Készül az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése. Ehhez szolgáltatott együtt anyagot az Európai Bizottság kérdéssorára válaszolva nyolc magyar civil szervezet: az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország. Az angol nyelvű beadvány teljes szövege itt olvasható. A tavalyi (első) jogállamisági jelentés Magyarországra vonatkozó megállapításaihoz képest a helyzet a civil szervezetek szerint majdnem minden tekintetben tovább romlott. A kormányerő a járványhelyzetet kihasználva tovább erősítette eddig is hegemón helyzetét. Mi is történt 2020-ban a magyar jogállammal? A civil szervezetek 2020. március eleji közös jelentésének a magyar korrupciós helyzetre vonatkozó megállapításait szemlézzük. A teljes összefoglaló itt olvasható.

Magyarországon nincs önálló korrupcióellenes hatóság. A korrupció elleni küzdelem ehelyett több különböző állami szerv feladatkörébe tartozik, de a legtöbb ilyen állami intézményt politikailag elkötelezett, pártatlannak nem tekinthető személyek vezetik. Ezek az intézmények rendelkeznek ugyan a korrupció elleni hatékony küzdelemhez szükséges eszközökkel, ezeket azonban nem használják, és többnyire csak a kisebb léptékű korrupcióval foglalkoznak.

A kevés terület egyike, ahol előrelépés történt, az a rendőri korrupció visszaszorítása, ahol a már korábban elért eredmények a Nemzeti Védelmi Szolgálat rendszeres ellenőrző munkája révén váltak fenntarthatóvá. Kiemelést érdemel továbbá az egészségügyben elterjedt hálapénzjelenség felszámolására irányuló kormányzati szándék. Az egészségügyi dolgozók bérének rendezésén túl a büntetőjogi szigor fokozása és a rendőrség célzott fellépésre eredményes lehet a szabálytalan kifizetések visszaszorításában.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) évtizedek óta elmulasztja feltárni és szankcionálni a pártok szabálytalan pénzfelhasználását. Nem kérdőjelezi meg és érdemben nem is vizsgálja a pártok kampányköltéssel kapcsolatos jelentéseit, ezért a pártok évtizedek óta a megengedettnél sokkal többet költenek a választási kampányaikra, illetve egyes pártok kifejezetten a kampánytámogatáshoz való hozzáférés reményében indulnak a választásokon, valós politikai program vagy tevékenység nélkül. Ugyanakkor az elmúlt években az ÁSZ súlyos büntetéseket szabott ki ellenzéki pártokra, amelyeknek ez ellen nem állt rendelkezésükre hatékony jogorvoslat.

Magyarországon – más országokkal és az EU intézményeivel ellentétben – nincs semmilyen szabályozás, amely korlátozná a „forgóajtó-jelenséget”, azaz a szakemberek áramlását a közszféra és a magánszféra között, ezáltal megakadályozva azt, hogy az állami alkalmazottak a hivatali szolgálatuk idején üzleti karriert építsenek ki. Hiába követelt a K-Monitor és a Transparency International Magyarország olyan szabályozást, amely meggátolná, hogy magas rangú köztisztviselők az ebben a minőségükben megszerzett információikkal igazságtalan előnyökhöz jussanak a magánszférában.

Az országgyűlési képviselők és a magas rangú kormánytisztviselők vagyonnyilatkozatai továbbra is ellenőrizhetetlenek, a valótlan adatok szolgáltatása nem jár szankciókkal, a hozzátartozóik nyilatkozatai pedig nem is nyilvánosak. Ily módon a politikusok anyagi helyzetének alakulása átláthatatlan.

A lobbizás szabályozása továbbra is hiányos, és a meglévő szabályok sem érvényesülnek. Hosszú évek óta hiába sürgetik a korrupció ellen küzdő civil szervezetek a lobbisták kötelező regisztrációját, valamint a kormánytisztviselők és a lobbisták találkozásairól készült beszámolók közzétételét.

A közbeszerzési törvény meghatározza, hogy mely közhatalmi szereplők hozzátartozói nem vehetnek részt a közbeszerzési eljárásban, de ez csak az egy háztartásban élő rokonokra vonatkozik. A törvény ezzel együtt lehetőséget adna az összeférhetetlenségek kiszűrésére, de erre a gyakorlatban sokszor nem kerül sor. Például a Közbeszerzési Hatóságnak legalább 35 esetben kellett volna összeférhetetlenséget megállapítania egyedül a miniszterelnök vejét érintő Elios-ügyben. Ebben az esetben a közbeszerzési kiírást a hatóságok részére elkészítő cég résztulajdonosa a miniszterelnök vejének üzleti partnere volt, akinek az Eliosban is volt részesedése.

A közbeszerzési eljárás szabályozása egyéb tekintetben ugyan megfelelő, de a gyakorlat nem követi annak elveit. Az egyetlen ajánlattevővel lebonyolított pályázatok aránya 40 %-ot tesz ki, ami a legmagasabbak közé tartozik az EU-ban, és ezek nagy részét kormányközeli vállalkozások nyerik. A helyzet 2020–2021-ben tovább romlott, mivel a járvánnyal kapcsolatos beszerzéseket és beruházásokat kivonták a közbeszerzési törvény hatálya alól, és azokról csak többszöri adatigénylés után kaphattak részleges információt a civil szervezetek és a nyilvánosság.

Noha hivatalos dokumentumok is elismerik, hogy a járvány súlyos korrupciós kockázatokkal jár, semmilyen intézkedés nem történt ezek csökkentése érdekében. A kormány által létesített, 3 628 milliárd forintot kezelő Gazdaságvédelmi Alapnak a hvg.hu áttekintő írása szerint mindössze a negyede szolgálja közvetlenül a válságból eredő károk mérséklését. Az ebből a forrásból finanszírozott projektek jelentős részének semmi köze sincs a világjárványhoz, annál inkább szolgálják a kormány klientúrájának és az oligarcháknak az érdekeit. A lélegeztetőgépekből a legrosszabb esetben szükséges 8 ezer helyett legalább 16 ezret vettek Kínából, 300 milliárd forint értékben, nyílt közbeszerzési eljárás mellőzésével, darabját tízszer annyiért, mint amennyiért a német és az olasz kormány szerezte be ezeket Kínából. A kedvezményezett közvetítőcégek közül több közvetlenül köthető a kormányhoz, például a miniszterelnök külügyi tanácsadóihoz. A lélegeztetőgépek túlnyomó többsége raktárban porosodik, és a kormány képtelen túladni rajtuk.

A koronavírus-járvány kitörése óta a Magyar Turisztikai Ügynökség 83,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást osztott szét átláthatatlan módon turisztikai szolgáltatók között. A támogatottak nevét és a támogatás összegét ugyan közzétették, a kiválasztás kritériumait és a támogatások odaítélésének módját azonban nem. A támogatás 20%-a a leggazdagabb magyar állampolgár, az Orbán Viktorral szoros kapcsolatban álló Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Hunguest Hotels szállodaláncnak jutott. Az ügynökség által 2018–2020-ban szétosztott 300 milliárd forint kétharmadát a pályázók 0,5%-a kapta, és a kormány által támogatott oligarchák a legnagyobb nyertesek között voltak. Néhány kormányközeli személy balatoni luxus nyaralóhelye, jachtklubja is vissza nem térítendő támogatásban részesült, miközben kizárták a programból az ellenzéki főpolgármester vezette Budapest szolgáltatóit, akik pedig a legnagyobb kárt szenvedték el a nemzetközi turizmus összeomlása miatt. Egy másfél milliárd forint közpénz fölött rendelkező különleges balatoni alapot egy ad hoc bizottság osztott szét bármiféle kötöttség nélkül. A bizottságot a Balaton Kör nevű lobbicsoport elnöke vezette, aki maga is – miként a bizottság több tagja – a támogatások legfőbb haszonélvezői közé tartozik.

Az uniós támogatások felhasználásának módja számos rendszerszintű korrupciós kockázatot rejt magában, amelyet az állami intézmények képtelenek kiszűrni. Az EU által finanszírozott projektek gyakran túlárazottak. A projekteket végrehajtó és a pénz felhasználását ellenőrző szervezetek ugyanazon hatóságnak vannak alárendelve, ezért független ellenőrző hatóságokról nem beszélhetünk. Az Európai Uniós Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság például a Pénzügyminisztérium alatt működik. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 43 EU által finanszírozott, 2015–2019-ben lebonyolított projekt esetében talált rendellenességet – többet, mint bármely másik uniós országban. Az OLAF azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy a támogatások legalább 4%-át fizettesse vissza. Ez az arány az uniós átlag csaknem tízszerese. Mindeközben az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzése során feltárt szabálytalanságokról szóló információkat sem a magyar állami szervek, sem az OLAF nem hozza nyilvánosságra, így ezekről gyakorlatilag lehetetlen részletesebb adatokhoz jutni.

Ahelyett, hogy a visszaélések feltárását és szankcionálását tették volna hatékonyabbá, a bizniszpártokat a kormánytöbbség ürügyül használta arra, hogy 2020 decemberében módosítsa az országgyűlési választásokról szóló törvényt, és felemelje az országos lista állításához megkívánt egyéni jelöltek számát 71-re, amivel rendkívüli mértékben szűkítette az ellenzéki pártok stratégiai lehetőségeit: a kormány ezzel a lépéssel lényegében az ellenzéki pártok helyett döntötte el, hogy közös listán induljanak a 2022-es választáson. Ezenfelül megfelezték a parlamenti pártok rendszeres állami támogatását is, aminek eredményeképp a közpénzhez korlátlanul hozzáférő kormánypártokhoz képest az ellenzéki pártok további hátrányt szenvednek. A kormánypártokat közpénzből támogató kormánypropagandát érdemben nem szabályozza, az ellenőrzésükre hivatott hatóság pedig erősen elfogult a kormánypárti médiumok irányában. Ez is a korrupció melegágya.

Az ügyészség működése továbbra sem nevezhető pártatlannak, és a korrupció, mindenekelőtt a magas rangú személyekhez köthető visszaélések esetén továbbra is jellemző, hogy a hatóságok politikai alapon büntetlenséget biztosítanak. Egyes kiemelt közszereplők, például a parlamenti képviselők esetében az is akadályozza a korrupcióval szembeni hatékony fellépést, hogy a mentelmi jog nemcsak az érintettek kihallgatását és letartóztatását, hanem a bizonyítékok feltárásához és a bűncselekmények folytatásának megakadályozásához szükséges eszközök alkalmazását (vagyontárgyak lefoglalását, házkutatást, bankszámlák, részvények befagyasztását) is akadályozza.

A fentiekre példa Simonka György kormánypárti országgyűlési képviselő ügye, akit európai uniós támogatásokkal elkövetett csalással és korrupcióval vádolnak, ám a legfőbb ügyész megmagyarázhatatlan módon késlekedett mentelmi joga felfüggesztésének kezdeményezésével, és Simonka a mentelmi jogának felfüggesztése után is szabadlábon maradhatott, noha a lehetséges tanúkkal való összejátszással, azok megvesztegetésével is vádolják. Feltehető, hogy politikai okokból marad el más korrupciós ügyek feltárása is. A Elios-ügy mellett ezt példázza a „Híd a munka világába” projekt esete is. Ezt a projektet az akkor Farkas Flórián kormánypárti képviselő által vezetett Országos Roma Önkormányzat menedzselte. Milliárdos nagyságrendű, az Országos Roma Önkormányzat által törvénytelenül elköltött összeget kellett visszafizetnie az államnak. A hatóságok ebben az ügyben 2015 óta nyomoznak támogatási csalás gyanújával, de mindmáig egyetlen gyanúsítottat sem neveztek meg.

Az ügyészség mindeközben nem gyűjt és nem szolgáltat adatokat a magas rangú személyek által elkövetett bűncselekményekről, mondván, hogy ilyen bűnügyi kategória nincs.

A korrupció elfogadottsága tekintetében Magyarországon a legrosszabb a helyzet az EU-ban. Ennek egyik oka, hogy nem részesülnek hatékony védelemben azok, akik korrupciós bűncselekményeket jelentenek be vagy hoznak nyilvánosságra, és ezért nagyon kevesen vállalkoznak ilyesmire: egy felmérésben csupán a megkérdezettek 21%-a nyilatkozott úgy, hogy bejelentené a tudomására jutott korrupciós esetet. A közérdekű bejelentők védelméről szóló törvény ugyan lehetőséget ad arra, hogy név nélkül, elektronikus úton tegyen valaki bejelentést az alapvető jogok biztosánál, de az ombudsmannak nincs joga nyomozást folytatni, szankcionálni, kötelezettségeket előírni. A korrupciós ügyeket feltárók megbüntetése jogellenes, de a gyakorlatban ez ellen hathatós védelem nincs, a hozzátartozóikat pedig papíron sem védi a törvény. A törvény nem biztosít a bejelentők számára jogi segítséget, sem kompenzációt a bejelentés miatt elszenvedett hátrányokért. Magyarország az EU kapcsolódó 2019-es irányelvét sem ültette át megfelelően a magyar jogba.

2020 júliusában a kormány új korrupcióellenes stratégiát fogadott el, de anélkül, hogy civil szervezetekkel konzultált volna erről. A stratégia előremutató eleme, hogy a korábbinál tágabban határozza meg a korrupció fogalmát, de nem vetít előre jelentős jogszabályi változásokat, és nem foglalkozik a korrupció által leginkább sújtott területekkel, így a közbeszerzéssel vagy a pártok finanszírozásával.

A teljes, a korrupció mellett az igazságszolgáltatás, a média és a fékek és ellensúlyok rendszerét is értékelő összefoglaló ezen a címen olvasható.