Az Alkotmánybíróság friss határozatában újra elsőbbséget adott az információszabadságnak. A történet két évvel ezelőtt kezdődött. Bodoky Tamás, az atlatszo.hu szerkesztője ugyanis még régebben pert indított azért, hogy megismerhesse azt a jelentést, amit az Állami Operaház teljes körű gazdasági átvilágításáért felelős miniszteri biztos írt. A miniszteri biztos 2010 szeptemberében kezdett vizsgálódni, nyolcfős, közpénzből fizetett csapata élén. 2011. februárjában lezárt jelentésében feltárta, hogy az Állami Operaházban 2005. és 2010. között egymilliárdnyi közpénzt költöttek el hűtlenül. Bodoky erről szertetett volna többet megtudni annál, amennyi a sajtóban elérhető volt. De a pert első és másodfokon is elvesztette, a bíróságok szerint ugyanis csak egy döntés előkészítő iratról volt szó, ami nem nyilvános. Akkor sem, ha az állam nem tudja megnevezni, hogy konkrétan melyik döntést is készítette elő a titkolni akart jelentés. Különösen pikáns az érvelés, hiszen, miféle döntést kell előkészíteni ott, ahol egymilliárdos sikkasztásra bukkannak? Fel kell jelenteni és kész! Az atlatszo.hu alkotmányjogi panaszt nyújtott be, az Alkotmánybíróság (AB) pedig július 16-ai határozatával megsemmisítette az állami titkolózást jóváhagyó bírósági ítéleteket.

Az AB, az Alaptörvény szövegét értelmezve lényeges következtetésekre jutott az információszabadság terén. Érdemes párat szó szerint idézni!

Mindenekelőtt leszögezte, hogy az Alaptörvény alapján „csak a feltétlenül szükséges mértékben” kerülhet sor a „közérdekű adatszolgáltatás megtagadására.” És hivatkozott a Nemzeti Hitvallásra is, amely kinyilvánítja, hogy „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.” Sőt az AB szerint az sem érv, ha egy hivatalnoknak sok a dolga, esetleg fáradt. Az AB ugyanis azt vallja, hogy „közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget alapvető joggal szemben”, továbbá a „közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem korlátozható az adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással.”

Az Alkotmánybíróság határozata messze túlmutat az Operaházat átvilágító miniszteri biztos jelentésének a megismerhetőségén. Az AB ugyanis azt üzente, hogy „önmagukban alapjog-sértők” azok a szabályok, amelyek „diszkrecionális jogkört adnak az adatkezelő szervnek a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadására.”

Az AB azt is leszögezte, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog korlátozásának tartalmi indokoltságát kétségtelen módon bizonyítani kell. Nem elegendő, ha a korlátozást csak valamely „nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozás” támasztja alá. Az ugyanis az „Alaptörvény alapján […] a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan [és] szükségtelen korlátozásának” minősül.

Az Alkotmánybíróságtól idézett mondatok azért ilyen fontosak, mert a parlament nemrég módosította az információszabadság törvényt. A köztársasági elnöki vétót is megjárt törvénymódosításra (erről bővebben itt olvashat meg itt) nehéz napok várnak, mert az finoman szólva nincs teljes összhangban azzal, amit az AB az Operaház ügyében mondott. Az információszabadság törvény módosítása vezette be a köztudatba a visszaélésszerű adatigénylés fogalmát. Ez a jog nyelvén úgy hangzik, hogy „a közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló” adatmegismerés. Ezeket az adatkéréseket külön törvények szabályoznák.

Ez a megoldás két sebből vérzik. Egyrészt az adatkezelők, állami hivatalok, belátásuk szerint minősíthetnek bármely közérdekű adatkérést „átfogónak”, „számlaszintűnek”, netán „tételes ellenőrzésére irányulónak.”  Másrészt az állam szabad kezet adott magának arra, hogy azokban a bizonyos „külön törvényekben” kénye-kedve szerint szűkítse a közpénzből gazdálkodó cégek, intézmények költéseibe betekinthetők körét. Így aztán tényleg semmi értelme nem maradna a közpénzek sorsára vonatkozó közérdekű adatok megismerését előíró, az Alaptörvényben szabályozott jognak. Emiatt a Transparency International és más civil szervezetek nyílt levélben kérték az ombudsmant, a legfőbb ügyészt és a Kúria elnökét, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz, mert a módosított információszabadság törvény sérti az Alaptörvényt.

Az Operaházat átvilágító miniszteri biztos jelentésének a megismerhetősége tehát szorosan összefügg az információszabadság törvény módosításával. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis „önmagukban alapjog-sértők” a diszkrecionális megtagadási okot előíró szabályok, továbbá az állami adatkezelők leterheltsége, meg az esetleges többletmunka nem ok a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozására. Nézzük csak meg még egyszer a módosított információszabadság törvényt! Mi lehetne annál diszkrecionálisabb, hogy az állami adatkezelők szabadon döntik el, melyik közérdekű adatkérés „átfogó, számlaszintű”, vagy éppen „tételes”? Ha valamely közérdekű adatkérő belenyúl a darázsfészekbe, vagy ha egyszerűen csak túl sok munka lenne a kért adatok előállítása, nem kell mást tenni, mint azt mondani: tételes elszámoltatást valósítana meg, ezért megtagadom! Éppen ez az, amire július 16. után már nem lesz lehetősége az adatkezelőnek. És mivel a módosított információszabadság törvény ezt a szintet nem ugorja meg, aligha állja ki majd az alkotmányosság próbáját.

A július 16-ai döntés fényében okunk van azt remélni, hogy az AB az információszabadság törvény módosítását az Alaptörvénnyel ellentétesnek fogja ítélni. Már ha eléje terjesztik az ehhez szükséges beadványt. Ezért, az AB érveivel megerősítve saját érveinket, újra kérjük Szabó Máté ombudsmant, Darák Péter kúriai elnököt és Polt Péter legfőbb ügyészt, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz.