Új bejelentővédelmi törvény: mi vár azokra, akik felemelik a szavukat a korrupcióval szemben?
Az új bejelentővédelmi törvény a már meglévő megoldások megőrzése mellett, az Európai Unió vonatkozó irányelvének az átültetésével új rendelkezéseket vezet be azok megvédése érdekében, akik jelentik a visszaéléseket. Az új szabályozás kétféle bejelentővédelmi megoldást hoz létre, mivel a panaszokra és a közérdekű bejelentésekre vonatkozó hazai rendelkezések meghagyásán túl kialakítja az úgynevezett európai uniós visszaélés-bejelentési rendszert is. A Transparency International Magyarország korábban, a K-Monitorral és a TASZ-szal közös elemzésben már felhívta a figyelmet arra, hogy ez a kettősség a gyakorlatban számos problémát okozhat.
Az alábbiakban arra összpontosítva ismertetjük az új előírásokat, hogy törvény mit vár el a bejelentést fogadó szervezetektől, illetve mit ajánl a bejelentőknek. Külön-külön mutatjuk be a magyarországi és az európai uniós szabályokat és zárójelben feltüntetjük a törvény vonatkozó szakaszának („paragrafusának”) a számát is.
1. A régi magyar megoldás: panasz és / vagy közérdekű bejelentés
Minden állami szerv és minden helyi önkormányzati szerv köteles fogadni és elintézni a hozzá érkező panaszokat és közérdekű bejelentéseket. (1. § (1) bekezdés)
Panaszt, illetve közérdekű bejelentést bárki benyújthat, a szabályozás ezt a jogosultságot nem köti például a magyar állampolgársághoz, és az sem elvárás, hogy a bejelentő (panaszos) annál a szervezetnél dolgozzon, amelyikhez panaszt vagy közérdekű bejelentést óhajt benyújtani. Vagyis nem csak a magyar állampolgárokat, illetve nem csak az adott szervezet dolgozóit illeti meg a panasz / közérdekű bejelentés megtételének a joga. (2. § (1) bekezdés)
A törvény értelmében az a szerv, amelyhez panaszt / közérdekű bejelentést juttatnak el, az alábbi intézkedéseket kell megtegye:
- Ha szóban teszik meg a közérdekű bejelentést, illetve szóban fogalmazzák meg a panaszt, akkor a szerv köteles gondoskodni a panasz / közérdekű bejelentés írásba foglalásról, és a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személynek másodpéldányt kell adjon a leírt panaszról, illetve közérdekű bejelentésről. (2. § (1) bekezdés)
- Ha az a szerv, amelyikhez a panasz / közérdekű bejelentés érkezett, nem illetékes az abban foglalt ügy kivizsgálására, akkor köteles nyolc napon belül áttenni a panaszt / közérdekű bejelentést az eljárásra jogosult szervhez és erről értesítést kell küldjön a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személynek. (2. § (2) bekezdés)
- A panaszt, illetve a közérdekű bejelentést érdemben el kell intézni, vagyis az abban foglaltakat ki kell vizsgálni és ha szükséges, akkor meg kell tenni a megfelelő intézkedést. Erre harminc nap áll rendelkezésre, amit a panasznak / közérdekű bejelentésnek az eljárásra jogosult szervhez érkezésétől kell számítani.
Ha nem az a szerv jogosult eljárni, amelyikhez a panaszt / közérdekű bejelentést eredetileg benyújtották, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést el kell küldeni (át kell tenni) az eljárásra jogosult szervhez. Erre sor kerülhet a panasz / közérdekű bejelentés kézhezvételekor, de az is elképzelhető, hogy az eljárás megindítása után derül ki, hogy annak a szervnek, amelyhez a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtották, valójában nincs is joga az ügyben intézkedni. Ilyen esetben menet közben kell áttenni a panaszt / közérdekű bejelentést.
Ha áttételre kerül sor, akkor az áttétel ideje nem számít be a harmincnapos ügyintézési határidőbe, vagyis a határidő akkor kezdődik, amikor a panasz / közérdekű bejelentés az abban foglaltak miatt érdemben intézkedni jogosult szervhez megérkezik.
Ha harminc nap nem elegendő az intézkedésre, akkor ez a határidő legfeljebb hathónapra meghosszabbítható. A határidő meghosszabbítása esetén a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt erről értesíteni kell. (3. § (1)-(2) és (4) bekezdés) - Az érdemi elintézés során az eljáró szerv kapcsolatba kell lépjen a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személlyel, például azért, hogy további iratok benyújtására kérje fel az illetőt, akit akár személyesen is meghallgathat. (3. § (3) bekezdés)
- Amennyiben a panasz / közérdekű bejelentés megalapozatlannak bizonyul és kiderül, hogy a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtó személy tudott az általa előadottak valótlanságáról (rosszhiszeműség), akkor az eljáró szerv mellőzheti az eljárást. (3. § (5) bekezdés)
- Az eljáró szerv meg kell védje a tudomására hozott személyes adatokat és bizalmas információkat. (3. § (6) bekezdés)
- Az eljáró szerv dönthet úgy, hogy az azonos személy által, változatlan tartalommal, ismételten benyújtott panaszt / közérdekű bejelentést nem vizsgálja ki. (4. § (1) bekezdés)
- Az eljáró szerv akkor is mellőzheti a panasz / közérdekű bejelentés kivizsgálását, ha a panaszt / közérdekű bejelentést az abban foglalt eseményről (magatartásról) történt tudomásszerzéstől számított hat hónapnál hosszabb idő elteltével nyújtották be (szubjektív elévülés). Ez azonban csak lehetőség, vagyis a hat hónapnál régebbi panaszok és közérdekű bejelentések kivizsgálása sem tilos. (4. § (2) bekezdés)
- Az eljáró szerv az egy évnél régebbi eseményre (magatartásra) vonatkozó panaszt / közérdekű bejelentést köteles visszautasítani (objektív elévülés). (4. § (2) bekezdés)
- Hogyha az eljáró szerv nem tudja azonosítani a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt, szintén köteles mellőzni a panaszban / közérdekű bejelentésben foglalt esemény (magatartás) kivizsgálását.
Fontos újdonság azonban, hogyha a panasz / közérdekű bejelentés alapján súlyos jog- vagy érdeksérelem veszélye feltételezhető, az adott szerv mindenképpen köteles eljárni, függetlenül attól, hogy sikerül-e azonosítani a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személyt. (4. § (3) – (4) bekezdés) - Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a panasszal / közérdekű bejelentéssel érintett ügyben a jogszerű állapot helyreállításáról és a panaszban / közérdekű bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás előfordulását lehetővé tévő körülmények kiküszöböléséről.
Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a panaszban / közérdekű bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás következtében keletkezett sérelmek orvoslásáról, valamint a felelősök elszámoltatásáról.
Mindezekről megfelelően tájékoztatni kell a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személyt. (5. § (1) – (2) bekezdés)
A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy akkor jóhiszemű, ha az általa tett panasz / közérdekű bejelentés valósnak bizonyul, illetve, ha ugyan megalapozatlan a bejelentése, de erről a körülményről nem tudott előzetesen és nem is volt tőle elvárható, hogy tisztában legyen a bejelentése valótlan voltával. A panaszt / közérdekű bejelentést jóhiszeműen benyújtó személy az alábbiakra számíthat:
- Ha a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy jóhiszemű volt, akkor őt nem érheti hátrány a panasz / közérdekű bejelentés megtétele miatt. (6. § (1) bekezdés)
- A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatai csak a panasz / közérdekű bejelentés alapján az eljárás lefolytatására jogosult szervnek adhatóak át, és kizárólag akkor, ha ehhez a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy hozzájárult. A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatainak a nyilvánosságra hozatalára is csak akkor kerülhet sor, ha ehhez ő maga hozzájárult. (6. § (2) bekezdés)
- A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy kilétét akkor sem szabad felfedni, ha a panasz / közérdekű bejelentés valamely meghatározott természetes személyre vonatkozik, akit az Európai Unió általános adatvédelmi rendelkezése, vagyis a GDPR alapján tájékoztatni kell a rá vonatkozó adatok kezeléséről, így közölni kell vele azt is, ha a személyére vonatkozóan panaszt / közérdekű bejelentést terjesztettek elő. (6. § (5) bekezdés)
A panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy akkor jár el rosszhiszeműen, ha tisztában volt azzal, hogy az általa tett panasz / közérdekű bejelentés valótlan tartalmú, vagy ha kellő gondosság esetén rájöhetett volna erre a körülményre. Aki rosszhiszeműen terjeszt elő panaszt vagy közérdekű bejelentést, az alábbiakra kell, hogy felkészüljön:
- Ha a panaszt / közérdekű bejelentést benyújtó személy rosszhiszemű volt, akkor az általa tett panaszt / közérdekű bejelentést nem kötelező kivizsgálni, igaz, nem is tilos a vizsgálat lefolytatása. (3. § (5) bekezdés)
- Ha a rosszhiszeműen előterjesztett panasz / közérdekű bejelentés bűncselekményt vagy szabálysértést valósít meg, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést megtévő személy adatait továbbítani kell a bűncselekmény, illetve a szabálysértés miatt eljárni jogosult hatóságnak. (6. § (4) bekezdés)
- Ha a rosszhiszeműen előterjesztett panasz / közérdekű bejelentés másnak jogellenesen kárt okozott, akkor a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személy adatait a károkozás miatt eljárni jogosult szervnek kell megküldeni. (6. § (4) bekezdés)
- Az ombudsman a rá vonatkozó szabályok alapján működteti a panaszok, valamint a közérdekű bejelentések fogadására és kezelésére szolgáló védett elektronikus rendszert és ezen keresztül kapcsolatot tart a panaszt / közérdekű bejelentést előterjesztő személlyel. (7. § (1) bekezdés és 8. § (3) bekezdés)
- A védett elektronikus rendszerben is bizalmasan kell kezelni a panaszt / közérdekű bejelentést tévő személy adatait. Azok csak az illető rosszhiszeműsége esetén továbbíthatóak az emiatt eljárni jogosult hatóságnak. (7. § (2) bekezdés, 6. § (4) bekezdés)
- Az ombudsman
- továbbítja a hozzá érkezett panaszokat / közérdekű bejelentéseket az abban foglaltak alapján eljárni jogosult szervnek, (10. §)
- közzéteszi a hozzá érkezett panaszok / közérdekű bejelentések anonimizált kivonatát, (8. § (2) bekezdés)
- az érkezésétől számított öt évig megőrzi a hozzá érkezett panaszokat / közérdekű bejelentéseket, ezt követően azonban köteles azokat törölni. (12. §)
- A panaszt / közérdekű bejelentést tevő személyt nem érheti hátrány az általa jóhiszeműen tett panasz / közérdekű bejelentés miatt. (13. §)
- A panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott egyes alábbi támogatásokra is jogosult: (14. §)
2.i. biztosítanak számára jogi segítőt, akinek a költségeit és a díját az állam megelőlegezi, és bizonyos esetekben meg is fizeti,
2.ii. a jogi segítő jogi szolgáltatásokat nyújt például a beadványok elkészítéséhez és egyéb téren is tanácsokat ad,
2.iii. ha pert kell indítania, akkor pártfogó ügyvédet vehet igénybe, akinek a költségeit és a díját a jogi segítőhöz hasonlóan az állam megelőlegezi vagy viseli,
2.iv. ha a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személyt meggyanúsítják vagy ellene vádat emelnek, akkor kirendelt védőt biztosítanak a számára, akinek a költségét az állam megelőlegezi vagy viseli,
2.v. költségmentességre viszont kizárólag rászorultság esetén jogosult a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy, márpedig a panaszt / közérdekű bejelentést tevő személy akkor minősül rászorultnak, ha a havi jövedelme nem haladja meg a 42.750 forintot.
2. Az európai uniós megoldás: visszaélések bejelentése
Panaszt és közérdekű bejelentést bármely feltételezett jogsértés miatt elő lehet terjeszteni. Ezzel szemben, az Európai Unió irányelve szerinti visszaélésre vonatkozó bejelentést alapvetően az irányelv, illetve annak nyomán a törvény által meghatározott magatartásokkal összefüggésben lehet tenni. Az irányelv szerinti bejelentések tárgykörének a meghatározása meglehetősen összetett. Az irányelv nyomán a törvény tételesen felsorolja azokat az európai uniós jogszabályokat, amelyek alapján visszaélésre vonatkozó bejelentést elő lehet terjeszteni. A törvény mellékleteiben található felsorolás (katalógus) 13 oldal terjedelmű, vagyis rengeteg olyan szabályt tartalmaz, amelyek lehetővé teszik visszaélések bejelentését. Elsősorban az Európai Unió pénzügyi érdekeivel, közbeszerzési eljárásokkal, környezetvédelemmel, pénzügyi szolgáltatásokkal, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépéssel, fogyasztóvédelemmel, a közlekedés biztonságával, élelmiszerbiztonsággal, közegészségüggyel, valamint fogyasztóvédelemmel összefüggő élethelyezetekre vonatkozóan lehet visszaéléseket bejelenteni.
Fontos ugyanakkor arra is rámutatni, hogy az e tárgykörön kívül eső jogsértésekre vonatkozó bejelentések megtételét is lehetővé teszi a törvény. A bejelentéssel érintett, valós vagy annak vélt jogsértés, illetve visszaélés tárgykörére vonatkozó megszorítás a bejelentőt megillető védelem szempontjából bír jelentőséggel. Védelemre ugyanis kizárólag a bejelentés jogszerű megtétele esetén számíthat a bejelentő. A bejelentés pedig akkor számít jogszerűnek, ha a bejelentett visszaélés a törvény mellékletében található katalógusban meghatározott jogviszonyok valamelyikéhez kapcsolódik és a visszaélésre vonatkozó információ a foglalkoztatásával kapcsolatos tevékenység során jutott a bejelentő tudomására. (17. §, 20. § (1) bekezdés, 45. § b) pont, 48. § (1) bekezdés a) pont, valamint a törvény mellékletei)
Az európai uniós szabályozás alapvetően a visszaélést bejelentő személyt foglalkoztató szervezet (egyszerűen fogalmazva a „munkahely”) számára ír elő feladatokat. A foglalkoztató szervezet köteles belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és folyamatosan működtetni. Ez a kötelezettség elsőrendűen azokat a foglalkoztatókat terheli, amelyeknek legalább 50 fő alkalmazottjuk van. Egyes ágazatokban, például a pénzmosás elleni küzdelemben érintett területeken (a 2017. évi LIII. törvény 1. § (1) és (1a) bekezdése hatálya alá tartozó foglalkoztatók), az olajiparban (Magyarországon bejegyzett és az Európai Unió határain kívül engedélyesként vagy üzemeltetőként tengeri olaj- és gázipari tevékenységet folytató foglalkoztatók), valamint a légi és a vízi közlekedésben (a 376/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatálya alá tartozó polgári légi közlekedési foglalkoztatók, valamint a Magyarország területén tartózkodó magyar és nem magyar lobogójú úszólétesítményt üzemeltető foglalkoztatók) a cégek a dolgozóik létszámától függetlenül kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni. (18. § (1)-(2) bekezdés)
Azok az 50 főnél több dolgozót alkalmazó foglalkoztatók, amelyeknél a dolgozói létszám a 249 főt nem haladja meg, egymással együttműködve, közösen is létrehozhatják és üzemeltethetik a visszaélés-bejelentési rendszert. További könnyítés, hogy ebben a foglalkoztatói körben 2023. december 17-éig terjedő türelmi időt biztosít a törvény a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására. (18. § (3) bekezdés, 55. §)
Bármely foglalkoztató, amely erre nem lenne köteles – gyakorlatilag az a foglalkoztató, amelynek kevesebb mint 50 foglalkoztatottja van és nem tartozik a 18. § (2) bekezdés alá – saját döntése alapján létrehozhat és üzemeltethet belső visszaélés-bejelentési rendszert. (18. § (4) bekezdés)
Fontos kiemelni, hogy foglalkoztató alatt az önfoglalkoztatókat (például egyéni vállalkozókat), valamint minden olyan szervezetet érteni kell, amely szervezet a saját maga részére és a saját maga irányítása alatt természetes személyt ellenérték fejében foglalkoztat. A gyakorlatban tehát nemcsak a versenyszférában működő szervezetek (cégek, vállalatok) és a közhatalmi szervezetek (állami és önkormányzati szervek, vagy másként fogalmazva a költségvetési szervek), hanem a nonprofit szektorban működő szervezet is foglalkoztatóként kötelesek a törvény rendelkezéseit alkalmazni. Vagyis az egyházak, a politikai pártok és a civil szervezetek, így például az alapítványok és az egyesületek, valamint a sportszervezetek is kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni.
A foglalkoztató a belső visszaélés-bejelentési rendszert működtetheti a saját szervezetén belül, saját alkalmazottja által, vagy dönthet úgy is, hogy ezt a feladatot kiszervezi. Amennyiben a foglalkoztató nem szervezi ki a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, úgy maga dönti el, hogy ezt a feladatot, „házon belül”, melyik munkatársra vagy melyik szervezeti egységre bízza. Nem elvárás, hogy új, kizárólag a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével foglalkozó szervezeti egység jöjjön létre, ahogyan az sem, hogy külön dolgozót alkalmazzanak erre a feladatra. Vagyis a bejelentővédelmi feladatok más munkahelyi feladatok mellett is elláthatóak. (19. § (1) bekezdés)
Amennyiben a foglalkoztató kiszervezi („outsourcing”) a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, erre ügyvédet (bejelentő védelmi ügyvéd) vagy más szerződött partnert vehet igénybe. (19. § (2) bekezdés) Fontos arra is figyelni, hogy a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetése nem foglalja automatikusan magába a bejelentések kivizsgálását. Amennyiben a foglalkoztató a kivizsgálást is ki akarja szervezni, erről külön meg kell állapodjék a bejelentővédelmi ügyvéddel, illetve az egyéb szerződött partnerrel. (22. § (4) bekezdés)
A belső visszaélés-bejelentési rendszerben bármely jogellenes vagy annak vélt cselekmény vagy mulasztás bejelenthető. A törvény tehát nem várja el azt, hogy a bejelentett visszaélés a foglalkoztatóval vagy a vele fennálló jogviszonnyal bármely módon összefüggésben álljon, ahogyan azt sem, hogy a bejelentett visszaélés tárgya szerint kapcsolódjon a törvény mellékleteiben felsorolt európai uniós szabályok valamelyikéhez. A bejelentés megtételének az sem előfeltétele, hogy a bejelentő a visszaélés alapjául szolágló információt a foglalkoztatási jogviszonyával, vagyis a munkavégzésével összefüggésben szerezze meg. A bejelentőt azonban ennél szűkebb körben illeti meg védelem. A védelemre ugyanis akkor számíthat a bejelentő, ha a bejelentett visszaélés a törvény mellékletében felsorolt európai uniós szabályok valamelyikben meghatározott élethelyzettel vagy jogviszonnyal összefügg és az ilyen visszaélésre vonatkozó információt a bejelentő a foglalkoztatásához (munkavégzéséhez) kapcsolódóan szerezte meg. A vélt jogsértésekkel összefüggésben fontos továbbá utalni a jóhiszeműségre, vagyis arra, hogy ha a bejelentő tudja, hogy valótlan tartalmú bejelentést tesz, akkor nem számíthat a jóhiszemű bejelentőket megillető védelemre. (17. §, 20. § (1) bekezdés, 45. § b) pont, és 48. § (1) bekezdés a) pont)
A törvény megengedi azt is, hogy ha az adott foglalkoztatónál a munkahelyi elvárásokat meghatározó belső szabályzat is érvényben van – például etikai kódex, magatartási szabályzat, korrupcióellenes szabályzat, ajándékok elfogadására vonatkozó előírások, munkahelyi esélyegyenlőségi szabályzat, stb. –, akkor az ilyen előírásokat sértő magatartásokat vagy mulasztásokat is bejelentsék a belső visszaélés-bejelentési rendszerben. (28. §)
A belső visszaélés-bejelentési rendszer használatára alapvetően a foglalkoztatott dolgozói jogosultak. Ez az előírás logikusan következik a belső visszaélés-bejelentési rendszer természetéből, hiszen arról mindenekelőtt azok rendelkeznek ismeretekkel, akik az ilyen rendszert működtető munkahelyen dolgoznak. A törvény a foglalkoztató dolgozóin kívül a foglalkoztatóval munkahelyi jellegű kapcsolatba kerülő további személyeknek is megengedi a belső visszaélés-bejelentési rendszer használatát. A foglalkoztató dolgozóin túl az alábbi személyek is használhatják a belső visszaélés-bejelentési rendszert:
- A foglalkoztató korábbi dolgozója (20. § (2) bekezdés b) pont)
- A foglalkoztató leendő dolgozója, feltéve, hogy az alkalmazotti viszony létesítési eljárás már megkezdődött (20. § (2) bekezdés c) pont)
- A foglalkoztató beszállítója (20. § (3) bekezdés a) pont)
- A foglalkoztató tulajdonosa (20. § (3) bekezdés b) pont I. fordulat)
- A foglalkoztató vezetője, felügyelőbizottsági-tagja („board”) (20. § (3) bekezdés b) pont II. fordulat)
- A foglalkoztató aktuális, korábbi vagy leendő beszállítójának az irányítása vagy felügyelete alatt álló személy, vagyis a beszállító munkatársai (20. § (3) bekezdés c) pont)
- A foglalkoztató gyakornoka vagy önkéntese (20. § (3) bekezdés d) pont)
- A foglalkoztató leendő beszállítója, leendő tulajdonosa, leendő vezetője („board”-tagja), leendő gyakornoka vagy önkéntese, feltéve, hogy az adott jogviszony létesítésére irányuló eljárás már megindult (20. § (3) bekezdés e) pont)
- A foglalkoztató korábbi beszállítója, korábbi tulajdonosa, korábbi vezetője („board”-tagja), korábbi gyakornoka vagy önkéntese (20. § (3) bekezdés f) pont)
A belső visszaélés-bejelentési rendszerben írásban vagy szóban lehet bejelentést tenni, a szóbeli bejelentés történhet telefonon vagy személyesen. (21. § (1) bekezdés)
Szóbeli (telefonon vagy személyesen megtett) bejelentés esetén a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetőjének az alábbiakra kell ügyelnie:
- A bejelentést rögzítenie kell és arról pontos és teljes jegyzőkönyvet kell készítenie. (21. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont, (5) bekezdés)
- Az írásba foglalt bejelentést másolatban át kell adja vagy el kell küldje a bejelentőnek. (21. § (2) bekezdés b) pont, (4) bekezdés b) pont)
- A bejelentőt tájékoztatnia kell a személyes adatai védelmére vonatkozó előírásokról, valamint a rosszhiszemű bejelentés következményeiről. (21. § (2) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont, (6) bekezdés)
A belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetőjének az egyik legfontosabb feladata a hozzá érkező bejelentések kivizsgálása és a sérelmes helyzet orvoslása érdekében szükséges intézkedések megtétele. A törvény ezen kívül azt is elvárja a foglalkoztatótól, hogy ismertesse meg és népszerűsítse a belső visszaélés-bejelentési rendszert a lehetséges bejelentők körében. A foglalkoztató konkrét kötelezettségei az alábbiak:
- Világos, könnyen értelmezhető ismertetést kell közzé tegyen, amiből a belső visszaélés-bejelentési rendszer elérhetősége és működése, valamint a bejelentésekkel kapcsolatos eljárás egyszerűen megérthető. (25. §)
- Ha a bejelentést írásban teszik meg, akkor legfeljebb 7 napon belül visszajelzést kell küldjön a bejelentőnek és tájékoztatást kell adjon eljárási és adatkezelési szabályokról. (22. § (1) bekezdés)
- A bejelentésben foglaltakat legfeljebb 30 napon belül ki kell vizsgálja, a kivizsgálási határidőt, indokolt esetben, legfeljebb 3 hónapra meghosszabbíthatja, ebben az esetben azonban a bejelentőt tájékoztatni kell a határidő meghosszabbításának okairól, valamint arról, hogy várhatóan mikor fejeződik be a kivizsgálás. (22. § (3) bekezdés)
- Kapcsolatot kell tartson a bejelentővel, hogy szükség szerint további információkat tudjon kérni tőle. (22. § (5) bekezdés)
- Amennyiben azt állapítja meg, hogy a bejelentésben foglaltak helytállóak, akkor intézkedni kell a bejelentett visszaélés orvoslása érdekében, ha pedig bűncselekmény gyanúja merül fel, akkor feljelentést kell tegyen. (23. § (1)-(2) bekezdés)
- Írásba foglalt tájékoztatást kell eljuttasson a bejelentőnek, amiben összegzi a kivizsgálás menetét és eredményét, illetve amennyiben mellőzte a kivizsgálást, ennek az okait. A foglalkoztató akkor tekinthet el a tájékoztatás írásba foglalásától, ha a bejelentő a szóbeli tájékoztatást elfogadta. (24. § (1)-(2) bekezdés)
A foglalkoztató négy esetben dönthet úgy, hogy nem vizsgálja ki a hozzá a belső visszaélés-bejelentési rendszerben érkezett bejelentést. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény értelmében sosem kötelező a bejelentés kivizsgálásának a mellőzése, vagyis a foglalkoztató akkor is dönthet úgy, hogy kivizsgálja a bejelentést, ha a törvény amúgy megengedné annak a mellőzését. A kivizsgálás mellőzése az alábbi négy esetben megengedett:
- Nem kötelező kivizsgálni az azonosíthatatlan bejelentő által tett bejelentést. (22. § (6) bekezdés a) pont)
- Nem kötelező kivizsgálni az arra nem jogosult által tett bejelentést. (22. § (6) bekezdés b) pont)
- Nem kötelező kivizsgálni az ugyanazon bejelentő által tett, a korábbi bejelentéssel azonos tartalmú bejelentést. (22. § (6) bekezdés c) pont)
- Nem kötelező kivizsgálni a bejelentést akkor, ha a vizsgálat által a bejelentésben érintett személynek okozott hátrányok aránytalan mértékben meghaladnák a bejelentett magatartásból fakadó hátrányokat. Ebben az esetben a foglalkoztatónak érdekmérlegelést kell végeznie és az érdekek összeméréséve kell eldöntenie azt, hogy megindítja-e a vizsgálatot vagy inkább mellőzi azt. (22. § (6) bekezdés d) pont)
Az Európai Unióban a polgárok személyes adatainak a védelme kiemelkedő fontossággal bír, az ezzel összefüggő követelményeket az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) határozza meg. A visszaélések bejelentése szempontjából az adatvédelem két okból is nagy jelentőségű. Egyrészt meg kell oldani a bejelentést tévő személy adatainak a védelmét, hiszen komoly bajba kerülhet, ha az adatai idő előtt nyilvánossá válnak vagy illetéktelen kezek közé kerülnek. A legtöbben éppen azért nem mernek bejelentést tenni, mert attól félnek, hogy lelepleződnek és ezért a bejelentéssel összefüggésben hátrányt szenvedhetnek, például elvesztik a munkájukat. Ugyanakkor a bejelentésben megjelölt személynek is alapvető joga, hogy tájékoztassák arról, ha az ő adatait rögzítik és kezelik. Ez a kétféle jogosultság egymással összeütközésbe kerülhet. Ezt az ellentétet a belső visszaélés-bejelentési rendszerre vonatkozó szabályok az alábbiak szerint oldják fel:
- A belső visszaélés-bejelentési rendszerben 1) a bejelentőnek, 2) a bejelentésre okot adó személynek, valamint 3) annak személynek az adatai kezelhetőek, aki a bejelentésben foglaltakról információval rendelkezhet. E személyeknek is csak a bejelentésben foglaltak kivizsgáláshoz szükséges személyes adatai kezelhetőek, és kizárólag a bejelentett magatartás kivizsgálása céljából. (26. § (1) bekezdés)
- Ezeket a személyes adatokat kizárólag a bejelentővédelmi ügyvédnek, illetve a visszaélés-bejelentési rendszer működtetésével, valamint a bejelentések kivizsgálásával megbízott más szervezetnek szabad továbbítani.
E személyek adatait harmadik országba vagy nemzetközi szervezetnek csak akkor lehet továbbítani, ha az a szervezet, amelyiknek az adatokat küldik, előzetesen vállalja, hogy megtartja a GDPR rendelkezéseit-t. Ez utóbbi előírás különösen a több országban is tevékenykedő, multinacionális cégek esetében, valamint akkor bír jelentőséggel, ha a foglalkoztató ugyan kizárólag Magyarország területén működik, ám kiszervezés keretében nemzetközi ügyvédi irodát vagy más nemzetközi hátterű szolgáltatót, például tanácsadó céget bíz meg a belső visszaélés-bejelentési rendszere működtetésével, illetve a bejelentések kivizsgálásával. (26. § (6) bekezdés és 6. § (1) bekezdés) - Bejelentést tévő személy adatait a bejelentésben foglaltak ügyében eljárásra jogosult szervnek is továbbítani lehet, de kizárólag akkor, ha erre törvény felhatalmazást ad, vagy ha a bejelentést tévő személy hozzájárult az adatai továbbításához, továbbá a bejelentést tévő személy adatait csak akkor szabad nyilvánosságra hozni, ha ehhez hozzájárult. (26. § (3) bekezdés és 6. § (2) bekezdés)
- Ha a bejelentés rosszhiszemű, akkor a bejelentést tévő személy adatait a rosszhiszemű bejelentés ügyében az eljárásra jogosult szervnek – tipikusan a szabálysértési vagy a nyomozó hatóságnak – kell megküldeni. (26. § (3) bekezdés és 6. § (4) bekezdés)
- Ha a bejelentés meghatározott természetes személyre vonatkozik, akkor az ilyen személynek joga van arra, hogy gyakorolhassa az őt a GDPR alapján megillető tájékoztatáshoz való jogot, ám
a. ennek a jognak a gyakorlása késleltethető (27. § (2) bekezdés)
b. a tájékoztatást úgy kell megszervezni, hogy a bejelentő kilétét ne ismerhesse meg. (26. § (5) bekezdés) - Ha a bejelentés meghatározott természetes személyre vonatkozik, akkor az ilyen személynek arra is joga van, hogy kifejthesse a bejelentéssel kapcsolatos álláspontját, jogi képviselőt vegyen igénybe, megismerhesse a bizonyítékokat, stb. (27. § (2) bekezdés)
- Ugyanezek az előírások vonatkoznak a bejelentésről érdemi információval rendelkező személy adataira.
A közhatalmi szervezetek is kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni, ám az ilyen szervezetekre szigorúbb követelmények vonatoznak. Közhatalmi szervezetek ugyanis nem élhetnek a kiszervezés lehetőségével, vagyis nem bízhatják sem bejelentővédelmi ügyvédre, sem más külső szolgáltatóra a belső visszaélés-bejelentési rendszerük működtetését, sem a hozzájuk érkező bejelentések kivizsgálását. Ezen túlmenően a belső visszaélés-bejelentési rendszerben általuk kezelt adatokat nem továbbíthatják harmadik országba, sem pedig nemzetközi szervezethez. A közhatalmi szervezetek számára az sem megengedett, hogy a saját szabályzataikban foglalt előírások megsértésére vonatkozó bejelentéseket a belső visszaélés-bejelentési rendszerben kezeljék. Ezek a korlátozások ugyanakkor nem vonatkoznak a közhatalmi szervezet által tulajdonolt cégekre. (30. § (2) bekezdés)
Az alábbi közhatalmi szervezetek, később ismertetendő kivétekkel, kötelesek belső visszaélés-bejelentési rendszert létrehozni és működtetni:
- állami szervek (30. § (1) bekezdés a) pont)
- helyi önkormányzatok (30. § (1) bekezdés b) pont)
- állami szerv által irányított vagy felügyelt költségvetési szervek (30. § (1) bekezdés c) pont I. fordulat)
- helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szervek (30. § (1) bekezdés c) pont II. fordulat)
- állami vállalatok (30. § (1) bekezdés d) pont I. fordulat)
- önkormányzati vállalatok (30. § (1) bekezdés d) pont II. fordulat)
- állami szerv által irányított vagy felügyelt költségvetési szerv által tulajdonolt cégek (30. § (1) bekezdés d) pont III. fordulat)
- helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szerv által tulajdonolt cégek (30. § (1) bekezdés d) pont (30. § (1) bekezdés d) pont I. fordulat). fordulat)
Egyes esetekben a közhatalmi szervezetek mentesülnek a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére vonatkozó kötelezettség alól. Így a 10 ezer főnél kisebb lakosú helyi önkormányzatok esetén, valamint, az állami szervek kivételével, az 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztató közhatalmi szervezetek esetében a belső visszaélés-bejelentési rendszer létrehozása és működtetése nem kötelező, hanem az adott közhatalmi szerv döntésén múló lehetőség. (31. § (2) bekezdés a) és b) pont)
A helyi önkormányzatokra és a helyi önkormányzat által irányított vagy felügyelt költségvetési szervekre vonatkozó további könnyítés, hogy közösen is létrehozhatnak és működtethetnek belső visszaélés-bejelentési rendszert. Ez elképzelhető úgy, hogy több települési önkormányzat vagy több önkormányzati költségvetési szerv hoz létre és működtet közös visszaélés-bejelentési rendszert, valamint úgy is, hogy egy adott települési önkormányzat a saját költségvetési szerveivel közösen hoz létre és működtet visszaélés-bejelentési rendszert. (31. § (3) bekezdés)
A törvény egyes, egyedileg meghatározott állami szerveket a belső visszaélés-bejelentési rendszeren túl, úgynevezett elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére is kötelez. Szemben az azt működtető foglalkoztató dolgozói, beszállítói, stb. által tett bejelentések fogadására szolgáló belső visszaélés-bejelentési rendszerrel, az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer mindenki számára rendelkezésre áll.
Ilyen elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert a bejelentővédelmi törvény 32. §-a, valamint a 225/2023-as kormányrendelet alapján az alábbi 21 állami főhatóság köteles létrehozni és működtetni:
- Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság,
- Gazdasági Versenyhivatal,
- Integritás Hatóság,
- Közbeszerzési Hatóság,
- Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal,
- Magyar Nemzeti Bank,
- Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
- Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság,
- Országos Atomenergia Hivatal,
- Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága,
- Budapest Főváros Kormányhivatala,
- az egészségügyi államigazgatási szerv központi szerve,
- Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal,
- a gyógyszerészeti államigazgatási szerv központi szerve,
- az országos hulladékgazdálkodási hatóság,
- Magyar Államkincstár,
- az országos környezetvédelmi hatóság,
- a közlekedésért felelős miniszter,
- Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
- Országos Rendőr-főkapitányság,
- az országos természetvédelmi hatóság.
Az állami szerv az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert erre a feladatra kijelölt, megfelelően felkészített és ennek a feladatnak az ellátása során nem utasítható szervezeti egység vagy személy útján köteles működtetni (32. § (3)-(4) bekezdés)
Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben állampolgársági vagy foglalkoztatási megkötés nélkül bárki, tehát nem kizárólag az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert működtető állami szerv dolgozói vagy beszállítói, bármely vélt vagy valós jogellenességre, visszaélésre vonatkozóan bejelentést tehet. A bejelentett visszaélésnek azonban a törvény mellékletében felsorolt európai uniós szabályok valamelyikben meghatározott élethelyzettel vagy jogviszonnyal össze kell függenie. (33. § (1)-(2) bekezdés)
A szabályozás számos tekintetben azonos követelményeket támaszt a belső és az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerrel szemben. Így például az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben is lehetséges mind írásban, mind szóban bejelentést tenni, és a szóbeli bejelentés szintén megtehető személyesen vagy telefon útján. (34. § (1) bekezdés) Megegyeznek továbbá a bejelentés fogadásával, rögzítésével és kezelésével kapcsolatos előírások is. Vagyis az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer tekintetében is az alábbi elvárások érvényesülnek a bejelentés rögzítése, a bejelentő tájékoztatása és a bejelentőnek nyújtandó visszajelzés tekintetében:
- A szóban – telefonon vagy személyesen – előadott bejelentést írásba kell foglalni, arról pontos és teljes jegyzőkönyvet kell készítenie és az írásba foglalt bejelentést másolatban át kell adni vagy meg kell küldeni a bejelentőnek. (34. § (2)-(5) bekezdés)
- A bejelentőt tájékoztatnia kell a személyes adatai védelmére vonatkozó előírásokról, valamint a rosszhiszemű bejelentés következményeiről. (34. § (6) bekezdés)
- A bejelentőnek 7 napon belül általános tájékoztatást is magában foglaló visszaigazolást kell küldeni, kivéve, ha kifejezetten kérte a visszajelzés mellőzését vagy ha a visszajelzés veszélyeztetné a bejelentő személyazonosságának titokban maradását. (35. §)
Mivel az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer nemcsak az azt létrehozó és működtető szervezettel munkakapcsolatban álló személyeknek, hanem bárkinek a rendelkezésére áll, szükség van arra, hogy a polgárok megfelelően részletes és könnyen hozzáférhető, átfogó tájékoztatásban részesüljenek az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer elérhetőségéről, működéséről, és a bejelentők védelméről. (40. § (1) bekezdés)
E kötelezettségnek az indoka az, hogy a bejelentés megtételét mérlegelő személyeknek kellő információ álljon rendelkezésükre ahhoz, hogy megalapozott döntést tudjanak hozni a bejelentés megtétele tárgyában, valamint arról, hogy milyen módon és mikor tegyék meg a bejelentést. A bejelentésre vonatkozó összes információnak átláthatónak, könnyen érthetőnek, valamint megbízhatónak kell lennie annak érdekében, hogy inkább ösztönözze, mintsem visszatartsa a jogsértések bejelentését. Azok a személyek, akik potenciálisan visszaélést szándékoznak bejelenteni, de nem biztosak azzal kapcsolatban, hogy miként tegyenek bejelentést, és hogy milyen védelemben részesülnek majd, e bizonytalanság miatt végül elállhatnak a bejelentéstől. Ezért az erre kötelezett főhatóságoknak az általános információ-közzétételi kötelezettségen túl megkeresés esetén egyénileg is tájékoztatást kell nyújtani a potenciális bejelentők részére az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerről, mivel ez segíthet annak biztosításában, hogy a bejelentők a megfelelő csatornákon keresztül és felelős módon tegyenek bejelentéseket. A tájékoztatásnak az alábbiakra kell kiterjednie (40. § (2) bekezdés):
- az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer elérhetőségére és a kapcsolattartásra vonatkozó adatok,
- a bejelentés megtételének módjára és a bejelentő további felvilágosítás adására történő felhívására vonatkozó adatok,
- tájékoztatás a személyes adatok kezeléséről,
- a bejelentések kezelésére és elintézésre vonatkozó alapvető adatok,
- a bejelentők védelmére vonatkozó adatok.
Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben megtett bejelentések kivizsgálására és az abban foglaltak elintézésére a már most is létező, a panaszokra és közérdekű bejelentésekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. (36. §) Ennek a hátterében az áll, hogy az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására és működtetésére kötelezett főhatóságok jelenleg is kötelesek fogadni a hozzájuk intézett panaszokat és közérdekű bejelentéseket és azokat ki kell vizsgálják, ezért az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer működtetése megfelelhet a már meglévő gyakorlatuknak.
- Ha szóban teszik meg a bejelentést az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben, akkor azt írásba kell foglalni és a bejelentést előterjesztő személynek másodpéldányt kell adni a leírt bejelentésről. (2. § (1) bekezdés)
- Ha az az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert üzemeltető főhatóság, amelyikhez a bejelentés érkezett, nem illetékes a bejelentésben foglaltak kivizsgálására, akkor köteles nyolc napon belül áttenni a bejelentést az amiatt eljárásra jogosult szervhez és erről értesítést kell küldjön a bejelentést előterjesztő személynek. (2. § (2) bekezdés)
- A bejelentést érdemben el kell intézni, vagyis az abban foglaltakat ki kell vizsgálni és ha szükséges, akkor meg kell tenni a megfelelő intézkedést. Erre harminc nap áll rendelkezésre, amit a bejelentésnek az eljárásra jogosult szervhez érkezésétől kell számítani.
Ha nem az a szerv jogosult eljárni, amelyikhez a bejelentést az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben eredetileg benyújtották, akkor a bejelentést el kell küldeni (át kell tenni) az eljárásra jogosult szervhez. Erre sor kerülhet a bejelentés kézhezvételekor, de az is elképzelhető, hogy az eljárás megindítása után derül ki, hogy annak a szervnek, amelyhez az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben a bejelentést benyújtották, valójában nincs is joga az ügyben intézkedni. Ilyen esetben menet közben kell áttenni a bejelentést.
Ha áttételre kerül sor, akkor az áttétel ideje nem számít be a harmincnapos ügyintézési határidőbe, vagyis a határidő akkor kezdődik, amikor a bejelentés az abban foglaltak miatt érdemben intézkedni jogosult szervhez megérkezik.
Ha harminc nap nem elegendő az intézkedésre, akkor ez a határidő legfeljebb hathónapra meghosszabbítható. A határidő meghosszabbítása esetén a bejelentést előterjesztő személyt erről értesíteni kell. (3. § (1)-(2) és (4) bekezdés) - Az érdemi elintézés során az eljáró szerv kapcsolatot tart a bejelentést tévő személlyel, például további iratok benyújtására kéri fel, vagy akár személyesen is meghallgathatja az illetőt. (3. § (3) bekezdés)
- Amennyiben a bejelentés megalapozatlannak bizonyul és kiderül, hogy a bejelentést benyújtó személy tudott az általa előadottak valótlanságáról (rosszhiszeműség), akkor az eljáró szerv mellőzheti az eljárást. (3. § (5) bekezdés)
- Az eljáró szerv meg kell védje a tudomására hozott személyes adatokat és bizalmas információkat. (3. § (6) bekezdés)
- Az eljáró szerv dönthet úgy, hogy az azonos személy által változatlan tartalommal, ismételten benyújtott bejelentést nem vizsgálja ki. (4. § (1) bekezdés)
- Az eljáró szerv akkor is mellőzheti a bejelentés kivizsgálását, ha a bejelentést az abban foglalt eseményről (magatartásról) történt tudomásszerzéstől számított hat hónapnál hosszabb idő elteltével nyújtották be (szubjektív elévülés). Ez azonban csak lehetőség, vagyis a hat hónapnál régebbi bejelentések kivizsgálása sem tilos. (4. § (2) bekezdés)
- Az eljáró szerv az egy évnél régebbi eseményre (magatartásra) vonatkozó bejelentést köteles visszautasítani (objektív elévülés). (4. § (2) bekezdés)
- Hogyha az eljáró szerv nem tudja azonosítani a bejelentést előterjesztő személyt, szintén köteles mellőzni a bejelentésben foglalt esemény (magatartás) kivizsgálását. Ha azonban a bejelentés alapján súlyos jog- vagy érdeksérelem veszélye feltételezhető, az adott szerv mindenképpen köteles eljárni, függetlenül attól, hogy sikerül-e azonosítani a bejelentést előterjesztő személyt. (4. § (3)-(4) bekezdés)
- Az eljáró szerv köteles továbbá gondoskodni a bejelentéssel érintett ügyben a jogszerű állapot helyreállításáról és a bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás előfordulását lehetővé tévő körülmények kiküszöböléséről, valamint köteles a bejelentésben ismertetett esemény vagy magatartás következtében keletkezett sérelmek orvoslásáról, úgyszintén a felelősök elszámoltatásáról gondoskodni. Mindezekről megfelelően tájékoztatni kell a bejelentést tévő személyt. (5. § (1) – (2) bekezdés)
Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer használata helyett, az ombudsman által üzemeltetett védett elektronikus rendszeren keresztül is meg lehet tenni a bejelentéseket, amelyekkel kapcsolatban az ombudsman feladatai megegyeznek a panaszokkal és közérdekű bejelentésekkel kapcsolatban meglévő feladataival. (39. §) Ennek megfelelően az ombudsman a védett elektronikus rendszeren keresztül bejelentett visszaélések tekintetében is köteles az alábbiakra:
- kapcsolattartás a bejelentővel (7. § (1) bekezdés és 8. § (3) bekezdés)
- bejelentő személyes adatainak védelme azzal, hogy a bejelentő adatait csak a bejelentő rosszhiszeműsége esetén továbbíthatja (7. § (2) bekezdés, 6. § (4) bekezdés)
- egyedi azonosító szám generálása (8. § (1) bekezdés)
- a bejelentett visszaélés kivonatának közzététele (8. § (2) bekezdés)
- a bejelentés továbbítása az eljárásra jogosult szervnek (10. §)
- adatmegőrzés a bejelentés érkezésétől számított 5 évig, utána kötelező törlés (12. §)
Az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert működtető főhatóságok háromévente kötelesek felülvizsgálni és értékelni az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert és a tapasztalatok alapján szükség szerint kötelesek módosítani a vonatkozó szabályzataikat. A rendszeres felülvizsgálat célja annak biztosítása, hogy az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer a rendeltetésének megfelelően működjék. (37. §)
A főhatóságok továbbá évente tájékoztatást kell nyújtsanak az általuk működtetett elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer ügyforgalmáról, így egyebek mellett a beérkezett bejelentések számáról és a bejelentések alapján tett intézkedésekről. A tájékoztatást az ombudsmannak kell megküldjék, aki továbbítja azt az Európai Bizottságnak. (38. §)
A bejelentés jogszerűsége azért bír jelentőséggel, mert kizárólag a jogszerűen bejelentést tévő személy számíthat a törvény által biztosított védelemre. A bejelentés az alábbi feltételek együttes teljesítése esetén minősül jogszerűnek: (45. §)
- a bejelentést
a. a belső visszaélés-bejelentési rendszerben vagy
b. az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszerben vagy
c. az ombudsman által működtetett védett bejelentési rendszerben vagy
d. a törvény által támasztott követelményeknek megfelelően a nyilvánosság útján tették meg - A bejelentő a bejelentett információról foglalkoztatási jogviszonyával összefüggésben szerzett tudomást.
- A bejelentő alapos okkal feltételezte, hogy az a körülmény, amit bejelentett a bejelentés időpontjában megfelelt a valóságnak.
Azok tehát, akik tudottan és szándékosan jelentenek be valótlanságot, nem számíthatnak védelemre, mivel rosszhiszeműnek számítanak. Ha azonban a bejelentő jóhiszeműen jelentett be pontatlan vagy utóbb valótlannak bizonyult információt, a tévedés ellenére számíthat arra, hogy védelemben fog részesülni.
A bejelentővédelem egyik kulcskérdése az, hogy mennyire hatékony védelemre számíthatnak azok, akik a visszaélések miatt felemelik a szavukat. A bejelentők megvédése érdekében a törvény megtilt minden hátrányos intézkedést, ami a bejelentőt a foglalkoztatási jogviszonyban a bejelentés megtétele miatt ér. (41. § (1) bekezdés)
A törvény fel is sorol 15 olyan joghátrányt, ami jellemzően az osztályrésze szokott lenni azoknak, akik visszaéléseket jelentenek. Alapvetően a bejelentő foglalkoztatási jogviszonyával, a bejelentő által a foglalkoztatás keretében kifejtett tevékenységgel kapcsolatos hátrányos intézkedések találhatók a tiltólistán. Fontos, hogy ez tipizáló, tehát nem kimerítő (teljes körű) felsorolás. A törvény értelmében a bejelentővel szemben, a bejelentés miatt egyebek mellett az alábbi hátrányos intézkedéseket is tilos alkalmazni: (41. § (2) bekezdés)
- felmondás,
- lefokozás, előléptetés megtagadása,
- a munkaköri feladatok átruházása, a munkavégzés helyének megváltoztatása, a bércsökkentés, a munkaidő megváltoztatása,
- képzés megtagadása,
- negatív teljesítményértékelés vagy munkareferencia kiállítása,
- fegyelmi intézkedésben, megrovásban, pénzügyi szankcióban vagy más módon megnyilvánuló hátrányos jogkövetkezmény,
- kényszerítés, megfélemlítés, zaklatás, kiközösítés,
- hátrányos megkülönböztetés, tisztességtelen bánásmód,
- határozott idejű foglalkoztatásra irányuló jogviszony határozatlan időjűvé átalakításának elmulasztása,
- határozott idejű munkaszerződés megújításának elmulasztása vagy annak idő előtti megszüntetése,
- károkozás (például személy jóhírnevének megsértése, az üzleti lehetőség elvesztése),
- olyan intézkedés, amelynek eredményeképpen okkal következik, hogy az adott személy a jövőben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a foglalkoztatásra irányuló jogviszonya szerinti ágazatban nem létesíthet,
- egészségügyi alkalmassággal összefüggő vizsgálat előírása,
- szerződés idő előtti megszüntetése vagy felmondása,
- engedély visszavonása.
A megtorlás tilalma a bejelentőn túl a bejelentő tulajdonában álló szervezetekre, valamint a bejelentő által foglalkoztatott személyekre, továbbá a bejelentő alvállalkozóira is kiterjed. (41. § (4) bekezdés)
A bejelentéssel összefüggő megtorlás tilalmára vonatkozó kinyilatkoztatás ugyan fontos, de önmagában nem elégséges a bejelentők megvédésére. A tilalom kizárólag akkor érvényesül ugyanis a gyakorlatban, ha megfelelő előírások szorítják rá a foglalkoztatót arra, hogy valóban tartózkodjon a bejelentővel szembeni hátrányos intézkedések meghozatalától. Ennek érdekében a törvény fordított bizonyítást rendel el abban az esetben, ha a foglalkoztató, a tilalom ellenére, mégis megtorlást foganatosítana a bejelentővel szemben. (41. § (3) bekezdés) A bizonyítási teher megfordításának az a lényege, hogy
- a törvény alapján vélelmezni kell azt, hogy a bejelentő a hátrányos intézkedést a bejelentés miatt szenvedte el, és
- a hátrányos intézkedést meghozó személynek vagy szervezetnek – ez tipikusan, de nem kizárólag a bejelentőt foglalkoztató szervezet – kell azt igazolnia, hogy a hátrányos intézkedés szükséges és indokolt volt, és arra nem a bejelentés megtétele miatt került sor.
Ez tehát azt jelenti, hogy a bejelentő saját maga kell intézkedjen, ha a törvényi tilalom ellenére mégis hátrányos intézkedést szenved el azért, mert bejelentést tett. Például bírósághoz kell fordulnia azért, mert a munkahelye elbocsátotta vagy mert beszállítóként a korábbi megrendelője felmondta a hosszú távra kötött szerződést. Viszont a bíróságon nem neki kell bizonyítania, hogy a hátrányos intézkedést a bejelentés miatt szenvedte el, hanem éppen ellenkezőleg, a foglalkoztatóját terheli annak bizonyítása, hogy nem a bejelentés miatt alkalmazott joghátrányt a bejelentővel szemben.
A bizonyítási teher megfordítása a bejelentőn túl a bejelentő tulajdonában álló céget és a bejelentő által foglalkoztatott személyt, valamint a bejelentő alvállalkozóját is megilleti. Vagyis a védelemnek ez a formája kiterjed mindazokra a hátrányos intézkedésekre, amelyeket a bejelentőre tekintettel más szervezet vagy személy szenved el. (41. § (5) bekezdés)
A bizonyítási teher megfordításán kívül még az alábbi kedvezményekre számíthat a bejelentő: (42. és 44. §)
- Bejelentő a jogszerű bejelentés esetén mentesül egyes, alapvetően az üzleti titkok megőrzésére vonatkozó előírások megsértésének a következményei alól. A bejelentő az általa jogszerűen birtokolt védett adat megőrzésére vonatkozó kötelezettségeit szegheti csak meg, a védelem akkor illeti meg, ha a jogszerű bejelentés megtétele érdekében jogellenesen fedi fel az általa jogszerűen ismert adatot. A bejelentővédelmi rendelkezések összefüggenek egymással, vagyis a bizonyítási teher megfordítása ebben a körben is érvényesül. Ebből következően ahhoz, hogy a bejelentő érvényesíthesse az őt megillető mentességeket, elégséges azt igazolnia, hogy jogszerű bejelentést tett. Ennek igazolását követően a törvény által megszabott körben nem indítható vele szemben titoksértési eljárás.
A törvény azonban a minősített adat és a folyamatban lévő eljárásokban keletkezett védett adatok felfedése esetére nem biztosít mentességet. (48. § (2) bekezdés) - Bűncselekmény megvalósítását kivéve a bejelentő nem felel a bejelentésben foglalt információ megszerzése érdekében megvalósított tettekért. A bejelentő ez alapján elkövethet olyan, egyébként például a munkaszerződése vagy a foglalkoztatója által kiadott szabályzat alapján tilalmazott magatartásokat, amelyek kifejezetten a bejelentés megtétele érdekében azért szükségesek, hogy a bejelentő hozzáférhessen a bejelentéssel érintett körülményekre vonatkozó információkhoz, bizonyítékokhoz. A védelem e formája azt teszi lehetővé, hogy a bejelentő olyan információt szerezzen meg, amihez egyébként nem férhetne hozzá.
- A bejelentő a jogszerű bejelentés megtételéért nem vonható felelősségre és az őt megillető mentességekre bármely hatóság vagy bíróság előtt hivatkozhat.
- A bejelentő mentességeit korlátozó megállapodásra vagy szerződéses kikötésre nem lehet hivatkozni. Ez az előírás elsősorban a tipikusan a munkaszerződésben vagy a beszállítói szerződésben előforduló, a munkavállaló, illetve a beszállító jogait korlátozó (joglemondó) kikötésekkel szemben nyújt védelmet. Az ilyen kikötések általában a titoktartási rendelkezések megerősítésére szolgálnak és megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik azt, hogy a bejelentő sikerrel érvényesítse a mentességeit a hatósági, vitarendezési (választott bírósági, békéltető testületi, stb.) vagy bírósági eljárásokban.
A bejelentő személy a panaszt vagy közérdekű bejelentést tévő személlyel egyezően a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben meghatározott támogatásokra jogosult. (43. §) A bejelentő az alábbi támogatásokra számíthat:
- biztosítanak a számára jogi segítőt, akinek a költségeit és a díját az állam megelőlegezi, és bizonyos esetekben meg is fizeti,
- a jogi segítő jogi szolgáltatásokat nyújt, például a beadványok elkészítéséhez és egyéb téren is tanácsokat ad,
- ha pert kell indítania, akkor pártfogó ügyvédet vehet igénybe, akinek a költségeit és a díját a jogi segítőhöz hasonlóan az állam megelőlegezi vagy viseli,
- ha a bejelentőt meggyanúsítják vagy ellene vádat emelnek, akkor kirendelt védőt biztosítanak a számára, akinek a költségét az állam megelőlegezi vagy viseli,
Költségmentességre, vagyis arra, hogy a neki nyújtott jogi segítő vagy ügyvéd költségét az állam ne csak megelőlegezze, de teljes egészében meg is fizesse, kizárólag akkor jogosult a bejelentő, ha rászorultnak minősül. Bár a jogi segítségnyújtásról szóló törvény igen összetetten határozza meg a rászorultság egyes eseteit, lényegileg az a bejelentő minősül rászorultnak, akinek a havi jövedelme nem haladja meg a 42.750 forintot.
A visszaélésekre vonatkozó bejelentések talán leginkább érzékeny esete az, amikor a bejelentő valamely okból megkerüli a bejelentések fogadására és kezelésre rendelt megoldásokat, vagyis a belső visszaélés-bejelentési rendszert és az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert és közvetlenül a nyilvánossághoz fordul. A törvény erre lehetőséget teremt, vagyis a bejelentő védelemét szolgáló megoldásokat kiterjeszti arra az esetre is, amikor a bejelentő nyilvánosságra hozza az általa észlelt visszaélést. Erre akkor van lehetőség, ha 1) a bejelentett eset a foglalkoztatási jogviszonyával összefüggésben jutott a bejelentő tudomására és 2) okkal feltételezte, hogy amit bejelent, az megfelel a valóságnak (46. § (1) bekezdés). E két feltételen túl, vagylagosan, az alábbi követelmények egyikének is teljesülnie kell:
- A bejelentő nyilvánossághoz fordulást megelőzően kimerítette az őt foglalkoztató szervezet által működtetett belső visszaélés-bejelentési rendszer vagy az állami / önkormányzati szerv által működtetett belső visszaélés-bejelentési rendszer, majd ezek után az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer nyújtotta lehetőségeket és egyik esetben sem történt meg a bejelentés érdemi kivizsgálása határidőben (46. § (1) bekezdés a) pont)
vagy - A bejelentő közvetlenül az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert vette igénybe és nem történt meg a bejelentés érdemi kivizsgálása határidőben (46. § (1) bekezdés a) pont)
vagy - A bejelentő okkal feltételezte, hogy a bejelentéssel érintett körülmény nyilvánvalóan veszélyezteti a közérdeket (46. § (1) bekezdés b) pont)
vagy - A bejelentő okkal feltételezte, hogy amennyiben az elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert veszi igénybe, akkor a) nem vizsgálják ki a bejelentését vagy b) hátrányos jogkövetkezményt szenved el (46. § (1) bekezdés c) pont)
Ha a bejelentő a nyilvánosság útján teszi meg a bejelentést és a bejelentés megtétele miatt hátrányt szenved, az emiatt indított jogi eljárásban a bejelentőnek kell igazolnia azt, hogy teljesültek a nyilvánosságra hozatal feltételei.
A sajtó útján tett nyilvános bejelentés nem számít jogszerűnek, ezért ahhoz nem kapcsolódnak a kizárólag a jogszerű bejelentést tevő bejelentőre vonatkozó rendelkezések, így a védelem sem. (46. § (2) bekezdés) Vagyis a bejelentését nyilvánosságra hozó bejelentő kizárólag akkor számíthat törvényi védelemre, ha nem a sajtó útján fordul a nyilvánossághoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az újságírónak, tévének, rádiónak, vagy más sajtóterméknek adott interjú útján tett bejelentés esetén a bejelentő nem számíthat védelemre. Ellenben a közösségi média valamelyik felületén saját maga által nyilvánosságra hozott bejelentés esetén védelemben részesülhet a bejelentő. Ugyancsak védelemben részesülhet a bejelentő, ha közszemlére tétel útján tesz nyilvános bejelentést, például a munkahelyi faliújságra, hirdetőtáblára vagy a munkahely közösségi helyiségeiben történő kifüggesztéssel, de akár szórólapozással vagy közterületi falragaszok kihelyezésével történő nyilvánosságra hozatal esetén is.
Amint arról már szó esett, a sajtó útján tett nyilvános bejelentés esetén a bejelentő nem számíthat védelemre. (46. § (2) bekezdés) Megilleti viszont a médiajog szerinti forrásvédelem, ami azonban alapvetően az újságírót megillető mentességek közé tartozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a forrásvédelem alapján az újságíró jogosult arra, hogy megtagadja a hatóságok, például a rendőrség vagy az adónyomozók arra irányuló kérdéseire a válaszadást, hogy kitől és milyen módon szerzett tudomást az általa leírtakról.
Ebből következően a sajtó útján bejelentést tévő bejelentő nem részesül védelemben, vagyis vele szemben nem érvényesülnek a hátrányos intézkedést tiltó rendelkezések. Ha pedig ténylegesen joghátrányt szenved, például elveszíti az állását vagy a beszállítói szerződését, akkor az emiatt általa kezdeményezett eljárásban nem alkalmazható a bizonyítási teher megfordítása. Ezért ilyenkor a bejelentőnek kell bizonyítania, hogy a sajtó útján tett bejelentése miatt szenvedte el a joghátrányt. ehhez hasonlóan nem hivatkozhat a bejelentőt egyébként megillető mentességekre, ha ellene indul eljárás a titoktartási kötelezettségek megsértése miatt, sőt, titoksértés miatt adott esetben arra kell számítania, hogy jogszerűen vonhatják felelősségre.
A bejelentő közvetlenül a feladat- és hatáskörrel rendelkező európai uniós intézményeknél, szerveknél, hivataloknál vagy ügynökségeknél is megteheti a bejelentést, feltéve, hogy a bejelentett eset foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben jutott a bejelentő tudomására és a bejelentő okkal feltételezte, hogy amit bejelent, az megfelel a valóságnak. (47. §)
A jogszerű bejelentést tévő bejelentő is kizárólag akkor számíthat védelemre, ha a bejelentés az európai uniós szabályozás körébe esik. A törvény mellékleteiben 13 oldal terjedelmű katalógus található, amely felsorolja azokat az európai uniós előírásokat, amelyek lehetővé teszik visszaélések bejelentését. Elsősorban az Európai Unió pénzügyi érdekeivel, közbeszerzési eljárásokkal, környezetvédelemmel, pénzügyi szolgáltatásokkal, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával szembeni fellépéssel, fogyasztóvédelemmel, a közlekedés biztonságával, élelmiszerbiztonsággal, közegészségüggyel, valamint fogyasztóvédelemmel összefüggő élethelyezetekre vonatkozóan lehet visszaéléseket bejelenteni. (48. § (1) bekezdés a) pont). Az a bejelentő is védelemben részesül továbbá, aki alappal feltételezte, hogy a bejelentése az imént említett katalógus hatálya alá eső ügyre vagy jogviszonyra vonatozik. (48. § (1) bekezdés b) pont)
A védelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága tehát azon múlik, hogy a bejelentés, a tárgyát tekintve, a jelzett európai uniós szabályok alá esik-e vagy sem. Ezt a körülményt a gyakorlatban annak a hatóságnak, illetve bíróságnak kell majd mérlegelnie, amely előtt a bejelentéssel összefüggésben eljárásra kerül sor.
A törvény hat olyan esetet sorol fel, amikor a bejelentő annak ellenére nem részesül védelemben, hogy egyébként jogszerűen és az európai uniós szabályokat tartalmazó katalógus tárgykörébe eső visszaélésre utaló bejelentést tett. (48. § (2) bekezdés) Ennek megfelelően nem számíthat védelemre az a bejelentő, aki a bejelentése megtételével összefüggésben:
- megsértette a minősített adatokra vonatkozó előírásokat,
- megsértette az orvosi titokra vagy az ügyvédi titokra vonatkozó előírásokat,
- egyházi személyként megsértette az egyházi / vallási titokra („gyónási titok”) vonatkozó előírásokat,
- megsértette a bírói titokra vonatkozó előírásokat,
- megsértette a büntetőeljárási adatkezelésre vonatkozó előírásokat,
- a rendőrség (ideértve a Terrorelhárítási Központot és a Nemzeti Védelmi Szolgálatot is), a büntetés-végrehajtás, a katasztrófavédelem, az adóhatóság, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok (az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Nemzeti Információs Központ, továbbá a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat) dolgozójaként megsértette az ezen foglalkoztató szervezet működésére vonatkozó előírásokat.
Azok a bejelentők tehát, akik a jogi szempontból leginkább érzékeny, kiemelt védelemben részesülő információkra vonatkozó előírások megszegésével tesznek bejelentést, úgyszintén akik a leginkább érzékeny területen tevékenykedő államhatalmi intézményeknél dolgoznak és a bejelentést a rájuk vonatkozó előírásokat megszegve teszik meg, nem részesülnek védelemben. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy a védelem hiánya nem jelenti azt, hogy az általuk tett, amúgy védelemre nem jogosító bejelentést ne kellene kivizsgálni.
Bár a névtelen, pontosabban az azonosíthatatlan személytől származó bejelentést nem kötelező kivizsgálni, az ilyen bejelentőre is kiterjed a védelem rendszere abban az esetben, ha kiderül a személyazonossága és vele szemben tiltott hátrányos jogkövetkezményt alkalmaznak vagy megsértik a mentességeit. (49. § (1) bekezdés)
A gyakorlatban könnyen elképzelhető, hogy nem a bejelentő, hanem rá tekintettel más szenved joghátrányt a bejelentés megtétele miatt. A leginkább a bejelentő családtagjai, munkatársai vannak kitéve az ilyen járulékos hátrányoknak. A törvény értelmében a bejelentőre irányadó szabályokat kell alkalmazni arra a személyre is, aki segíti a bejelentés megtételét, valamint arra a bejelentővel kapcsolatban lévő harmadik személyre, például a bejelentő családtagjára vagy munkatársára, aki hátrányos intézkedést szenvedhet el a bejelentés miatt. (49. § (2) bekezdés)
A közhatalmi, vagyis az állami és az önkormányzati szerveket leszámítva, a foglalkoztatók kiszervezhetik a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetését, valamint az e rendszerbe érkező bejelentések kivizsgálását. A kiszervezés kizárólag a nem közhatalmi foglalkoztató szervezet dolgozói számára rendelkezésre álló belső visszaélés-bejelentési rendszer esetében lehetséges, vagyis az erre kötelezett állami szervek a bárki számára elérhető elkülönített visszaélés-bejelentési rendszer működtetése és a bejelentések kivizsgálása körében nem élhetnek a kiszervezés eszközével. (19. § (2) bekezdés és 22. § (4) bekezdés)
Kiszervezés útján a belső visszaélés-bejelentési rendszer működtetésének és a bejelentések kivizsgálásának a feladata bejelentő védelmi ügyvédre vagy más külső szervezetre bízható. Konkrét meghatározás hiányában a más külső szervezet alatt bármely szolgáltató érthető, de a gyakorlatban tipikusan üzleti szolgáltatásokat nyújtó cégek, valamint non-profit szervezetek vehetők igénybe erre a szolgáltatásra.
A kiszervezés megengedésével a törvény mérsékli a visszaélés-bejelentési rendszer létrehozására kötelezett foglalkoztatók terheit, hiszen így a szükséges intézkedéseket nem a saját szervezetükben és nem a saját dolgozóik által kell megtegyék.
A törvény a bejelentővédelmi ügyvéddel szemben támasztott konkrét követelményeket, amelyek célja az érdekellentétek és az összeférhetetlenség megelőzése, az ilyen feladatok ellátására igénybe vett más, külső szervezetekre is alkalmazni rendeli. Ezért a bejelentővédelmi ügyvédre előírt azon tilalom, miszerint a neki erre megbízást adó foglalkoztatóval nem létesíthet más megbízást és a bejelentővédelmi tevékenységére tekintettel a megbízón kívül mástól nem fogadhat el kifizetést a más külső szervezetekre is vonatkozik. (19. § (4) bekezdés, 22. § (4) bekezdés, 50-52. §)

A projektet az Európai Unió Belső Biztonsági Alapja finanszírozza. Jelen tartalom kizárólag a Transparency International Magyarország nézeteit képviseli, és az ő felelőssége. Az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a benne foglalt információkért.