Szeptember 27-én a Transparency International Magyarország Alapítvány (TI-Magyarország) és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség közös rendezvényt szervezett a nők társadalmi érdekérvényesítésben betöltött szerepéről. A megnyitó beszédekből kiderült, hogy Magyarországon gyengén teljesítenek az esélyegyenlőség támogatására hivatott intézmények. Ez is közrejátszik abban, hogy a nők még mindig sok területen szenvednek hátrányos megkülönböztetést.

Az olyan nőellenes ikonná emelkedett közszereplőkkel szemben, amilyen Kovács „Női Princípium” Ákos (női princípium = valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni, anyának lenni) vagy Kövér László házelnök (a jó magyar, akinek 3-4 gyermeke és 9-16 unokája van), Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója szerint a „női princípium” valójában motiváló és pont azt a kérdést veti fel, hogy a vezető pozíciókban lévő nők hogyan teljesítik saját princípiumaikat. Sáfrány Réka, a Női Érdek elnöke szintén úgy vélekedett, hogy a konzervatív beállítottságú és szexista állami képviselők korlátozzák a nők jogainak érvényesülését, annak ellenére, hogy nekik éppen ennek elősegítésére kellene törekedniük.

Az esemény főelőadója, Julie Bindel brit feminista aktivista és kutató, a Guardian publicistája a prostitúciós célú emberkereskedelemről írt könyvéről és annak korrupciós összefüggéseiről számolt be. Szerinte a prostitúció globális világjárvány és társadalmi betegség, amely a világ összes közösségét áthatja. Ennek egyetlen pozitívuma a világszerte erősödő aktív feminizmus és a nők jogainak erősítéséért folytatott kampányok újjáéledése. Bindel beszédében amellett érvelt, hogy a média által népszerűsített, a prostitúciót legalizáló és a szexuális célú emberkereskedelmet dekriminalizáló megoldás téves. A prostitúció ipari méretű kiterjesztése és legalizálása csak még több korrupciót eredményez és a nők sérelmére megvalósított további bűncselekményeket eredményez. „A legalizálás csak veszélyesebbé, korruptabbá és erőszakosabbá teszi a szexuális célú emberkereskedelmet” – emelte ki Bindel, aki szerint ezt támasztják alá a németországi és a hollandiai példák. A szexipar demoralizáló következményeivel szembesülve e két ország kormányai a legalizáció visszafordítására törekednek. Julie Bindel kiemelte, hogy a „prostitúció-nélküli világ végtelenül jobb, mint a prostitúcióval teli”.

Wirth Judit, magyar nőjogi aktivista előadásában a rendszerváltás óta eltelt évtizedek tapasztalatait foglalta össze a női jogok érvényesítésének nemzetközi és hazai helyzetét ismertetve. Kitért arra a nyilvánvaló aránytalanságra, hogy a 2014-ben közreadott, kormányzati „feketelistán” szereplő 13 megbélyegzett civilszervezetből 4 nőjogi szervezet volt. Wirth Judit érvelése szerint a nőjogi szervezetek éppúgy ki vannak téve a kormányzati támadásoknak, mint az emberi jogi szervezetek, ezáltal mindkét csoport tagjai érdekérvényesítési szempontból a perifériára kerültek az elmúlt években. Rámutatott arra, hogy a női jogok is emberi jogok, ezért a női szempontoknak minden emberi jogi törekvésben meg kell jelenniük.

Ezt követően neves női civil aktivisták beszéltek munkájuk mozgatórugójáról, a nőjogi, emberi jogi és környezetvédelmi témák megítéléséről, a szűkülő civil tér állította kihívásokról. Megvitatták a nagyon szűk nemi sztereotípiákat, amelyek évszázadok óta korlátozzák a nőket, és meghatározzák, hogy mi számít szégyenteljesnek és nőiesnek. Antonia Burrows (Közkincs Könyvtár) szerint a magyar politikusok által képviselt demoralizáló nemi meghatározás hamis előnyt ábrázol, hosszútávon aláásva a nemi egyenlőség elérését. Kóczé Angéla (CEU) válaszul úgy érvelt, hogy a transznacionális szolidaritáson alapuló együttműködések létrehozása segítheti a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat. Móra Veronika (Ökotárs) a női vezetők megerősítésének, döntéshozásba való aktívabb bevonásának és pénzügyi támogatásának szükségessége mellett érvelt. Pardavi Márta (Magyar Helsinki Bizottság) arra hozott fel pozitív példákat, hogy a populizmus által fűtött önkényuralmi tendenciák mellett hogyan lehet a közösséget szolidaritásra és együttműködésre ösztönözni.

A civil szervezetek vezetői egyetértettek abban, hogy a helyi kezdeményezések támogatása kiemelt fontossággal bír egy olyan kontextusban, amelyben az állami intézmények ellenségesen viszonyulnak a civil aktivizmushoz.