November 25-én került sor az Európa és mi – Értékközösség, referenciapont vagy valami egészen más? c. kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött online előadásra a TI Magyarország Közös értékeink c. projektjének keretében.

Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója nyitóelőadásában azt a kérdéskört járta körül, hogyan gondolkodunk mi magyarok az Európai Unióról és általában Európáról. Az Eurobarometer vizsgálatai alapján kiderül, hogy a magyar lakosság európai identitása, valamint az Európai Unió támogatottsága viszonylag erős. A vizsgálat alapján a magyarok 27 százaléka nagyon erősen kötődik az Európai Unióhoz és 80 százalékuk vallja magát európai állampolgárnak is. A magukat uniós állampolgárként identifikáló magyar válaszadók aránya a 2014-es tavaszi 59 százalékról 2019 őszére mintegy 80 százalékra emelkedett annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban hazánkban kifejezetten EU-ellenes retorika volt megfigyelhető. Egy 2019 tavaszi kutatás szerint a magyarok 67 százalékának jó véleménye van az Európai Unióról és az ország uniós tagságát a magyarok 62 százaléka értékelte pozitívan. A magyarok demokrácia-jólét viszonyrendszerének fontosságára jól rávilágít az EBRD, Life in Transition III Survey, amely alapján a magyarok 70 százaléka élne szívesebben egy korlátozott politikai szabadságjogokat felmutató, ellenben erős gazdasági növekedéssel rendelkező országban, mintsem egy teljes politikai szabadságot felmutató, de gyenge gazdasági növekedéssel bíró országban. Magyarországon a rendszerváltás óta jelentősen nőtt azoknak az aránya, akik azt gondolják, hogy az állam az ő érdekükben jár el. Mindennek ellenére a legnagyobb arányban Magyarországon vannak azok, akik azt gondolják, hogy nem különösebben érdemes a választásokon részt venni, mert azok nem képezik le a választópolgárok érdekeit. Alacsony az uniós intézményrendszer előnyeivel, vívmányaival kapcsolatos személyes tapasztalat, valamint a szabadságértékek súlya akkor, ha ezek prosperitással vannak „szembe állítva”. Tóth István György szerint fontos lenne annak popularizálása, hogy a „rendszerek versenyében” a szabadságelvű rendszerek hosszú távon hatékonyabbak, mint az autoriter rendszerek, valamint annak bizonyítása, hogy a „fékek és ellensúlyok” a közjó részei, a szabadság és a verseny a prosperitás együttes előfeltételei.

A nyitóelőadást követően egy szakértői panel a magyar társadalom Európához, az Európai Unióhoz való viszonyát vizsgálta meg több szempontból. A virtuális kerekasztal tagjai Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet kutatási igazgatója, Arató Krisztina, egyetemi tanár és a Magyar Politikatudományi Társaság elnöke, valamint Martin József Péter, a TI Magyarország ügyvezető igazgatója voltak. A beszélgetést Mikola Bálint, a TI Magyarország projektmenedzsere moderálta.

Filippov Gábor a beszélgetés elején kifejtette, szerinte Európai Unió és Európa a magyarok szemében szétválaszthatatlan a nyugati integrációtól, a fejlettségtől, az átlátható fiskális politikától, valamint az államadósság csökkentésétől. A magyar külpolitika az utóbbi években a keleti nyitás és a nyugati integráció között próbált egyfajta egyensúlyt találni, miközben Brüsszel ellen erőteljes kampány folyt. Arató Krisztina szerint a kormányzati kommunikációban azért nem az Európai Uniót, hanem Brüsszelt kritizálják, mert az Európai Unió egy olyan szilárd intézmény, amelyben nagyon sokan bíznak, ezáltal nehéz is lenne támadni. Szerinte a magyar és az európai identitás nem vagy-vagy alapú.

Martin József Péter azt a kérdést járta körül, hogy miért következhetett be Magyarországon egy nagyarányú javulás az Európai Unió megítélésével kapcsolatban. Szerinte az Európai Unió hasznossága szempontjából való megítélése azért növekedhetett nagy mértékben Magyarországon, mert a magyarok alapvetően a nyugati civilizációhoz érzik magukat közel. A magyar lakosság túlnyomó többsége európai identitásúnak is vallja magát, de a döntő magyarázat a gazdasági tényező. Amikor megkérdezik, hogy miért hasznos az Európai Unió a magyaroknak, az általános válaszok arról szólnak, hogy az EU munkahelyeket teremt, növekedést és életszínvonal emelkedést biztosít és ritkán mondanak békével, együttműködéssel, politikai szabadságjogokkal összefüggő szempontokat. A magyar társadalomra jellemző, hogy minél inkább benne van egy adott kérdésben, hogy az állampolgárok személyes erőfeszítéseire is szükség van például a közös valuta bevezetéséhez, a demokrácia javulásához vagy éppen a korrupció visszaszorításához, annál inkább népszerűtlenebb az adott kérdés. Martin József Péter kiemelte, amikor a magyarokat megkérdezik, hogy mekkora probléma a korrupció, akkor a válasz általában az, hogy nagy probléma, azonban a valóság azt mutatja, hogy a magyarok többsége tolerálni tudja a korrupciót (csak 38% tartja elfogadhatatlannak), ez a legalacsonyabb arány az EU-n belül. Filippov Gábor szerint a korrupció-tolerancia szorosan összefügg a korrupciós folyamatok megértésével. Szerinte a korrupció nem csak intézményi, hanem társadalomlélektani kérdés is. A társadalom korrupciós toleranciája összefügg azzal, hogy gyakran nem értjük, mi a közpénz, éppen ezért a tudatosításban az államnak nagy szerepe lenne. Martin József Péter ehhez kapcsolódva megjegyezte, hogy teljesen más tényezők mozgatják az állami és az „utcai korrupciót” és az állami korrupció megítélését a politikai preferenciák befolyásolják, tehát mindig az ellentétes politikai színezetű aktorok a korruptak.

A korrupció kérdésköréhez szorosan kapcsolódó jogállamisági mechanizmusról Tóth István György úgy vélekedett, hogy a jogállamisági mechanizmus bevezetése még rendkívül kétséges. Martin József Péter véleménye, hogy a legvalószínűbb, hogy kompromisszum fog születi, tehát mindenki valamit nyer és veszít is. Szerinte a két ellentétes álláspont már annyira beágyazódott, hogy nem valószínűsíthető olyan végkimenetel, amellyel mindkét fél tökéletesen elégedett lehetne. Valószínűleg be fog épülni a jogállami mechanizmus, azonban ennek feltételei még rendkívül képlékenyek.

Az esemény közönségkérdésekkel és az ezekre adott szakértői válaszokkal zárult.

A teljes előadás és a panelbeszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg:

A tudósítás szerzője Brausz Martin, a TI Magyarország gyakornoka