KÖZBESZERZÉSI RENDSZER – A szektor szerepe a NIS-ben

A közbeszerzés, a vele járó hatalmas összegek és a szigorú nyilvános ellenőrzés hiánya miatt talán a leginkább korrupció sújtotta terület Magyarországon. Becslések szerint a rendszerszerű korrupció a kormányzati megrendelések költségeit 20-25%-ot is elérő mértékben növeli meg, és gyakran silány minőségű vagy haszontalan áruk és szolgáltatások megvásárlásához vezet.

A közpénzek felhasználásával való visszaélések megelőzésére az Országgyűlés kiterjedt és bonyolult jogszabályrendszert alkotott a közbeszerzésekről. Az első közbeszerzési törvény 1995-ben lépett hatályba, ami előtt csak a jogszabályi hierarchiában alacsony szinten elhelyezkedő, nem részletes szabályozás volt érvényben a „versenytárgyalásokról”. Ez a jogszabály sem tartalmazott konkrét előírásokat és olyan, nem kellően meghatározott fogalmakra utalt, mint a „nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázása”. A hatályos közbeszerzési törvény (a továbbiakban: közbeszerzési törvény) hosszú és heves viták eredményeként született, és azóta többször módosították, hogy megfeleljen az EU jogharmonizációs követelményeinek.

A közbeszerzési törvény rendkívül terjedelmes és 2004 óta több mint húsz alkalommal módosították. A közbeszerzések során nemcsak a törvényi rendelkezéseknek, de a hozzá kapcsolódó 21 végrehajtási jogszabály előírásainak is meg kell felelni. A több mint 400 paragrafus és a számos módosítás nehézkessé teszi a közbeszerzési rendszert, továbbá sok félreértésre is okot ad. A közbeszerzési törvény módosítása (T/5656. számon) jelenleg folyamatban van, a törvénytervezet célja az eljárások egyszerűbbé és átláthatóbbá tétele, valamint a diszkrecionális döntési lehetőségek visszaszorítása.

A közbeszerzési törvény a beszerzés értékétől függően a közbeszerzési eljárásokat értéksávok szerint szabályozza. Azt az általános elvet követi, hogy a nagyobb értékű közbeszerzések szigorúbb, kimerítőbb és részletesebb szabályozást kívánnak. Az európai közösségi értékhatárokat elérő közbeszerzéseket szabályozzák a legszigorúbban. Az ezek alatti, a nemzeti értékhatárokat elérő, de kisebb értékű közbeszerzésekre kevesebb szabály vonatkozik.

Habár az általános szabályok szerint a nyílt eljárás az eljárások fő típusa, minden értéksávban különféle eljárásfajták léteznek, mint nyílt-, meghívásos-, tárgyalásos-, egyszerűsített eljárás és versenypárbeszéd. Ésszerű feltételezés szerint a meghívásos eljárás terén a legelterjedtebb a korrupció, de szakértők szerint a korrupcióra kész résztvevők mindig, bármilyen típusú eljárásban megtalálják a közbeszerzés kijátszásának módját,. Az eljárások fő fajtáin kívül a magyar jog bevezette a teljes mértékben elektronikus dinamikus beszerzési rendszert, amit azonban csak 2007. január 1-je után használhattak, és eddig még csak kismértékű, noha nem jelentéktelen hatást gyakorolt a közbeszerzési rendszer egészére.A közbeszerzési törvény fő szabályai alól rengeteg kivétel létezik (ahol az általános közbeszerzési eljárás szabályai nem érvényesek). Ezek közül néhány nemzetközileg elismert elvekre épül, az állam- vagy szolgálati titkot, illetőleg az ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit érintő vagy a különleges biztonsági intézkedést igénylő esetek. Ami inkább megkérdőjelezhető, és tisztán politikai érdekek hatását mutatja, hogy e kivételek alkalmazása az Országgyűlés illetékes bizottságának előzetes döntésén alapul. Ez a kivételek kijelölését jelentős manipulációs veszélynek teszi ki, mivel igen könnyű – bármilyen távoli vagy mesterkélt– kapcsolatot találni a közpénzek és a speciális biztonsági intézkedések között. Más kivételek (pl. műsoranyag vétele) csak részben igazolhatók, mivel a legtöbb e területen aláírt szerződés jóval többről szól, mint speciális művészeti képességekről.

A jogi szabályozás általános hatályú, amelytől csak annyiban lehet eltérni, amennyiben a törvény az eltérést kifejezetten megengedi. Ez az objektivitás biztosítását kívánja elérni, de mivel nem lehet az egész folyamat minden egyes kis részletét szabályozni, marad némi tere a szubjektivitásnak. Ez elkerülhetetlen, de amíg nem létezik a helyi ipart védő politika, addig ez a szubjektivitás kiváló alkalmat teremt a helyi vállalkozások előnyben részesítésére.

A közbeszerzési törvény részletesen meghatározza az ajánlatok és a hozzá kapcsolódó dokumentumok, pl. igazolások részletes tartalmát. Ezzel kívánja megteremteni a pályázók számára a szabályozott, nyílt környezetet, amely egyenlő esélyt biztosít a versenyben, akárcsak az a követelmény, hogy minden információközlést, felvilágosítást és kiegészítést minden egyes ajánlattevőhöz el kell juttatni.

A törvény a szerződés odaítélése után is biztosítja a tisztességes  eljárást és a jogszabályok betartását. Ellenőrzési rendszert alkalmaz, aminek fő eszköze a szerződésteljesítések dokumentációja és nyilvánosságra hozataluk, beleértve az összes módosítást is (amelyeket egyébként is csak a speciális szabályok betartásával lehet megtenni).

Struktúra és források

A Közbeszerzések Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) által megadott statisztika szerint 2007-ben körülbelül 1 750 milliárd Ft-os közbeszerzési piac létezett Magyarországon, amely többnyire a kormány terveitől és politikai döntéseitől függ. Az európai uniós források felhasználása várhatóan a közbeszerzési piac bővülését fogja eredményezni.

A Tanács tizenkilenc tagból áll, amit független, teljes munkaidőben foglalkoztatott (köztisztviselő) elnök vezet. Hat tagja képviseli a közérdekű célokat, hat tag az ajánlatkérők általános érdekeit és szintén hat tag az ajánlattevők általános érdekeit. A tagok megbízatása legalább két évre szól, és nem kapnak munkájukért fizetséget a Tanács költségvetéséből.

A Tanács tevékenységével kapcsolatos koordinációt, döntéseinek előkészítését és végrehajtását, továbbá az ehhez szükséges adatgyűjtő, nyilvántartó, valamint adminisztratív tevékenységet a Tanács Titkársága végzi (köztisztviselők segítségével). A Titkárság készíti elő Tanács kötelező érvényű határozatait és nem kötelező érvényű ajánlásait. A Titkárság évente hozzávetőleg 250-300 írásos-, és naponta 30-40 szóbeli megkeresésre válaszol.

A Tanács figyelemmel kíséri a közbeszerzési jogszabályok érvényesülését, véleményezi az ezzel kapcsolatos jogszabálytervezeteket, (nem kötelező) ajánlásokat készít, közbeszerzési adatokat gyűjt és tesz közzé, szerkeszti hivatalos lapját a Közbeszerzési Értesítőt, ellenőrzi és közzéteszi a közbeszerzési és a tervpályázati eljárással kapcsolatos hirdetményeket, nemzetközi szervezetekkel tart fenn kapcsolatot, valamint oktatást és továbbképzéseket szervez.

A Tanácsnak joga és kötelessége a közbeszerzési jogszabályok végrehajtását elősegítő ajánlásokat készíteni. A gyakorlatban néha úgy tűnik, hogy túllép saját hatáskörén, és új jogszabályokat alkot; néha ajánlásai ellentétesek a Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban Döntőbizottság) határozataival. Ennek az a következménye, hogy elbizonytalanítja az ajánlatkérőket és a pályázókat a törvény alkalmazásában. Néhány esetben a Tanács ajánlásai épp ellentétesek a Döntőbizottság jogalkalmazási gyakorlatával. A közbeszerzési törvény világosan meghatározza a Döntőbizottság jogkörét. Egyrészt mellérendeltségi kapcsolat van a Tanács és a Döntőbizottság között, másrészt azonban a Döntőbizottság függetlenségét megkérdőjelezhetjük, mivel a Tanács többféle hatáskört gyakorol fölötte.

A Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőbizottsága felelős a közbeszerzésekkel kapcsolatos hirdetmények közzétételéért. A beérkezett hirdetményeket jogilag lektorálják, hogy azok megfeleljenek a közbeszerzés vonatkozó szabályainak. A közbeszerzési törvény módosításának tervezete szerint a Tanács kötelező hirdetményellenőrzési szerepe megszűnik, azt szolgáltatási alapon fogja nyújtani. A hirdetményellenőrzésekért a Tanács jogi garanciát fog vállalni, ennek ellenére valószínű, hogy a hirdetményellenőrzésekből származó bevételi források jelentősen csökkeni fognak az új intézkedés hatására.

A kormány az általa irányított szervezeteknél elrendelheti a közbeszerzések központosított eljárását, meghatározva annak személyi és tárgyi hatályát, az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet, valamint az eljáráshoz való csatlakozás lehetőségét. A központosított eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. A helyi önkormányzatok szintén jogosultak – az általuk irányított szervezetek vonatkozásában – a közbeszerzéseket összevontan, helyben központosítva lefolytatni.

Számonkérhetőség

Az ajánlati felhívásokban széles a lehetőség van az egyéb követelmények, és sajátos feltételek saját hatáskörben való meghatározásának, ami tág teret enged a közbeszerzési eljárás manipulálására, habár a közbeszerzési törvény előírja, hogy e lehetőségek alkalmazása nem eredményezheti az ajánlattevők indokolatlan és hátrányos megkülönböztetését. Az ajánlatkérőnek jogában áll az ajánlattevőktől sokféle alkalmassági feltétel teljesítését megkövetelni. Ha az ajánlattevők nem teljesítik a feltételeket, akkor ki kell zárni őket az eljárásból. Közismert, hogy a magyarországi ajánlatkérők ezt a módszert az ajánlattevők számának csökkentésére használják, mivel egy megrendelő az eljárás kezdetén könnyen (más hatóságok szankcióitól való mindenfajta félelem nélkül) írhat ki olyan speciális feltételeket, amelyeket ismeretei szerint csak egy ajánlattevő tud teljesíteni. A készülő közbeszerzési törvény jelenleg ismert tervezete nem ad megnyugtató megoldást a probléma kezelésére.

A kutatás során megkérdezett egyik személy szintén kiemelte, hogy ajánlatkéréskor az úgynevezett formai követelmények kihasználása megteremti a korrupció lehetőségét. Az volt a benyomása, hogy a közbeszerzési törvénynek az ajánlatok formai követelményeit szabályozó részét nem mindig alkalmazzák pártatlan és ésszerű módon. Saját tapasztalatai szerint előfordultak olyan esetek, amelyekben számos résztvevőt zártak ki lényegében jelentéktelen formai problémák miatt. Ezért tanácsos lenne további részletes szabályozást alkotni, hogy az ajánlatokat ne lehessen csupán néhány formai követelmény elmulasztása miatt elutasítani, továbbá e szabályok megfelelő alkalmazását a Tanács ellenőrizhetné és kísérhetné figyelemmel.

A közbeszerzési eljárásból való kötelező vagy lehetséges kizárás okait a közbeszerzési törvény 60. és 61. §-a sorolja fel. Az ajánlatkérő megítélésétől függő kizárási okok kényelmes lehetőséget adnak a megrendelők számára, hogy kizárják azokat az ajánlattevőket, akikkel kétségbe vonható okok miatt nem kívánnak szerződést kötni. Ilyen körülmények között úgy tűnik, hátrányos az ajánlatkérők kezébe adni a lehetséges kizáró okok alkalmazásának jogát. Különösen nehéz megérteni, hogy miért köthető szerződés olyan ajánlattevőkkel, akiket az 1996. évi LVII. törvény 11. §-a alapján már tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás miatt megbírságoltak.

A szabályozás egy másik gyenge pontja az olyan helyzet, amikor nem a megrendelő által favorizált ajánlatevőé a legjobb ajánlat. A közbeszerzési törvény szerint, ha az ajánlatkérő nem képes a szerződés megkötésére vagy teljesítésére, akkor az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítania. Ha a felettes szerv visszavonja pénzügyi támogatását, akkor az ajánlatkérő értelemszerűen képtelen a szerződést teljesíteni, és így az eljárást szükségszerűen eredménytelennek nyilvánítják. Új eljárást indíthatnak, ha a felettes szerv újra megadja a pénzügyi támogatást. Ez azon tipikus módszerek egyike, amelynek segítségével a megrendelők megteremtik az általuk favorizált ajánlattevő részére a részvétel lehetőségét – az új eljárásban.

Integritási mechanizmusok

A Büntető Törvénykönyv vesztegetés, illetve befolyással üzérkedés címén bünteti, ha a köztisztviselők jogtalan előnyökért cserében ajándékot fogadnak el. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában kiterjesztette e törvény rendelkezését, ami alapján a közbeszerzési eljárásban döntési jogkörrel résztvevőket hivatalos személynek kell tekinteni, és az általuk elkövetett vesztegetést ennek megfelelően kell elbírálni. A közbeszerzési eljárás más törvénytelen magatartásformáit (pl. a versenyt korlátozó törvénytelen megállapodást) ma már speciális tényállás alá sorolják. Az új jogszabályok 2005 végén léptek hatályba. és még nem állnak rendelkezésre a rá vonatkozó bűnügyi statisztikák.

A közbeszerzés jogszabályai elég szorosan kapcsolódnak a büntetőjoghoz: közbeszerzésben nem lehet ajánlattevő vagy alvállalkozó, aki gazdasági, illetőleg szakmai tevékenységével kapcsolatban jogerős bírósági ítéletben megállapított bűncselekményt követett el.

A polgári jognak itt elhanyagolható a szerepe, mivel a korrupcióellenes kikötéseket a közbeszerzési ajánlati felhívások tartalmazzák. A közbeszerzések terén nincs aktív szerepe az etikai kódexeknek sem a korrupció megakadályozásában. Éppen ezért üdvözlendő, hogy a közbeszerzési törvény tervezetének jelenlegi verziója kitér a Transparency International által kifejlesztett, a Világbank és az OECD által is ajánlott ún. átláthatósági megállapodások alkalmazásának lehetőségére.

Átláthatóság

Az ajánlatkérők kötelesek valós tartalmú és megalapozott közbeszerzési tervet készíteni a nyilvánosság számára. Ez igen hasznos a potenciális ajánlattevők saját terveinek elkészítésében, és lehetővé teszi a közbeszerzések visszamenőleges ellenőrzését. Azonban a terv ténylegesen nem kötelezi a megrendelőket, és megengedett a meghirdetett igényektől és eljárásoktól való eltérés, ami általános gyakorlat. Azt elfogadhatjuk, hogy a megrendelők változó pénzügyi helyzete szükségessé tehet változtatásokat, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a közbeszerzési tervtől való nagymértékű eltérések megengedése jelentősen csökkenti a nyilvánosság felügyeleti szerepét.

A törvény előírja, hogy minden – üzleti titkot nem tartalmazó – dokumentumot közzé kell tenni. Ez különösen igaz a nyertes kiválasztására és az eljárás végén megkötött szerződésre. Meg kell jegyeznünk, hogy még mindig akadnak esetek, amikor e közzétételi szabályokat figyelmen kívül hagyják.

A szerződési statisztikák és listák részei a Tanács Országgyűlés számára készített éves beszámolóinak, amelyek megtekinthetők a Tanács honlapján. Elméletben az összes közszerződés – az állam- és üzleti titkok kivételével – a nyilvánosság rendelkezésére áll, és legtöbbjük megtekinthető és lemásolható az ajánlatkérők irodáiban. Ennek ellenére a gyakorlatban néha nem könnyű információhoz jutni a közszerződésekről.

A korrupció csökkentése és az átláthatóság biztosítása érdekében komoly szükség lenne a közbeszerzési eljárások ellenőrzési rendszerének megerősítésére és magas törvénysértési bírságok megállapítására. A jelenlegi ellenőrzési rendszer nem elég eredményes, mivel az ellenőrző szervezetek nem rendelkeznek a megfelelő felhatalmazással, illetve eszközökkel.

Panasztétel/végrehajtás

A különleges jogállású Döntőbizottság hatáskörébe tartozik minden, a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokat sértő magatartás (mulasztás) miatt indult eljárás lefolytatása. Ahogy már említettük, a Döntőbizottságot nem tekinthetjük a Tanácstól teljesen függetlennek. Néhány fontos vonatkozásban a Tanács alá rendelték, mivel döntéseit is a Tanács nevében hozza. A Döntőbizottság a panaszokat 40 napon belül köteles elbírálni.

A jogorvoslati szintek a következők: Döntőbizottság – elsőfokon eljáró közigazgatási bíróság – másodfokon eljáró közigazgatási bíróság és (bizonyos esetekben) a Legfelsőbb Bíróság. A jogorvoslatot kérő vállalat polgári pert csak a közigazgatási per megnyerése után indíthat. Ebben az esetben a magát győztesnek érző vállalat újra hosszadalmas procedúrával áll szemben. Nyilvánvaló, hogy még abban az esetben is, ha a vállalt minden pert megnyer, három-öt évre van szükség a jogerős ítélet megszületéséhez. Addigra a megtámadott nyertes már teljesíti a szerződést, és azt jogos referenciaként használhatja a jövőben. A jogi eljárás rendkívüli hosszúsága köztudott, és ezért a legtöbb vesztes vállalat nem bajlódik azzal, hogy a Bizottsághoz, sőt később bírósághoz forduljon. Minden pályázó tudja, hogy a gyakorlatban majdnem lehetetlen kártérítést kapni. Ebből arra lehet következtetni, hogy jogorvoslatra alig van kilátás, ami így aligha szorítja vissza el a korrupciót. Megjegyzendő, hogy a közbeszerzési törvény új tervezete a jogorvoslati fórumok számának csökkentésével igyekszik orvosolni a problémát.

A közvélekedés szerint a közbeszerzés kormányzati- vagy államérdekeket érint, és így a civil vagy társadalmi ellenőrző mechanizmusok nem kaptak kellő figyelmen. Ennek ellenére fejlődés tapasztalható, különösen ami Közbeszerzési Kultúráért Alapítvány és klub létrehozására tekintettel. Az alapítvány szakmai tanácskozásokat szervez a pártatlan közbeszerzés követelményeinek és európai eredményeinek népszerűsítésére.

Kapcsolat más pillérekkel

A közbeszerzési eljárásokhoz szorosan kötődik egyrészről a törvényhozó- és végrehajtó hatalom, másrészről a vállalkozások, aminek két pólusát képezik. Ebből következik, hogy az igazságszolgáltatásnak döntő szerepe van a Döntőbizottság határozatainak jogi orvoslásában. Szükség volna a rendvédelmi dolgozók képzésének erősítésére, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkezzenek a közbeszerzési jogszabályok súlyos megszegésével kapcsolatos esetek hatékony felderítéséhez.


A KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSÁNAK SZERVEZETHATÉKONYSÁGI VIZSGÁLATA

A közbeszerzések hazai intézményrendszerét az első közbeszerzési törvényünk hozta létre 1995-ben, amely kisebb módosításokkal ugyan, de azóta változatlan formában működik. A jogalkotónak egy új gazdasági és társadalmi berendezkedéshez tartozó eljárást kellett bevezetnie, és egy olyan intézményrendszert megalkotnia, amely alkalmas a közbeszerzési kultúra kialakítására, az eltérő érdekek egyeztetésére, a jogszabályok betartásának ellenőrzésére, illetve a gyors és hatékony jogorvoslat biztosítására.

A 16 évvel korábban létrehozott struktúra szerint a Tanács jogállását tekintve az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A jogalkotó a kormánytól független intézményt kívánt létrehozni, amelynek döntéshozó szerve az ajánlatkérői, az ajánlattevői és a közérdeket képviselő tagokból álló Tanács. A Tanács mellett működik a kormánytól és a bírósági rendszertől is független jogorvoslati fórum, a Döntőbizottság. A Tanács adminisztratív szerve pedig a Titkárság.

1995-ben a kihívásoknak megfelelő intézményi struktúra született, azonban kíváncsiak voltunk arra, hogy egy eltérő piaci és politikai környezetben mennyiben képes ez az intézményi háttér a közpénzek hatékony felhasználását elősegíteni, a tiszta versenyt biztosítani és a korrupciós kockázatokat csökkenteni.

Kutatásunk az intézményrendszer függetlenségét érintő számos problémára hívta fel a figyelmet: hiányoznak az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget biztosító garanciák, és nem áll rendelkezésre a feladatok ellátásához szükséges kapacitás. Azonban a tevékenysége kapcsán megállapított hiányosságok döntő többsége arra az okra vezethetők vissza, hogy a Tanács a törvényben foglalt kötelezettségeit kifejezetten szűken értelmezte, és nem lépett fel proaktív módon a jogfejlesztés és a jogalkalmazás elősegítése érdekében.

Fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a problémák nagy része mögött egy összetettebb államigazgatási problémakör húzódik meg. A Tanács valóban képtelen volt érdemben befolyásolni a jogalkotási folyamatot, azonban ennek oka a magyar jogalkotási eljárásban és annak kultúrájában keresendő.

A Tanács szerepkörének újragondolásakor azt a koncepcionális kérdést kell eldöntenünk, hogy melyek azok a feladatok, amelyek piaci alapon eredményesebben láthatók el, és melyek azok, amelyek egy kormányzati vagy közigazgatási funkció erősítésével hatékonyabban működhetnek; illetve egy új intézményi struktúránál, miként biztosítható a jogorvoslati fórum függetlensége.

A közbeszerzések intézményrendszere tekintetében az egyik legfontosabb kérdés az eljárások ellenőrzésének kialakítása. A jogalkotó ebben egy nagyon tágan értelmezhető szerepet szánt a Tanácsnak, és egy komplex ellenőrzési rendszer (Állami Számvevőszék, közigazgatási hivatalok, jogorvoslati lehetőségek) egyik elemeként jelölte meg a Tanácsot. Azonban a KT jelenlegi szerepkörében – jogköreinek bővítése nélkül is – egy felhasználóbarát, teljes nyilvántartási rendszer fenntartásával, az elektronikus közbeszerzés feltételeinek érdemi elősegítésével hatékonyabb ellenőrzői funkciót tudna ellátni.

A közbeszerzések ellenőrizetlenségét támasztotta alá kutatásunk második pillére is, melyben egy reprezentatív mintavétel keretében 25 ajánlatkérő 2009. évi összes közbeszerzési eljárását vizsgáltuk. Kutatásunk egyrészről a személyi felelősség erősítését célzó intézménynek, a hirdetmények ellenjegyzésének gyakorlati tapasztalatait elemezte. A pontatlan jogszabályi háttér és a számonkérés hiánya miatt az ellenjegyzés valóban nem tudta betölteni a jogalkotó által elrendelt célját, ezért is tartottuk indokoltnak, hogy 2010-es módosítások kapcsán kikerült a közbeszerzési törvényből. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy az elszámoltathatóság jegyében az új közbeszerzési törvény egy erőteljesebb személyi felelősséget teremtsen meg az ajánlatkérő részéről.

Vizsgáltuk a közbeszerzési tervekkel kapcsolatos előírások betartását is, melynél a nyilvánosságra hozatali kötelezettségek terén szintén komoly hiányosságokat tapasztaltunk. A közbeszerzési terv intézménye kettős célt szolgál: egyrészről az ajánlatkérőket tervezésre kényszeríti, másrészt az ajánlattevők időben értesülhetnek az őket érintő közbeszerzési eljárásokról. Kutatásunk során a vizsgált ajánlatkérőknél jelentős – az esetek többségében indokolatlan – módosításokat és nyilvánosságra hozatali hiányosságokat tapasztaltunk.

Ezen túlmenően a közbeszerzési értékhatárral kapcsolatos visszaélésekkel is foglalkoztunk. Adatigényléseink során az derült ki, hogy a vizsgált ajánlatkérők átlagban a költségvetésük közel 10%-át költik el a közbeszerzési értékhatár alatti beszerzéseken keresztül. Ez a nemzetgazdasági szinten jelentős összegű beszerzés azonban egy teljesen szabályozatlan eljárás keretében valósul meg, ami komoly korrupciós kockázatot jelenthet. Erre ugyanakkor az értékhatár csökkentése és az eljárás túlszabályozása helyett szélesebb nyilvánossági szabályok és szigorúbb ellenőrzési rendszer kialakításával érdemes válaszolni.

A kutatást a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI) támogatta.


VERSENYTORZÍTÓ ELEMEK A KÖZBESZERZÉSI TÖRVÉNYBEN

A Transparency International Magyarország (TI) fontosnak tartja a jelenleg hatályos közbeszerzési törvény preambulumában megjelölt cél valódi érvényesülését, miszerint az Országgyűlés a törvényt többek között a verseny tisztaságának biztosítása érdekében alkotta meg.

Ezért a Transparency International Magyarország az Alapítvány a Korszerű Közbeszerzésért szervezettel közösen összegyűjtötte azokat a hatályos rendelkezéseket, amelyek véleményünk szerint a tisztességes versenyt nehezítik, visszaélésre adnak lehetőséget és ezáltal korrupciós kockázatot jelentenek a közbeszerzési eljárások során.

Állásfoglalásunk célja, hogy felhívjuk az új közbeszerzési törvény alkotóinak figyelmét a versenyt torzító szabályok káros hatásaira, bízva abban, hogy az új szabályozás az összegyűjtött problémákra megoldást képes nyújtani.

Reméljük, hogy a jogalkotó is fontosnak tartja a tisztességes versenyt elősegítő és biztosító szabályokat és elfogadja a közbeszerzések során a közpénzek hatékonyabb elköltését ösztönző szerepét. Érthető szándéknak tartjuk – tekintettel a nemzetközi és uniós tendenciákra – hogy a közbeszerzések során egyéb gazdaságpolitikai szempontot is érvényesíteni kíván a jogalkotó a közbeszerzések szabályozása mentén, például a kis- és középvállalkozások előtérbe helyezését. Azonban fontos, hogy ezek a szabályok ne teremtsenek lehetőséget a visszaélésre és ne eredményezzék a versenynek a beszerzés hatékonyságát veszélyeztető torzulását.

A kutatás a budapesti Amerikai Nagykövetség támogatásával valósult meg.
Szakmai partnerek: Alapítvány a Korszerű Közbeszerzésért, Amerikai Kereskedelmi Kamara

Adományozás Newsletter signup

Hírlevél feliratkozás

Kérjen tőlünk naprakész információkat!

Hírlevelünkről bármikor leiratkozhat!