A koronavírus elleni küzdelem ürügyén a kormány talán legdrágább, és korrupcióval terhelt dobása a közel 17 ezer darab lélegeztetőgép beszerzése volt, melyet összesen 300 milliárd forintért vásároltak össze a híres-neves fürkészek és portyázók. Azt már eddig is tudni lehetett, hogy a mindenféle átláthatóságot mellőzve kiválasztott baráti beszállítók mesés extraprofitot tehettek zsebre – mint ahogy az sem titok, hogy a lélegeztetőgépek döntő hányada azóta is mindenféle raktárakban porosodik jobb sorsára várva.

A Transparency International Magyarország több közérdekűadat-igénylést is benyújtott a durva korrupciós botrány részleteinek a feltárása érdekében. Előbb azt sikerült kiderítenünk, hogy a lassan kacattá váló lélegeztetőgépek tovább értékesítésével eredetileg megbízott külügyi tárca egyetlen darab készüléket sem tudott eladni. A külügytől a feladatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma örökölte meg és az EMMI már ravaszabb volt, ugyanis az értékesítés eredményit firtató kérdéseinkre megtagadta a választ. Szervezetünk azonban nem hagyta annyiban és a tárcával szemben pert indítottunk, amit első fokon meg is nyert a Transparency International Magyarország..

A történetnek azonban közel sincsen vége. A lélegeztetőgép-biznisz minden bizonnyal legbizarrabb szála ugyanis a malajziai Datuk Vinod Shekar feltűnése a beszállítók között. A hazájában pénzügyi bűncselekményekkel gyanúsított „üzletember” több mint hatezer lélegeztetőkészüléket adott el a magyar kormánynak mintegy 178 milliárd forintért. Vagyis a lélegeztetőgépekre elszórt 300 milliárdnak majdnem a kétharmada nála landolt – pontosabban mégsem, mivel a szerződéseket aláíró külügyminisztérium a pénz jelentős részét még csak nem is a beszállítónak, hanem különféle hongkongi és szingapúri bankszámlákra utalta át. A külügy persze mindent tagad az ügyben, még azt is, hogy rendelkezne a maláj beszállítók átláthatóságát igazoló adatokkal annak ellenére, hogy maga gránitszilárdságú Alaptörvény is előírja a közbeszerzéseken induló cégek tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát.

A TI Magyarország, miután a kabinet a saját maga által összetákolt Alaptörvény rendelkezéseinek betartását sem tartja szükségesnek, kikérte a külügytől a felettébb gyanús szerződések különféle részleteit, így például azt, hogy kik engedélyezték a szerződéskötést, hogyan és milyen eredménnyel világították át a malajziai beszállító céget sőt, maga a vállalkozás a hazai szabályok szerint átláthatónak minősült-e. Mindezek mellett a talán legfontosabb részlet mégis az, hogy ki és miféle okok alapján engedélyezte a 178 milliárd forint ismeretlen hátterű hongkongi és szingapúri bankszámlákra utalását.

Az ügyben a Fővárosi Törvényszék első fokon a TI Magyarország javára döntött az eljárásban, így egy lépéssel közelebb kerülünk a kormány súlyosan korrupt lélegeztetőgép bizniszének most még titkolt részleteihez.