszt / közérdekű bejelentést jóhiszeműen benyújtó személy az alábbiakra számíthat:

  1. Ha a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy jóhiszemű volt, akkor őt nem érheti hátrány a panasz / közérdekű bejelentés megtétele miatt. (6. § (1) bekezdés)
  2. A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatai csak a panasz / közérdekű bejelentés alapján az eljárás lefolytatására jogosult szervnek adhatóak át, és kizárólag akkor, ha ehhez a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy hozzájárult. A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatainak a nyilvánosságra hozatalára is csak akkor kerülhet sor, ha ehhez ő maga hozzájárult. (6. § (2) bekezdés)
  3. A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy kilétét akkor sem szabad felfedni, ha a panasz / közérdekű bejelentés valamely meghatározott természetes személyre vonatkozik, akit az Európai Unió általános adatvédelmi rendelkezése, vagyis a GDPR alapján tájékoztatni kell a rá vonatkozó adatok kezeléséről, így közölni kell vele azt is, ha a személyére vonatkozóan panaszt / közérdekű bejelentést terjesztettek elő. (6. § (5) bekezdés)

1.5 Mire számíthat a panaszt / közérdekű bejelentést rosszhiszeműen benyújtó személy?

A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy akkor jár el rosszhiszeműen, ha tisztában volt azzal, hogy az általa tett panasz / közérdekű bejelentés valótlan tartalmú, vagy ha kellő gondosság esetén rájöhetett volna erre a körülményre. Aki rosszhiszeműen terjeszt elő panaszt vagy közérdekű bejelentést, az alábbiakra kell, hogy felkészüljön:

  1. Ha a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtó személy rosszhiszemű volt, akkor az általa tett panaszt / közérdekű bejelentést nem kötelező kivizsgálni, igaz, nem is tilos a vizsgálat lefolytatása. (3. § (5) bekezdés)
  2. Ha a rosszhiszeműen előterjesztett panasz / közérdekű bejelentés bűncselekményt vagy szabálysértést valósít meg, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatait továbbítani kell a bűncselekmény, illetve a szabálysértés miatt eljárni jogosult hatóságnak. (6. § (4) bekezdés)
  3. Ha a rosszhiszeműen előterjesztett panasz / közérdekű bejelentés másnak jogellenesen kárt okozott, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személy adatait a károkozás miatt eljárni jogosult szervnek kell megküldeni. (6. § (4) bekezdés)

1.6 Mi a közérdekű bejelentések védett, elektronikus rendszere és mi az ombudsman szerepe?

  1. Az ombudsman a rá vonatkozó szabályok alapján működteti a panaszok, valamint a közérdekű bejelentések fogadására és kezelésére szolgáló védett elektronikus rendszert és ezen keresztül kapcsolatot tart a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személlyel. (7. § (1) bekezdés és 8. § (3) bekezdés)
  2. A védett elektronikus rendszerben is bizalmasan kell kezelni a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személy adatait. Azok csak az illető rosszhiszeműsége esetén továbbíthatóak az emiatt eljárni jogosult hatóságnak. (7. § (2) bekezdés, 6. § (4) bekezdés)
  3. Az ombudsman
    • továbbítja a hozzá érkezett panaszokat / közérdekű bejelentéseket az abban foglaltak alapján eljárni jogosult szervnek, (10. §)
    • közzéteszi a hozzá érkezett panaszok / közérdekű bejelentések anonimizált kivonatát, (8. § (2) bekezdés)
    • az érkezésétől számított öt évig megőrzi a hozzá érkezett panaszokat / közérdekű bejelentéseket, ezt követően azonban köteles azokat törölni. (12. §)

1.7 Milyen védelmet kap a közérdekű bejelentő?

  1. A panaszt / közérdekű bejelentést tevő személyt nem érheti hátrány az általa jóhiszeműen tett panasz / közérdekű bejelentés miatt. (13. §)
  2. A panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott egyes alábbi támogatásokra is jogosult: (14. §)
    2.i. biztosítanak számára jogi segítőt, akinek a költségeit és a díját az állam megelőlegezi, és bizonyos esetekben meg is fizeti,
    2.ii. a jogi segítő jogi szolgáltatásokat nyújt például a beadványok elkészítéséhez és egyéb téren is tanácsokat ad,
    2.iii. ha pert kell indítania, akkor pártfogó ügyvédet vehet igénybe, akinek a költségeit és a díját a jogi segítőhöz hasonlóan az állam megelőlegezi vagy viseli,
    2.iv. ha a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személyt meggyanúsítják vagy ellene vádat emelnek, akkor kirendelt védőt biztosítanak a számára, akinek a költségét az állam megelőlegezi vagy viseli,
    2.v. költségmentességre viszont kizárólag rászorultság esetén jogosult a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy, márpedig a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy akkor minősül rászorultnak, ha a havi jövedelme nem haladja meg a 42.750 forintot.

2. Az európai uniós megoldás: visszaélések bejelentése

2.1 Milyen esetekben kell alkalmazni az európai uniós előírásokat?

Panaszt és közérdekű bejelentést bármely feltételezett jogsértés miatt elő lehet terjeszteni. Ezzel szemben, az Európai Unió irányelve szerinti visszaélésre vonatkozó bejelentést alapvetően az irányelv, illetve annak nyomán a törvény által meghatározott magatartásokkal összefüggésben lehet tenni. Az irányelv szerinti bejelentések tárgykörének a meghatározása meglehetősen összetett. Az irányelv nyomán a törvény tételesen felsorolja azokat az európai uniós jogszabályokat, amelyek alapján visszaélésre vonatkozó bejelentést elő lehet terjeszteni. A törvény mellékleteiben található felsorolás (katalógus) 13 oldal terjedelmű, vagyis rengeteg olyan szabályt tartalmaz, amelyek lehetővé teszik visszaélések bejelentését. Elsősorban az Európai Unió pénzügyi érdekeivel, közbeszerzési eljárásokkal, környezetvédelemmel, pénzügyi szolgáltatásokkal, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépéssel, fogyasztóvédelemmel, a közlekedés biztonságával, élelmiszerbiztonsággal, közegészségüggyel, valamint fogyasztóvédelemmel összefüggő élethelyezetekre vonatkozóan lehet visszaéléseket bejelenteni.

Fontos ugyanakkor arra is rámutatni, hogy az e tárgykörön kívül eső jogsértésekre vonatkozó bejelentések megtételét is lehetővé teszi a törvény. A bejelentéssel érintett, valós vagy annak vélt jogsértés, illetve visszaélés tárgykörére vonatkozó megszorítás a bejelentőt megillető védelem szempontjából bír jelentőséggel. Védelemre ugyanis kizárólag a bejelentés jogszerű megtétele esetén számíthat a bejelentő. A bejelentés pedig akkor számít jogszerűnek, ha a bejelentett visszaélés a törvény mellékletében található katalógusban meghatározott jogviszonyok valamelyikéhez kapcsolódik és a visszaélésre vonatkozó információ a foglalkoztatásával kapcsolatos tevékenység során jutott a bejelentő tudomására. (17. §, 20. § (1) bekezdés, 45. § b) pont, 48. § (1) bekezdés a) pont, valamint a törvény mellékletei)

2.2 Milyen kötelezettség terheli a foglalkoztatót?

Az európai uniós szabályozás alapvetően a visszaélést bejelentő személyt foglalkoztató szervezet (egyszerűen fogalmazva a „munkahely”) számára ír elő feladatokat. A foglalkoztató szervezet köteles belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és folyamatosan működtetni. Ez a kötelezettség elsőrendűen azokat a foglalkoztatókat terheli, amelyeknek legalább 50 fő alkalmazottjuk van. Egyes ágazatokban, például a pénzmosás elleni küzdelemben érintett területeken (a 2017. évi LIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdése hatálya alá tartozó foglalkoztatók), az olajiparban (Magyarországon bejegyzett és az Európai Unió határain kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytató foglalkoztatók), valamint a légi és a vízi közlekedésben (a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó polgári légi közlekedési foglalkoztatók, valamint a Magyarország területén tartózkodó magyar és nem magyar lobogójú úszólétesítményt üzemeltető foglalkoztatók) a cégek a dolgozóik létszámától függetlenül kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni. (18. § (1)-(2) bekezdés)

Azok az 50 főnél több dolgozót alkalmazó foglalkoztatók, amelyeknél a dolgozói létszám a 249 főt nem haladja meg, egymással együttműködve, közösen is létrehozhatják és üzemeltethetik a visszaélés-bejelentési rendszert. További könnyítés, hogy ebben a foglalkoztatói körben 2023. december 17-éig terjedő türelmi időt biztosít a törvény a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására. (18. § (3) bekezdés, 55. §)

Bármely foglalkoztató, amely erre nem lenne köteles – gyakorlatilag az a foglalkoztató, amelynek kevesebb mint 50 foglalkoztatottja van és nem tartozik a 18. § (2) bekezdés alá – saját döntése alapján létrehozhat és üzemeltethet belső visszaélés-bejelentési rendszert. (18. § (4) bekezdés)

Fontos kiemelni, hogy foglalkoztató alatt az önfoglalkoztatókat (például egyéni vállalkozókat), valamint minden olyan szervezetet érteni kell, amely szervezet a saját maga részére és a saját maga irányítása alatt természetes személyt ellenérték fejében foglalkoztat. A gyakorlatban tehát nemcsak a versenyszférában működő szervezetek (cégek, vállalatok) és a közhatalmi szervezetek (állami és önkormányzati szervek, vagy másként fogalmazva a költségvetési szervek), hanem a nonprofit szektorban működő szervezet is foglalkoztatóként kötelesek a törvény rendelkezéseit alkalmazni. Vagyis az egyházak, a politikai pártok és a civil szervezetek, így például az alapítványok és az egyesületek, valamint a sportszervezetek is kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni. 

2.3 Mit kell tudnia a belső visszaélés-bejelentési rendszernek?

A foglalkoztató a belső visszaélés-bejelentési rendszert működtetheti a saját szervezetén belül, saját alkalmazottja által, vagy dönthet úgy is, hogy ezt a feladatot kiszervezi. Amennyiben a foglalkoztató nem szervezi ki a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, úgy maga dönti el, hogy ezt a feladatot, „házon belül”, melyik munkatársra vagy melyik szervezeti egységre bízza. Nem elvárás, hogy új, kizárólag a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével foglalkozó szervezeti egység jöjjön létre, ahogyan az sem, hogy külön dolgozót alkalmazzanak erre a feladatra. Vagyis a bejelentővédelmi feladatok más munkahelyi feladatok mellett is elláthatóak. (19. § (1) bekezdés)

Amennyiben a foglalkoztató kiszervezi („outsourcing”) a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, erre ügyvédet (bejelentő védelmi ügyvéd) vagy más szerződött partnert vehet igénybe. (19. § (2) bekezdés) Fontos arra is figyelni, hogy a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetése nem foglalja automatikusan magába a bejelentések kivizsgálását. Amennyiben a foglalkoztató a kivizsgálást is ki akarja szervezni, erről külön meg kell állapodjék a bejelentővédelmi ügyvéddel, illetve az egyéb szerződött partnerrel. (22. § (4) bekezdés)

2.4 Milyen bejelentés tehető a belső visszaélés-bejelentési rendszerben?

A belső visszaélés-bejelentési rendszerben bármely jogellenes vagy annak vélt cselekmény vagy mulasztás bejelenthető. A törvény tehát nem várja el azt, hogy a bejelentett visszaélés a foglalkoztatóval vagy a vele fennálló jogviszonnyal bármely módon összefüggésben álljon, ahogyan azt sem, hogy a bejelentett visszaélés tárgya szerint kapcsolódjon a törvény mellékleteiben felsorolt európai uniós szabályok valamelyikéhez. A bejelentés megtételének az sem előfeltétele, hogy a bejelentő a visszaélés alapjául szolágló információt a foglalkoztatási jogviszonyával, vagyis a munkavégzésével összefüggésben szerezze meg. A bejelentőt azonban ennél szűkebb körben illeti meg védelem. A védelemre ugyanis akkor számíthat a bejelentő, ha a bejelentett visszaélés a törvény mellékletében felsorolt európai uniós szabályok valamelyikben meghatározott élethelyzettel vagy jogviszonnyal összefügg és az ilyen visszaélésre vonatkozó információt a bejelentő a foglalkoztatásához (munkavégzéséhez) kapcsolódóan szerezte meg. A vélt jogsértésekkel összefüggésben fontos továbbá utalni a jóhiszeműségre, vagyis arra, hogy ha a bejelentő tudja, hogy valótlan tartalmú bejelentést tesz, akkor nem számíthat a jóhiszemű bejelentőket megillető védelemre. (17. §, 20. § (1) bekezdés, 45. § b) pont, és 48. § (1) bekezdés a) pont)

A törvény megengedi azt is, hogy ha az adott foglalkoztatónál a munkahelyi elvárásokat meghatározó belső szabályzat is érvényben van – például etikai kódex, magatartási szabályzat, korrupcióellenes szabályzat, ajándékok elfogadására vonatkozó előírások, munkahelyi esélyegyenlőségi szabályzat, stb. –, akkor az ilyen előírásokat sértő magatartásokat vagy mulasztásokat is bejelentsék a belső visszaélés-bejelentési rendszerben. (28. §)

2.5 Ki tehet bejelentést a belső visszaélés-bejelentési rendszerben?

A belső visszaélés-bejelentési rendszer használatára alapvetően a foglalkoztatott dolgozói jogosultak. Ez az előírás logikusan következik a belső visszaélés-bejelentési rendszer természetéből, hiszen arról mindenekelőtt azok rendelkeznek ismeretekkel, akik az ilyen rendszert működtető munkahelyen dolgoznak. A törvény a foglalkoztató dolgozóin kívül a foglalkoztatóval munkahelyi jellegű kapcsolatba kerülő további személyeknek is megengedi a belső visszaélés-bejelentési rendszer használatát. A foglalkoztató dolgozóin túl az alábbi személyek is használhatják a belső visszaélés-bejelentési rendszert:

  1. A foglalkoztató korábbi dolgozója (20. § (2) bekezdés b) pont)
  2. A foglalkoztató leendő dolgozója, feltéve, hogy az alkalmazotti viszony létesítési eljárás már megkezdődött (20. § (2) bekezdés c) pont)
  3. A foglalkoztató beszállítója (20. § (3) bekezdés a) pont)
  4. A foglalkoztató tulajdonosa (20. § (3) bekezdés b) pont I. fordulat)
  5. A foglalkoztató vezetője, felügyelőbizottsági-tagja („board”) (20. § (3) bekezdés b) pont II. fordulat)
  6. A foglalkoztató aktuális, korábbi vagy leendő beszállítójának az irányítása vagy felügyelete alatt álló személy, vagyis a beszállító munkatársai (20. § (3) bekezdés c) pont)
  7. A foglalkoztató gyakornoka vagy önkéntese (20. § (3) bekezdés d) pont)
  8. A foglalkoztató leendő beszállítója, leendő tulajdonosa, leendő vezetője („board”-tagja), leendő gyakornoka vagy önkéntese, feltéve, hogy az adott jogviszony létesítésére irányuló eljárás már megindult (20. § (3) bekezdés e) pont)
  9. A foglalkoztató korábbi beszállítója, korábbi tulajdonosa, korábbi vezetője („board”-tagja), korábbi gyakornoka vagy önkéntese (20. § (3) bekezdés f) pont)

2.6 Hogyan lehet bejelentést tenni a belső visszaélés-bejelentési rendszerben?

A belső visszaélés-bejelentési rendszerben írásban vagy szóban lehet bejelentést tenni, a szóbeli bejelentés történhet telefonon vagy személyesen. (21. § (1) bekezdés)

Szóbeli (telefonon vagy személyesen megtett) bejelentés esetén a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetőjének az alábbiakra kell ügyelnie:

  1. A bejelentést rögzítenie kell és arról pontos és teljes jegyzőkönyvet kell készítenie. (21. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont, (5) bekezdés)
  2. Az írásba foglalt bejelentést másolatban át kell adja vagy el kell küldje a bejelentőnek. (21. § (2) bekezdés b) pont, (4) bekezdés b) pont)
  3. A bejelentőt tájékoztatnia kell a személyes adatai védelmére vonatkozó előírásokról, valamint a rosszhiszemű bejelentés következményeiről. (21. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont, (6) bekezdés)

2.7 Mit kell tegyen a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetője?

A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetőjének az egyik legfontosabb feladata a hozzá érkező bejelentések kivizsgálása és a sérelmes helyzet orvoslása érdekében szükséges intézkedések megtétele. A törvény ezen kívül azt is elvárja a foglalkoztatótól, hogy ismertesse meg és népszerűsítse a belső visszaélés-bejelentési rendszert a lehetséges bejelentők körében. A foglalkoztató konkrét kötelezettségei az alábbiak:

  1. Világos, könnyen értelmezhető ismertetést kell közzé tegyen, amiből a belső visszaélés-bejelentési rendszer elérhetősége és működése, valamint a bejelentésekkel kapcsolatos eljárás egyszerűen megérthető. (25. §)
  2. Ha a bejelentést írásban teszik meg, akkor legfeljebb 7 napon belül visszajelzést kell küldjön a bejelentőnek és tájékoztatást kell adjon eljárási és adatkezelési szabályokról. (22. § (1) bekezdés)
  3. A bejelentésben foglaltakat legfeljebb 30 napon belül ki kell vizsgálja, a kivizsgálási határidőt, indokolt esetben, legfeljebb 3 hónapra meghosszabbíthatja, ebben az esetben azonban a bejelentőt tájékoztatni kell a határidő meghosszabbításának okairól, valamint arról, hogy várhatóan mikor fejeződik be a kivizsgálás. (22. § (3) bekezdés)
  4. Kapcsolatot kell tartson a bejelentővel, hogy szükség szerint további információkat tudjon kérni tőle. (22. § (5) bekezdés)
  5. Amennyiben azt állapítja meg, hogy a bejelentésben foglaltak helytállóak, akkor intézkedni kell a bejelentett visszaélés orvoslása érdekében, ha pedig bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor feljelentést kell tegyen. (23. § (1)-(2) bekezdés)
  6. Írásba foglalt tájékoztatást kell eljuttasson a bejelentőnek, amiben összegzi a kivizsgálás menetét és eredményét, illetve amennyiben mellőzte a kivizsgálást, ennek az okait. A foglalkoztató akkor tekinthet el a tájékoztatás írásba foglalásától, ha a bejelentő a szóbeli tájékoztatást elfogadta. (24. § (1)-(2) bekezdés)

2.8 Mikor mellőzhető a bejelentés kivizsgálása?

A foglalkoztató négy esetben dönthet úgy, hogy nem vizsgálja ki a hozzá a belső visszaélés-bejelentési rendszerben érkezett bejelentést. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény értelmében sosem kötelező a bejelentés kivizsgálásának a mellőzése, vagyis a foglalkoztató akkor is dönthet úgy, hogy kivizsgálja a bejelentést, ha a törvény amúgy megengedné annak a mellőzését. A kivizsgálás mellőzése az alábbi négy esetben megengedett:

  1. Nem kötelező kivizsgálni az azonosíthatatlan bejelentő által tett bejelentést. (22. § (6) bekezdés a) pont)
  2. Nem kötelező kivizsgálni az arra nem jogosult által tett bejelentést. (22. § (6) bekezdés b) pont)
  3. Nem kötelező kivizsgálni az ugyanazon bejelentő által tett, a korábbi bejelentéssel azonos tartalmú bejelentést. (22. § (6) bekezdés c) pont)
  4. Nem kötelező kivizsgálni a bejelentést akkor, ha a vizsgálat által a bejelentésben érintett személynek okozott hátrányok aránytalan mértékben meghaladnák a bejelentett magatartásból fakadó hátrányokat. Ebben az esetben a foglalkoztatónak érdekmérlegelést kell végeznie és az érdekek összeméréséve kell eldöntenie azt, hogy megindítja-e a vizsgálatot vagy inkább mellőzi azt. (22. § (6) bekezdés d) pont)

2.9 A személyes adatok védelmére és kezelésére vonatkozó előírások

Az Európai Unióban a polgárok személyes adatainak a védelme kiemelkedő fontossággal bír, az ezzel összefüggő követelményeket az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) határozza meg. A visszaélések bejelentése szempontjából az adatvédelem két okból is nagy jelentőségű. Egyrészt meg kell oldani a bejelentést tévő személy adatainak a védelmét, hiszen komoly bajba kerülhet, ha az adatai idő előtt nyilvánossá válnak vagy illetéktelen kezek közé kerülnek. A legtöbben éppen azért nem mernek bejelentést tenni, mert attól félnek, hogy lelepleződnek és ezért a bejelentéssel összefüggésben hátrányt szenvedhetnek, például elvesztik a munkájukat. Ugyanakkor a bejelentésben megjelölt személynek is alapvető joga, hogy tájékoztassák arról, ha az ő adatait rögzítik és kezelik. Ez a kétféle jogosultság egymással összeütközésbe kerülhet. Ezt az ellentétet a belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó szabályok az alábbiak szerint oldják fel:

  1. A belső visszaélés-bejelentési rendszerben 1) a bejelentőnek, 2) a bejelentésre okot adó személynek, valamint 3) annak személynek az adatai kezelhetőek, aki a bejelentésben foglaltakról információval rendelkezhet. E személyeknek is csak a bejelentésben foglaltak kivizsgáláshoz szükséges személyes adatai kezelhetőek, és kizárólag a bejelentett magatartás kivizsgálása céljából. (26. § (1) bekezdés)
  2. Ezeket a személyes adatokat kizárólag a bejelentővédelmi ügyvédnek, illetve a visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével, valamint a bejelentések kivizsgálásával megbízott más szervezetnek szabad továbbítani.
    E személyek adatait harmadik országba vagy nemzetközi szervezetnek csak akkor lehet továbbítani, ha az a szervezet, amelyiknek az adatokat küldik, előzetesen vállalja, hogy megtartja a GDPR rendelkezéseit-t. Ez utóbbi előírás különösen a több országban is tevékenykedő, multinacionális cégek esetében, valamint akkor bír jelentőséggel, ha a foglalkoztató ugyan kizárólag Magyarország területén működik, ám kiszervezés keretében nemzetközi ügyvédi irodát vagy más nemzetközi hátterű szolgáltatót, például tanácsadó céget bíz meg a belső visszaélés-bejelentési rendszere működtetésével, illetve a bejelentések kivizsgálásával. (26. § (6) bekezdés és 6. § (1) bekezdés)
  3. Bejelentést tévő személy adatait a bejelentésben foglaltak ügyében eljárásra jogosult szervnek is továbbítani lehet, de kizárólag akkor, ha erre törvény felhatalmazást ad, vagy ha a bejelentést tévő személy hozzájárult az adatai továbbításához, továbbá a bejelentést tévő személy adatait csak akkor szabad nyilvánosságra hozni, ha ehhez hozzájárult. (26. § (3) bekezdés és 6. § (2) bekezdés)
  4. Ha a bejelentés rosszhiszemű, akkor a bejelentést tévő személy adatait a rosszhiszemű bejelentés ügyében az eljárásra jogosult szervnek – tipikusan a szabálysértési vagy a nyomozó hatóságnak – kell megküldeni. (26. § (3) bekezdés és 6. § (4) bekezdés)
  5. Ha a bejelentés meghatározott természetes személyre vonatkozik, akkor az ilyen személynek joga van arra, hogy gyakorolhassa az őt a GDPR alapján megillető tájékoztatáshoz való jogot, ám
    a. ennek a jognak a gyakorlása késleltethető (27. § (2) bekezdés)
    b. a tájékoztatást úgy kell megszervezni, hogy a bejelentő kilétét ne ismerhesse meg. (26. § (5) bekezdés)
  6. Ha a bejelentés meghatározott természetes személyre vonatkozik, akkor az ilyen személynek arra is joga van, hogy kifejthesse a bejelentéssel kapcsolatos álláspontját, jogi képviselőt vegyen igénybe, megismerhesse a bizonyítékokat, stb. (27. § (2) bekezdés)
  7. Ugyanezek az előírások vonatkoznak a bejelentésről érdemi információval rendelkező személy adataira.

2.10 Milyen előírások vonatoznak az állami / önkormányzati szervekre?

A közhatalmi szervezetek is kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni, ám az ilyen szervezetekre szigorúbb követelmények vonatoznak. Közhatalmi szervezetek ugyanis nem élhetnek a kiszervezés lehetőségével, vagyis nem bízhatják sem bejelentővédelmi ügyvédre, sem más külső szolgáltatóra a belső visszaélés-bejelentési rendszerük működtetését, sem a hozzájuk érkező bejelentések kivizsgálását. Ezen túlmenően a belső visszaélés-bejelentési rendszerben általuk kezelt adatokat nem továbbíthatják harmadik országba, sem pedig nemzetközi szervezethez. A közhatalmi szervezetek számára az sem megengedett, hogy a saját szabályzataikban foglalt előírások megsértésére vonatkozó bejelentéseket a belső visszaélés-bejelentési rendszerben kezeljék. Ezek a korlátozások ugyanakkor nem vonatkoznak a közhatalmi szervezet által tulajdonolt cégekre. (30. § (2) bekezdés)
Az alábbi közhatalmi szervezetek, később ismertetendő kivétekkel, kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni:

  1. állami szervek (30. § (1) bekezdés a) pont)
  2. helyi önkormányzatok (30. § (1) bekezdés b) pont)
  3. állami szerv által irányított vagy felügyelt költségvetési szervek (30. § (1) bekezdés c) pont I. fordulat)
  4. helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szervek (30. § (1) bekezdés c) pont II. fordulat)
  5. állami vállalatok (30. § (1) bekezdés d) pont I. fordulat)
  6. önkormányzati vállalatok (30. § (1) bekezdés d) pont II. fordulat)
  7. állami szerv által irányított vagy felügyelt költségvetési szerv által tulajdonolt cégek (30. § (1) bekezdés d) pont III. fordulat)
  8. helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szerv által tulajdonolt cégek (30. § (1) bekezdés d) pont (30. § (1) bekezdés d) pont I. fordulat). fordulat)

Egyes esetekben a közhatalmi szervezetek mentesülnek a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére vonatkozó kötelezettség alól. Így a 10 ezer főnél kisebb lakosú helyi önkormányzatok esetén, valamint, az állami szervek kivételével, az 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztató közhatalmi szervezetek esetében a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása és működtetése nem kötelező, hanem az adott közhatalmi szerv döntésén múló lehetőség. (31. § (2) bekezdés a) és b) pont)
A helyi önkormányzatokra és a helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szervekre vonatkozó további könnyítés, hogy közösen is létrehozhatnak és működtethetnek belső visszaélés-bejelentési rendszert. Ez elképzelhető úgy, hogy több települési önkormányzat vagy több önkormányzati költségvetési szerv hoz létre és működtet közös visszaélés-bejelentési rendszert, valamint úgy is, hogy egy adott települési önkormányzat a saját költségvetési szerveivel közösen hoz létre és működtet visszaélés-bejelentési rendszert. (31. § (3) bekezdés)

2.11 Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer

A törvény egyes, egyedileg meghatározott állami szerveket a belső visszaélés-bejelentési rendszeren túl, úgynevezett elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére is kötelez. Szemben az azt működtető foglalkoztató dolgozói, beszállítói, stb. által tett bejelentések fogadására szolgáló belső visszaélés-bejelentési rendszerrel, az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer mindenki számára rendelkezésre áll.

2.11.1. Mely szervek kötelesek elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni?

Ilyen elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert a bejelentővédelmi törvény 32. §-a, valamint a 225/2023-as kormányrendelet alapján az alábbi 21 állami főhatóság köteles létrehozni és működtetni:

  1. Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság,
  2. Gazdasági Versenyhivatal,
  3. Integritás Hatóság,
  4. Közbeszerzési Hatóság,
  5. Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal,
  6. Magyar Nemzeti Bank,
  7. Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
  8. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
  9. Országos Atomenergia Hivatal,
  10. Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága,
  11. Budapest Főváros Kormányhivatala,
  12. az egészségügyi államigazgatási szerv központi szerve,
  13. Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal,
  14. a gyógyszerészeti államigazgatási szerv központi szerve,
  15. az országos hulladékgazdálkodási hatóság,
  16. Magyar Államkincstár,
  17. az országos környezetvédelmi hatóság,
  18. a közlekedésért felelős miniszter,
  19. Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
  20. Országos Rendőr-főkapitányság,
  21. az országos természetvédelmi hatóság.

2.11.2. Ki gondoskodik az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer működtetéséről?

Az állami szerv az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert erre a feladatra kijelölt, megfelelően felkészített és ennek a feladatnak az ellátása során nem utasítható szervezeti egység vagy személy útján köteles működtetni (32. § (3)-(4) bekezdés)

2.11.3. Ki tehet bejelentést az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben?

Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben állampolgársági vagy foglalkoztatási megkötés nélkül bárki, tehát nem kizárólag az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert működtető állami szerv dolgozói vagy beszállítói, bármely vélt vagy valós jogellenességre, visszaélésre vonatkozóan bejelentést tehet. A bejelentett visszaélésnek azonban a törvény mellékletében felsorolt európai uniós szabályok valamelyikben meghatározott élethelyzettel vagy jogviszonnyal össze kell függenie. (33. § (1)-(2) bekezdés)

2.11.4. Milyen követelmények vonatkoznak az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerre?

A szabályozás számos tekintetben azonos követelményeket támaszt a belső és az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerrel szemben. Így például az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben is lehetséges mind írásban, mind szóban bejelentést tenni, és a szóbeli bejelentés szintén megtehető személyesen vagy telefon útján. (34. § (1) bekezdés) Megegyeznek továbbá a bejelentés fogadásával, rögzítésével és kezelésével kapcsolatos előírások is. Vagyis az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer tekintetében is az alábbi elvárások érvényesülnek a bejelentés rögzítése, a bejelentő tájékoztatása és a bejelentőnek nyújtandó visszajelzés tekintetében:

  • A szóban – telefonon vagy személyesen – előadott bejelentést írásba kell foglalni, arról pontos és teljes jegyzőkönyvet kell készítenie és az írásba foglalt bejelentést másolatban át kell adni vagy meg kell küldeni a bejelentőnek. (34. § (2)-(5) bekezdés)
  • A bejelentőt tájékoztatnia kell a személyes adatai védelmére vonatkozó előírásokról, valamint a rosszhiszemű bejelentés következményeiről. (34. § (6) bekezdés)
  • A bejelentőnek 7 napon belül általános tájékoztatást is magában foglaló visszaigazolást kell küldeni, kivéve, ha kifejezetten kérte a visszajelzés mellőzését vagy ha a visszajelzés veszélyeztetné a bejelentő személyazonosságának titokban maradását. (35. §)

2.11.5. Mit kell tennie az államnak az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer népszerűsítésért?

Mivel az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer nemcsak az azt létrehozó és működtető szervezettel munkakapcsolatban álló személyeknek, hanem bárkinek a rendelkezésére áll, szükség van arra, hogy a polgárok megfelelően részletes és könnyen hozzáférhető, átfogó tájékoztatásban részesüljenek az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer elérhetőségéről, működéséről, és a bejelentők védelméről. (40. § (1) bekezdés)
E kötelezettségnek az indoka az, hogy a bejelentés megtételét mérlegelő személyeknek kellő információ álljon rendelkezésükre ahhoz, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni a bejelentés megtétele tárgyában, valamint arról, hogy milyen módon és mikor tegyék meg a bejelentést. A bejelentésre vonatkozó összes információnak átláthatónak, könnyen érthetőnek, valamint megbízhatónak kell lennie annak érdekében, hogy inkább ösztönözze, mintsem visszatartsa a jogsértések bejelentését. Azok a személyek, akik potenciálisan visszaélést szándékoznak bejelenteni, de nem biztosak azzal kapcsolatban, hogy miként tegyenek bejelentést, és hogy milyen védelemben részesülnek majd, e bizonytalanság miatt végül elállhatnak a bejelentéstől. Ezért az erre kötelezett főhatóságoknak az általános információ-közzétételi kötelezettségen túl megkeresés esetén egyénileg is tájékoztatást kell nyújtani a potenciális bejelentők részére az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerről, mivel ez segíthet annak biztosításában, hogy a bejelentők a megfelelő csatornákon keresztül és felelős módon tegyenek bejelentéseket. A tájékoztatásnak az alábbiakra kell kiterjednie (40. § (2) bekezdés):

  1. az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer elérhetőségére és a kapcsolattartásra vonatkozó adatok,
  2. a bejelentés megtételének módjára és a bejelentő további felvilágosítás adására történő felhívására vonatkozó adatok,
  3. tájékoztatás a személyes adatok kezeléséről,
  4. a bejelentések kezelésére és elintézésre vonatkozó alapvető adatok,
  5. a bejelentők védelmére vonatkozó adatok.

2.11.6. Hogyan kell eljárni az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben tett bejelentések alapján?

Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben megtett bejelentések kivizsgálására és az abban foglaltak elintézésére a már most is létező, a panaszokra és közérdekű bejelentésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (36. §) Ennek a hátterében az áll, hogy az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére kötelezett főhatóságok jelenleg is kötelesek fogadni a hozzájuk intézett panaszokat és közérdekű bejelentéseket és azokat ki kell vizsgálják, ezért az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer működtetése megfelelhet a már meglévő gyakorlatuknak.

  1. Ha szóban teszik meg a bejelentést az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben, akkor azt írásba kell foglalni és a bejelentést előterjesztő személynek másodpéldányt kell adni a leírt bejelentésről. (2. § (1) bekezdés)
  2. Ha az az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert üzemeltető főhatóság, amelyikhez a bejelentés érkezett, nem illetékes a bejelentésben foglaltak kivizsgálására, akkor köteles nyolc napon belül áttenni a bejelentést az amiatt eljárásra jogosult szervhez és erről értesítést kell küldjön a bejelentést előterjesztő személynek. (2. § (2) bekezdés)
  3. A bejelentést érdemben el kell intézni, vagyis az abban foglaltakat ki kell vizsgálni és ha szükséges, akkor meg kell tenni a megfelelő intézkedést. Erre harminc nap áll rendelkezésre, amit a bejelentésnek az eljárásra jogosult szervhez érkezésétől kell számítani.
    Ha nem az a szerv jogosult eljárni, amelyikhez a bejelentést az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben eredetileg benyújtották, akkor a bejelentést el kell küldeni (át kell tenni) az eljárásra jogosult szervhez. Erre sor kerülhet a bejelentés kézhezvételekor, de az is elképzelhető, hogy az eljárás megindítása után derül ki, hogy annak a szervnek, amelyhez az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben a bejelentést benyújtották, valójában nincs is joga az ügyben intézkedni. Ilyen esetben menet közben kell áttenni a bejelentést.
    Ha áttételre kerül sor, akkor az áttétel ideje nem számít be a harmincnapos ügyintézési határidőbe, vagyis a határidő akkor kezdődik, amikor a bejelentés az abban foglaltak miatt érdemben intézkedni jogosult szervhez megérkezik.
    Ha harminc nap nem elegendő az intézkedésre, akkor ez a határidő legfeljebb hathónapra meghosszabbítható. A határidő meghosszabbítása esetén a bejelentést előterjesztő személyt erről értesíteni kell. (3. § (1)-(2) és (4) bekezdés)
  4. Az érdemi elintézés során az eljáró szerv kapcsolatot tart a bejelentést tévő személlyel, például további iratok benyújtására kéri fel, vagy akár személyesen is meghallgathatja az illetőt. (3. § (3) bekezdés)
  5. Amennyiben a bejelentés megalapozatlannak bizonyul és kiderül, hogy a bejelentést benyújtó személy tudott az általa előadottak valótlanságáról (rosszhiszeműség), akkor az eljáró szerv mellőzheti az eljárást. (3. § (5) bekezdés)
  6. Az eljáró szerv meg kell védje a tudomására hozott személyes adatokat és bizalmas információkat. (3. § (6) bekezdés)
  7. Az eljáró szerv dönthet úgy, hogy az azonos személy által változatlan tartalommal, ismételten benyújtott bejelentést nem vizsgálja ki. (4. § (1) bekezdés)
  8. Az eljáró szerv akkor is mellőzheti a bejelentés kivizsgálását, ha a bejelentést az abban foglalt eseményről (magatartásról) történt tudomásszerzéstől számított hat hónapnál hosszabb idő elteltével nyújtották be (szubjektív elévülés). Ez azonban csak lehetőség, vagyis a hat hónapnál régebbi bejelentések kivizsgálása sem tilos. (4. § (2) bekezdés)
  9. Az eljáró szerv az egy évnél régebbi eseményre (magatartásra) vonatkozó bejelentést köteles visszautasítani (objektív elévülés). (4. § (2) bekezdés)
  10. Hogyha az eljáró szerv nem tudja azonosítani a bejelentést előterjesztő személyt, szintén köteles mellőzni a bejelentésben foglalt esemény (magatartás) kivizsgálását. Ha azonban a bejelentés alapján súlyos jog- vagy érdeksérelem veszélye feltételezhető, az adott szerv mindenképpen köteles eljárni, függetlenül attól, hogy sikerül-e azonosítani a bejelentést előterjesztő személyt. (4. § (3)-(4) bekezdés)
  11. Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a bejelentéssel érintett ügyben a jogszerű állapot helyreállításáról és a bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás előfordulását lehetővé tévő körülmények kiküszöböléséről, valamint köteles a bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás következtében keletkezett sérelmek orvoslásáról, úgyszintén a felelősök elszámoltatásáról gondoskodni. Mindezekről megfelelően tájékoztatni kell a bejelentést tévő személyt. (5. § (1) – (2) bekezdés)

2.11.7. Mi az ombudsman szerepe az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben?

Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer használata helyett, az ombudsman által üzemeltetett védett elektronikus rendszeren keresztül is meg lehet tenni a bejelentéseket, amelyekkel kapcsolatban az ombudsman feladatai megegyeznek a panaszokkal és közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban meglévő feladataival. (39. §) Ennek megfelelően az ombudsman a védett elektronikus rendszeren keresztül bejelentett visszaélések tekintetében is köteles az alábbiakra:

  1. kapcsolattartás a bejelentővel (7. § (1) bekezdés és 8. § (3) bekezdés)
  2. bejelentő személyes adatainak védelme azzal, hogy a bejelentő adatait csak a bejelentő rosszhiszeműsége esetén továbbíthatja (7. § (2) bekezdés, 6. § (4) bekezdés)
  3. egyedi azonosító szám generálása (8. § (1) bekezdés)
  4. a bejelentett visszaélés kivonatának közzététele (8. § (2) bekezdés)
  5. a bejelentés továbbítása az eljárásra jogosult szervnek (10. §)
  6. adatmegőrzés a bejelentés érkezésétől számított 5 évig, utána kötelező törlés (12. §)

2.11.8. Adminisztratív kötelezettségek az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerrel kapcsolatban

Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert működtető főhatóságok háromévente kötelesek felülvizsgálni és értékelni az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert és a tapasztalatok alapján szükség szerint kötelesek módosítani a vonatkozó szabályzataikat. A rendszeres felülvizsgálat célja annak biztosítása, hogy az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer a rendeltetésének megfelelően működjék. (37. §)
A főhatóságok továbbá évente tájékoztatást kell nyújtsanak az általuk működtetett elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer ügyforgalmáról, így egyebek mellett a beérkezett bejelentések számáról és a bejelentések alapján tett intézkedésekről. A tájékoztatást az ombudsmannak kell megküldjék, aki továbbítja azt az Európai Bizottságnak. (38. §)

2.12 Mikor számít jogszerűnek a bejelentés?

A bejelentés jogszerűsége azért bír jelentőséggel, mert kizárólag a jogszerűen bejelentést tévő személy számíthat a törvény által biztosított védelemre. A bejelentés az alábbi feltételek együttes teljesítése esetén minősül jogszerűnek: (45. §)

  1. a bejelentést
    a. a belső visszaélés-bejelentési rendszerben vagy
    b. az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben vagy
    c. az ombudsman által működtetett védett bejelentési rendszerben vagy
    d. a törvény által támasztott követelményeknek megfelelően a nyilvánosság útján tették meg
  2. A bejelentő a bejelentett információról foglalkoztatási jogviszonyával összefüggésben szerzett tudomást.
  3. A bejelentő alapos okkal feltételezte, hogy az a körülmény, amit bejelentett a bejelentés időpontjában megfelelt a valóságnak.

Azok tehát, akik tudottan és szándékosan jelentenek be valótlanságot, nem számíthatnak védelemre, mivel rosszhiszeműnek számítanak. Ha azonban a bejelentő jóhiszeműen jelentett be pontatlan vagy utóbb valótlannak bizonyult információt, a tévedés ellenére számíthat arra, hogy védelemben fog részesülni.

2.13 Milyen védelemre számíthatnak a visszaélést bejelentők?

A bejelentővédelem egyik kulcskérdése az, hogy mennyire hatékony védelemre számíthatnak azok, akik a visszaélések miatt felemelik a szavukat. A bejelentők megvédése érdekében a törvény megtilt minden hátrányos intézkedést, ami a bejelentőt a foglalkoztatási jogviszonyban a bejelentés megtétele miatt ér. (41. § (1) bekezdés)

A törvény fel is sorol 15 olyan joghátrányt, ami jellemzően az osztályrésze szokott lenni azoknak, akik visszaéléseket jelentenek. Alapvetően a bejelentő foglalkoztatási jogviszonyával, a bejelentő által a foglalkoztatás keretében kifejtett tevékenységgel kapcsolatos hátrányos intézkedések találhatók a tiltólistán. Fontos, hogy ez tipizáló, tehát nem kimerítő (teljes körű) felsorolás. A törvény értelmében a bejelentővel szemben, a bejelentés miatt egyebek mellett az alábbi hátrányos intézkedéseket is tilos alkalmazni: (41. § (2) bekezdés)

  1. felmondás,
  2. lefokozás, előléptetés megtagadása,
  3. a munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, a bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása,
  4. képzés megtagadása,
  5. negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia kiállítása,
  6. fegyelmi intézkedésben, megrovásban, pénzügyi szankcióban vagy más módon megnyilvánuló hátrányos jogkövetkezmény,
  7. kényszerítés, megfélemlítés, zaklatás, kiközösítés,
  8. hátrányos megkülönböztetés, tisztességtelen bánásmód,
  9. határozott idejű foglalkoztatásra irányuló jogviszony határozatlan időjűvé átalakításának elmulasztása,
  10. határozott idejű munkaszerződés megújításának elmulasztása vagy annak idő előtti megszüntetése,
  11. károkozás (például személy jóhírnevének megsértése, az üzleti lehetőség elvesztése),
  12. olyan intézkedés, amelynek eredményeképpen okkal következik, hogy az adott személy a jövőben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya szerinti ágazatban nem létesíthet,
  13. egészségügyi alkalmassággal összefüggő vizsgálat előírása,
  14. szerződés idő előtti megszüntetése vagy felmondása,
  15. engedély visszavonása.

A megtorlás tilalma a bejelentőn túl a bejelentő tulajdonában álló szervezetekre, valamint a bejelentő által foglalkoztatott személyekre, továbbá a bejelentő alvállalkozóira is kiterjed. (41. § (4) bekezdés)

2.14 Mire számíthat a bejelentő, ha a tilalom ellenére mégis hátrányos intézkedés éri?

A bejelentéssel összefüggő megtorlás tilalmára vonatkozó kinyilatkoztatás ugyan fontos, de önmagában nem elégséges a bejelentők megvédésére. A tilalom kizárólag akkor érvényesül ugyanis a gyakorlatban, ha megfelelő előírások szorítják rá a foglalkoztatót arra, hogy valóban tartózkodjon a bejelentővel szembeni hátrányos intézkedések meghozatalától. Ennek érdekében a törvény fordított bizonyítást rendel el abban az esetben, ha a foglalkoztató, a tilalom ellenére, mégis megtorlást foganatosítana a bejelentővel szemben. (41. § (3) bekezdés) A bizonyítási teher megfordításának az a lényege, hogy

  • a törvény alapján vélelmezni kell azt, hogy a bejelentő a hátrányos intézkedést a bejelentés miatt szenvedte el, és
  • a hátrányos intézkedést meghozó személynek vagy szervezetnek – ez tipikusan, de nem kizárólag a bejelentőt foglalkoztató szervezet – kell azt igazolnia, hogy a hátrányos intézkedés szükséges és indokolt volt, és arra nem a bejelentés megtétele miatt került sor.

Ez tehát azt jelenti, hogy a bejelentő saját maga kell intézkedjen, ha a törvényi tilalom ellenére mégis hátrányos intézkedést szenved el azért, mert bejelentést tett. Például bírósághoz kell fordulnia azért, mert a munkahelye elbocsátotta vagy mert beszállítóként a korábbi megrendelője felmondta a hosszú távra kötött szerződést. Viszont a bíróságon nem neki kell bizonyítania, hogy a hátrányos intézkedést a bejelentés miatt szenvedte el, hanem éppen ellenkezőleg, a foglalkoztatóját terheli annak bizonyítása, hogy nem a bejelentés miatt alkalmazott joghátrányt a bejelentővel szemben.

A bizonyítási teher megfordítása a bejelentőn túl a bejelentő tulajdonában álló céget és a bejelentő által foglalkoztatott személyt, valamint a bejelentő alvállalkozóját is megilleti. Vagyis a védelemnek ez a formája kiterjed mindazokra a hátrányos intézkedésekre, amelyeket a bejelentőre tekintettel más szervezet vagy személy szenved el. (41. § (5) bekezdés)
A bizonyítási teher megfordításán kívül még az alábbi kedvezményekre számíthat a bejelentő: (42. és 44. §)

  1. Bejelentő a jogszerű bejelentés esetén mentesül egyes, alapvetően az üzleti titkok megőrzésére vonatkozó előírások megsértésének a következményei alól. A bejelentő az általa jogszerűen birtokolt védett adat megőrzésére vonatkozó kötelezettségeit szegheti csak meg, a védelem akkor illeti meg, ha a jogszerű bejelentés megtétele érdekében jogellenesen fedi fel az általa jogszerűen ismert adatot. A bejelentővédelmi rendelkezések összefüggenek egymással, vagyis a bizonyítási teher megfordítása ebben a körben is érvényesül. Ebből következően ahhoz, hogy a bejelentő érvényesíthesse az őt megillető mentességeket, elégséges azt igazolnia, hogy jogszerű bejelentést tett. Ennek igazolását követően a törvény által megszabott körben nem indítható vele szemben titoksértési eljárás.
    A törvény azonban a minősített adat és a folyamatban lévő eljárásokban keletkezett védett adatok felfedése esetére nem biztosít mentességet. (48. § (2) bekezdés)
  2. Bűncselekmény megvalósítását kivéve a bejelentő nem felel a bejelentésben foglalt információ megszerzése érdekében megvalósított tettekért. A bejelentő ez alapján elkövethet olyan, egyébként például a munkaszerződése vagy a foglalkoztatója által kiadott szabályzat alapján tilalmazott magatartásokat, amelyek kifejezetten a bejelentés megtétele érdekében azért szükségesek, hogy a bejelentő hozzáférhessen a bejelentéssel érintett körülményekre vonatkozó információkhoz, bizonyítékokhoz. A védelem e formája azt teszi lehetővé, hogy a bejelentő olyan információt szerezzen meg, amihez egyébként nem férhetne hozzá.
  3. A bejelentő a jogszerű bejelentés megtételéért nem vonható felelősségre és az őt megillető mentességekre bármely hatóság vagy bíróság előtt hivatkozhat.
  4. A bejelentő mentességeit korlátozó megállapodásra vagy szerződéses kikötésre nem lehet hivatkozni. Ez az előírás elsősorban a tipikusan a munkaszerződésben vagy a beszállítói szerződésben előforduló, a munkavállaló, illetve a beszállító jogait korlátozó (joglemondó) kikötésekkel szemben nyújt védelmet. Az ilyen kikötések általában a titoktartási rendelkezések megerősítésére szolgálnak és megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik azt, hogy a bejelentő sikerrel érvényesítse a mentességeit a hatósági, vitarendezési (választott bírósági, békéltető testületi, stb.) vagy bírósági eljárásokban.

2.15 Milyen támogatások illetik meg a bejelentőt?

A bejelentő személy a panaszt vagy közérdekű bejelentést tévő személlyel egyezően a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott támogatásokra jogosult. (43. §) A bejelentő az alábbi támogatásokra számíthat:

  1. biztosítanak a számára jogi segítőt, akinek a költségeit és a díját az állam megelőlegezi, és bizonyos esetekben meg is fizeti,
  2. a jogi segítő jogi szolgáltatásokat nyújt, például a beadványok elkészítéséhez és egyéb téren is tanácsokat ad,
  3. ha pert kell indítania, akkor pártfogó ügyvédet vehet igénybe, akinek a költségeit és a díját a jogi segítőhöz hasonlóan az állam megelőlegezi vagy viseli,
  4. ha a bejelentőt meggyanúsítják vagy ellene vádat emelnek, akkor kirendelt védőt biztosítanak a számára, akinek a költségét az állam megelőlegezi vagy viseli,

Költségmentességre, vagyis arra, hogy a neki nyújtott jogi segítő vagy ügyvéd költségét az állam ne csak megelőlegezze, de teljes egészében meg is fizesse, kizárólag akkor jogosult a bejelentő, ha rászorultnak minősül. Bár a jogi segítségnyújtásról szóló törvény igen összetetten határozza meg a rászorultság egyes eseteit, lényegileg az a bejelentő minősül rászorultnak, akinek a havi jövedelme nem haladja meg a 42.750 forintot.

2.16 Mikor fordulhat a bejelentő a nyilvánossághoz?

A visszaélésekre vonatkozó bejelentések talán leginkább érzékeny esete az, amikor a bejelentő valamely okból megkerüli a bejelentések fogadására és kezelésre rendelt megoldásokat, vagyis a belső visszaélés-bejelentési rendszert és az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert és közvetlenül a nyilvánossághoz fordul. A törvény erre lehetőséget teremt, vagyis a bejelentő védelemét szolgáló megoldásokat kiterjeszti arra az esetre is, amikor a bejelentő nyilvánosságra hozza az általa észlelt visszaélést. Erre akkor van lehetőség, ha 1) a bejelentett eset a foglalkoztatási jogviszonyával összefüggésben jutott a bejelentő tudomására és 2) okkal feltételezte, hogy amit bejelent, az megfelel a valóságnak (46. § (1) bekezdés). E két feltételen túl, vagylagosan, az alábbi követelmények egyikének is teljesülnie kell:

  1. A bejelentő nyilvánossághoz fordulást megelőzően kimerítette az őt foglalkoztató szervezet által működtetett belső visszaélés-bejelentési rendszer vagy az állami / önkormányzati szerv által működtetett belső visszaélés-bejelentési rendszer, majd ezek után az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer nyújtotta lehetőségeket és egyik esetben sem történt meg a bejelentés érdemi kivizsgálása határidőben (46. § (1) bekezdés a) pont)
    vagy
  2. A bejelentő közvetlenül az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert vette igénybe és nem történt meg a bejelentés érdemi kivizsgálása határidőben (46. § (1) bekezdés a) pont)
    vagy
  3. A bejelentő okkal feltételezte, hogy a bejelentéssel érintett körülmény nyilvánvalóan veszélyezteti a közérdeket (46. § (1) bekezdés b) pont)
    vagy
  4. A bejelentő okkal feltételezte, hogy amennyiben az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert veszi igénybe, akkor a) nem vizsgálják ki a bejelentését vagy b) hátrányos jogkövetkezményt szenved el (46. § (1) bekezdés c) pont)

Ha a bejelentő a nyilvánosság útján teszi meg a bejelentést és a bejelentés megtétele miatt hátrányt szenved, az emiatt indított jogi eljárásban a bejelentőnek kell igazolnia azt, hogy teljesültek a nyilvánosságra hozatal feltételei.

A sajtó útján tett nyilvános bejelentés nem számít jogszerűnek, ezért ahhoz nem kapcsolódnak a kizárólag a jogszerű bejelentést tevő bejelentőre vonatkozó rendelkezések, így a védelem sem. (46. § (2) bekezdés) Vagyis a bejelentését nyilvánosságra hozó bejelentő kizárólag akkor számíthat törvényi védelemre, ha nem a sajtó útján fordul a nyilvánossághoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az újságírónak, tévének, rádiónak, vagy más sajtóterméknek adott interjú útján tett bejelentés esetén a bejelentő nem számíthat védelemre. Ellenben a közösségi média valamelyik felületén saját maga által nyilvánosságra hozott bejelentés esetén védelemben részesülhet a bejelentő. Ugyancsak védelemben részesülhet a bejelentő, ha közszemlére tétel útján tesz nyilvános bejelentést, például a munkahelyi faliújságra, hirdetőtáblára vagy a munkahely közösségi helyiségeiben történő kifüggesztéssel, de akár szórólapozással vagy közterületi falragaszok kihelyezésével történő nyilvánosságra hozatal esetén is.

2.17 Mi történik akkor, ha a bejelentő a sajtó útján hozza nyilvánosságra a bejelentését?

Amint arról már szó esett, a sajtó útján tett nyilvános bejelentés esetén a bejelentő nem számíthat védelemre. (46. § (2) bekezdés) Megilleti viszont a médiajog szerinti forrásvédelem, ami azonban alapvetően az újságírót megillető mentességek közé tartozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a forrásvédelem alapján az újságíró jogosult arra, hogy megtagadja a hatóságok, például a rendőrség vagy az adónyomozók arra irányuló kérdéseire a válaszadást, hogy kitől és milyen módon szerzett tudomást az általa leírtakról.

Ebből következően a sajtó útján bejelentést tévő bejelentő nem részesül védelemben, vagyis vele szemben nem érvényesülnek a hátrányos intézkedést tiltó rendelkezések. Ha pedig ténylegesen joghátrányt szenved, például elveszíti az állását vagy a beszállítói szerződését, akkor az emiatt általa kezdeményezett eljárásban nem alkalmazható a bizonyítási teher megfordítása. Ezért ilyenkor a bejelentőnek kell bizonyítania, hogy a sajtó útján tett bejelentése miatt szenvedte el a joghátrányt. ehhez hasonlóan nem hivatkozhat a bejelentőt egyébként megillető mentességekre, ha ellene indul eljárás a titoktartási kötelezettségek megsértése miatt, sőt, titoksértés miatt adott esetben arra kell számítania, hogy jogszerűen vonhatják felelősségre.

2.18 Lehet közvetlenül EU-s szervnél bejelentést tenni?

A bejelentő közvetlenül a feladat- és hatáskörrel rendelkező európai uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál vagy ügynökségeknél is megteheti a bejelentést, feltéve, hogy a bejelentett eset foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben jutott a bejelentő tudomására és a bejelentő okkal feltételezte, hogy amit bejelent, az megfelel a valóságnak. (47. §)

2.19 Mikor számíthat a bejelentő arra, hogy jogosult a védelemre?

A jogszerű bejelentést tévő bejelentő is kizárólag akkor számíthat védelemre, ha a bejelentés az európai uniós szabályozás körébe esik. A törvény mellékleteiben 13 oldal terjedelmű katalógus található, amely felsorolja azokat az európai uniós előírásokat, amelyek lehetővé teszik visszaélések bejelentését. Elsősorban az Európai Unió pénzügyi érdekeivel, közbeszerzési eljárásokkal, környezetvédelemmel, pénzügyi szolgáltatásokkal, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépéssel, fogyasztóvédelemmel, a közlekedés biztonságával, élelmiszerbiztonsággal, közegészségüggyel, valamint fogyasztóvédelemmel összefüggő élethelyezetekre vonatkozóan lehet visszaéléseket bejelenteni. (48. § (1) bekezdés a) pont). Az a bejelentő is védelemben részesül továbbá, aki alappal feltételezte, hogy a bejelentése az imént említett katalógus hatálya alá eső ügyre vagy jogviszonyra vonatozik. (48. § (1) bekezdés b) pont)

A védelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága tehát azon múlik, hogy a bejelentés, a tárgyát tekintve, a jelzett európai uniós szabályok alá esik-e vagy sem. Ezt a körülményt a gyakorlatban annak a hatóságnak, illetve bíróságnak kell majd mérlegelnie, amely előtt a bejelentéssel összefüggésben eljárásra kerül sor.

2.20 Mikor nem részesül védelemben a bejelentő?

A törvény hat olyan esetet sorol fel, amikor a bejelentő annak ellenére nem részesül védelemben, hogy egyébként jogszerűen és az európai uniós szabályokat tartalmazó katalógus tárgykörébe eső visszaélésre utaló bejelentést tett. (48. § (2) bekezdés) Ennek megfelelően nem számíthat védelemre az a bejelentő, aki a bejelentése megtételével összefüggésben:

  1. megsértette a minősített adatokra vonatkozó előírásokat,
  2. megsértette az orvosi titokra vagy az ügyvédi titokra vonatkozó előírásokat,
  3. egyházi személyként megsértette az egyházi / vallási titokra („gyónási titok”) vonatkozó előírásokat,
  4. megsértette a bírói titokra vonatkozó előírásokat,
  5. megsértette a büntetőeljárási adatkezelésre vonatkozó előírásokat,
  6. a rendőrség (ideértve a Terrorelhárítási Központot és a Nemzeti Védelmi Szolgálatot is), a büntetés-végrehajtás, a katasztrófavédelem, az adóhatóság, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok (az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Nemzeti Információs Központ, továbbá a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat) dolgozójaként megsértette az ezen foglalkoztató szervezet működésére vonatkozó előírásokat.

Azok a bejelentők tehát, akik a jogi szempontból leginkább érzékeny, kiemelt védelemben részesülő információkra vonatkozó előírások megszegésével tesznek bejelentést, úgyszintén akik a leginkább érzékeny területen tevékenykedő államhatalmi intézményeknél dolgoznak és a bejelentést a rájuk vonatkozó előírásokat megszegve teszik meg, nem részesülnek védelemben. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a védelem hiánya nem jelenti azt, hogy az általuk tett, amúgy védelemre nem jogosító bejelentést ne kellene kivizsgálni.

2.21 Mi a helyzet az anonim bejelentőkkel?

Bár a névtelen, pontosabban az azonosíthatatlan személytől származó bejelentést nem kötelező kivizsgálni, az ilyen bejelentőre is kiterjed a védelem rendszere abban az esetben, ha kiderül a személyazonossága és vele szemben tiltott hátrányos jogkövetkezményt alkalmaznak vagy megsértik a mentességeit. (49. § (1) bekezdés)

2.22 A bejelentőre tekintettel más személy is részesülhet védelemben?

A gyakorlatban könnyen elképzelhető, hogy nem a bejelentő, hanem rá tekintettel más szenved joghátrányt a bejelentés megtétele miatt. A leginkább a bejelentő családtagjai, munkatársai vannak kitéve az ilyen járulékos hátrányoknak. A törvény értelmében a bejelentőre irányadó szabályokat kell alkalmazni arra a személyre is, aki segíti a bejelentés megtételét, valamint arra a bejelentővel kapcsolatban lévő harmadik személyre, például a bejelentő családtagjára vagy munkatársára, aki hátrányos intézkedést szenvedhet el a bejelentés miatt. (49. § (2) bekezdés)

2.23 A bejelentővédelmi ügyvéd

A közhatalmi, vagyis az állami és az önkormányzati szerveket leszámítva, a foglalkoztatók kiszervezhetik a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, valamint az e rendszerbe érkező bejelentések kivizsgálását. A kiszervezés kizárólag a nem közhatalmi foglalkoztató szervezet dolgozói számára rendelkezésre álló belső visszaélés-bejelentési rendszer esetében lehetséges, vagyis az erre kötelezett állami szervek a bárki számára elérhető elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer működtetése és a bejelentések kivizsgálása körében nem élhetnek a kiszervezés eszközével. (19. § (2) bekezdés és 22. § (4) bekezdés)

Kiszervezés útján a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének és a bejelentések kivizsgálásának a feladata bejelentő védelmi ügyvédre vagy más külső szervezetre bízható. Konkrét meghatározás hiányában a más külső szervezet alatt bármely szolgáltató érthető, de a gyakorlatban tipikusan üzleti szolgáltatásokat nyújtó cégek, valamint non-profit szervezetek vehetők igénybe erre a szolgáltatásra.

A kiszervezés megengedésével a törvény mérsékli a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására kötelezett foglalkoztatók terheit, hiszen így a szükséges intézkedéseket nem a saját szervezetükben és nem a saját dolgozóik által kell megtegyék.

A törvény a bejelentővédelmi ügyvéddel szemben támasztott konkrét követelményeket, amelyek célja az érdekellentétek és az összeférhetetlenség megelőzése, az ilyen feladatok ellátására igénybe vett más, külső szervezetekre is alkalmazni rendeli. Ezért a bejelentővédelmi ügyvédre előírt azon tilalom, miszerint a neki erre megbízást adó foglalkoztatóval nem létesíthet más megbízást és a bejelentővédelmi tevékenységére tekintettel a megbízón kívül mástól nem fogadhat el kifizetést a más külső szervezetekre is vonatkozik. (19. § (4) bekezdés, 22. § (4) bekezdés, 50-52. §)

A projektet az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja finanszírozza. Jelen tartalom kizárólag a Transparency International Magyarország nézeteit képviseli, és az ő felelőssége. Az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a benne foglalt információkért.

Kapcsolódó hírek

Újraindul önkormányzati átláthatósági programunk

Uniós jogot sért az új bejelentővédelmi törvény

„A közérdekű bejelentők az állami szervek szerepét veszik magukra”

Megjelent az új, interaktív bejelentővédelmi eszközünk

Túlárazás miatt fordultunk az Integritás Hatósághoz

×