A tegnapi napon átadtuk a 2020-as év legjobb oknyomozó újságcikkéért járó Transparency-Soma Díjat. A díjat Panyi Szabolcs, a Direkt36, valamint Fabók Bálint és Jandó Zoltán, a G7.hu újságírói megosztva nyerték el, amint arról már beszámoltunk. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük ügyvezető igazgatónk, Martin József Péter díjátadón elhangzott beszédét.

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaink!

Missziónknak megfelelően immár hatodik alkalommal szervezi és adja át a Transparency International Magyarország a Transparency-SOMA díjat. Az ismert körülmények miatt először – s remélhetőleg utoljára – tartjuk ezt a díjátadót maszkban és közönség nélkül.

A magyarországi tényfeltáró újságírást évek óta támogatják külföldi nagykövetségek. Ezúttal jelentős részben Norvégia budapesti nagykövetsége szponzorálta a Transparency-SOMA Díjat, de szeretném megköszönni Svédország és Hollandia nagykövetségének, továbbá mintegy ötven közösségi adományozónak is a hozzájárulást.

A hazai médiaszabadság hosszú évek óta siralmas képet mutat, és nem lett jobb a helyzet 2020-ban sem. Az állami média továbbra is propaganda-üzemmódban működik, és sajnos a tavalyi évben is folytatódott a papíron magántulajdonban lévő, de a kormányt szolgai módon kiszolgáló orgánumok térnyerése. Magyarországon nagyon kevés kivételtől eltekintve az állami és kormányközeli tulajdonlás – éles kontrasztban a nyugati világgal és térségünk számos országával – azt jelenti, hogy az adott médium tartalmait cenzúrázzák, megszűnik az újságírói autonómia, a tények nem számítanak, az értelmezéseket pedig a pártközpont írja. A kormánypárt központja.

„Hol a szabad sajtó működik, a törvényhozás csak képviselője a közvéleménynek” – mondta több mint százötven évvel ezelőtt báró Eötvös József, akkori vallás- és közoktatási miniszter. Ma Magyarországon egyre távolabb kerülünk attól, hogy a szabad média betölthesse a sokoldalú informálódást lehetővé tevő funkcióját, és ellenőrizhesse a hatalmon lévőket. Egy sokszínű demokráciában a visszaélések leleplezése el kellene, hogy riassza a potenciális elkövetőket a korrupciótól. Sajnos ma Magyarországon nem ez történik. A feltárt visszásságokat és bűnöket – az esetek túlnyomó többségében – nem követi büntetés.

A jelenlegi magyar valóság következménynélkülisége éles ellentétben áll azzal, hogy hosszú évek óta számos jó cikket kell elbírálnunk a Transparency-SOMA díj zsűrijében. Az idei mezőny, mind a nyomozó munka, mind pedig a megírásmód tekintetében talán a korábbiaknál is erősebb volt. A sajtó megmaradt szabad része tehát teszi a dolgát, nem rajtuk múlik, hogy Magyarországon nem az igazságszolgáltatás, hanem a korrupció teljesít egyre jobban.

A 2020-as esztendőt alapvetően meghatározta a koronavírus-járvány. Az egészségügyi válságkezelés a jelenlegi második hullámban sajnos átláthatatlanul, sokszor kaotikusan zajlik. Sőt, a kormány nemegyszer mintha ürügyként használná a pandémiát, hogy még több közpénzt folyósítson a barátoknak és üzletfeleknek. Az egészségügyi eszközbeszerzések – lélegeztetőgépek, tesztek – esetében ez ugyanúgy megfigyelhető, mint olyan területeken, amelyeknek semmi közük nincs a járvány megállításához és a betegek gyógyításához.

A NER tíz éve alatt megszokhattuk, hogy a korrupció és a klientúra helyzetbe hozása a rendszer részévé vált. Az utóbbi hónapok fejleményei, a pályázat nélkül odaítélt állami milliárdok – a konkrét esetekről hamarosan hallhatnak majd a pályaművek laudációjában – azt mutatják, hogy a haveri pénzosztás a koronavírus-járvány alatt új sebességbe kapcsolt. És ezzel szoros összefüggésben: a közhatalom birtokosai ismét csavartak egyet a központosítás és az autokrata hatalomgyakorlás srófján.

Ilyen körülmények között külön öröm, hogy továbbra is működnek olyan lapok, amelyek függetleníteni tudják magukat a politikai nyomástól. Ezekben a műhelyekben születnek a Transparency-Soma Díj nyertes alkotásai, amelyekért elismerés és tisztelet jár.

Köszönöm a figyelmet.