A Transparency International Magyarország (TI) és a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFIB) megvizsgálta a parlamenti pártok választási programjait. Kiszámolták, hogy egy-egy program milyen hatással lenne a magyar gazdaságra és a költségvetésre, és azt is górcső alá vették, hogy a különböző pártok mit tennének a korrupció visszaszorításáért. A kormánypártok, ellentétben a demokratikus szokásokkal, március 27-ig nem tették közzé választási programjukat, ezért a Fidesz-KDNP ígéreteit nem tudtuk megvizsgálni.

Ellenzék: mindent egyszerre!

A Kormányváltást alkotó pártok, az LMP és a Jobbik választási programjai egyszerre ígérnek adócsökkentést és kiadásnövelést. Vagyis a költségvetésből többet adnának, de kevesebb pénzt szednének be, tehát egyértelműen növelnék a költségvetés hiányát. Ha a DK vagy az Együtt-PM programja valósulna meg, akkor jövőre 4 és 6 százalék között lenne a GDP-arányos költségvetési hiány, az LMP programja 7,6, az MSZP tervei pedig 8,4 százalékra növelnék a deficitet. A csúcsot a Jobbik tartja: a programjuk alapján 2015-ben 12 százalékra nőne a deficit. Ha nem változnának a jogszabályok és a nyugdíjon, családtámogatásokon, munkanélküli segélyen és táppénzen kívül a kiadások csak az inflációval emelkednének – vagyis az úgynevezett alappálya valósulna meg –, akkor a KFIB számításai szerint 2014-ben 3,5, 2015-ben pedig 3,1 százalék lenne a GDP-arányos deficit.

Ha nőne a hiány, nőne a gazdaság is?

Sajnos nem. A legoptimistább forgatókönyv esetén sem nőne a gazdaság 2,5 százaléknál többet 2015-ben. Az ellenzéki programok alapján ugyanis az állam egyre aktívabb lenne, és ez kiszorítaná a magángazdaságot. Vagyis a gazdaság centralizációja és az állami szerepvállalás újabb csúcsokat döntene. A DK, az MSZP és az Együtt-PM (vagyis a Kormányváltás szövetség) programjának megvalósulása esetén a magánszektor gazdasági teljesítménye a 2014-2017 években az alappályánál csak enyhén gyorsabban, a Jobbik és az LMP programjának esetében az alappályánál lényegesen lassabban növekedne.

Így tehát – az ellenzéki programok megvalósulása esetén – lényegében kizárható, hogy a magángazdaság növekedése ellensúlyozni tudná a várhatóan nagyobb hiányt, vagyis 2015 és 2017 között bizonyosan nőne az államadósság. Három év múlva a szocialisták programja 89 százalékra vinné fel – a GDP-arányában – az államadósságot. Összességében tehát az a kép rajzolódik ki, hogy az ellenzéki pártok 1 százalék GDP-növekedésért 2 százalék adósságráta-emelkedést is hajlandók lennének tolerálni. Ez egyébként tökéletesen ellentmond annak, amit kommunikálnak: nyilatkozataik alapján mindegyik ellenzéki párt – és természetesen a kormánypártok is – a növekedés beindulásától várja az adósságráta csökkenését.

Legalább átlátható lesz a költségvetés?

Most nem az, és a programok alapján valószínűleg nem is lesz az. A költségvetési átláthatóság kérdésével az LMP egyáltalán nem foglalkozik. A DK és az MSZP mindössze a Költségvetési Tanács visszaállítását tervezi, a Jobbik és az MSZP az átlátható és reális/szakszerű költségvetési tervezés célját deklarálja. Az Együtt-PM az egyetlen párt, amely a költségvetési rendszer hatékonyságát javító intézkedést („programalapú költségvetés”) és a fiskális fegyelem erősítését célzó intézkedést (a Költségvetési Tanács visszaküldési joga minden törvény esetében) is ígér.

Egyik párt sem foglalkozik azzal, hogy mit terveznek akkor, ha a programjukban ígért intézkedések veszélybe sodornák a költségvetési egyensúlyt. Márpedig, miként elemzésünk rámutat, ha a pártok ígéretei megvalósulnak, mindenképpen szükség lesz „váratlan” kiigazító csomagokra, megszorításokra. „Ha a pártok úgy gondolják, hogy ez a helyes irány, vagy úgy vélekednek, hogy a magyar választók ezt szeretnék, akkor a költségvetési felelősség vonatkozásában semmi nem változott az elmúlt 12 évhez képest” – mondta Romhányi Balázs, a KFIB igazgatója az pártígéretek elemzésének budapesti bemutatóján.

A makrogazdasági pálya pártprogramok alapján

Sem az alappálya, sem bármelyik program megvalósulása esetén európai felzárkózás a következő négy évben nem várható. Nem vezetjük be az eurót, és az várható, hogy továbbra is a térség gyengébben fejlődő országai között leszünk. „A pártok megnyilvánulásaiból az látható, hogy nem a kormányzást előkészítő felelős programokon dolgoznak, hanem kizárólag a vélt választói akaratnak kívánnak megfelelni, a választópolgár pedig azt szeretné hallani, hogy az állam gondoskodik róla. Ahol van némi előrelépés: a közpénzek tisztességes felhasználására több figyelem jut” – mondta Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora, a Mit választunk? projekt védnöke. Szalai Ákos, a program másik védnöke a programok kapcsán elmondta, hogy „a közgazdasági kutatások szerint a racionális választók nem pártprogramok alapján választanak – és amíg ilyenek a pártprogramok, addig jobb is, hogy így van”.

Legalább kevésbé lesz korrupt Magyarország?

Sajnos ez sem várható. Vizsgáltuk a pártok korrupcióellenes ígéreteit is, az erről szóló elemzés a mitvalasztunk.hu oldalon található. Ezt megelőzően, 2014 januárjában a TI átfogó tanulmányt tett közzé a magyarországi közpolitikai intézményrendszer átláthatóságáról, amelyben azt vizsgálta, hogy a jelenlegi állami-kormányzati rendszer képes-e ellenállni a korrupciónak. Ebből kiderül, hogy Magyarország kormányai a rendszerváltás óta igen gyenge korrupció elleni teljesítményt nyújtottak. Már a szocialista-szabad-demokrata kormányzás időszakára (2002-2010) intézményesült a korrupció, amit a jelenlegi kormány azzal tetézett, hogy a hatalmát korlátozni hivatott fékek és ellensúlyok rendszerét szétzilálta, valamint a jogalkotást a napi hatalmi érdekek alá rendelte. „Mindennek az a következménye, hogy a közpolitika és az állami intézményrendszer átláthatósága ma Magyarországon siralmas” – emelte ki Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója.

Egy kis fék, egy kis ellensúly

A pártprogramok vizsgálatából az látszik, hogy a Kormányváltás szövetség (vagyis a DK, az MSZP és az Együtt-PM), továbbá az LMP egyaránt helyreállítaná a fékek és ellensúlyok rendszerét, például visszahelyeznék jogaiba az Alkotmánybíróságot és újra parlamenti ombudsmanra bíznák az információszabadság védelmét. Véget vetnének a visszamenőleges és személyre (vállalatra) szabott jogalkotásnak is. A Kormányváltás a közpénzügyi alkotmányosság jegyében a Költségvetési Tanács jogosítványait – a maihoz képest – megnövelné. A legradikálisabb elképzeléseket – a 2010 előtti állapot teljes visszaállítását – a DK fogalmazta meg, míg az LMP a közjogi rendszer részleges korrekcióját ígéri. Ha az ellenzék demokratikus pártjain múlik, szélesedni fog a kötelezően nyilvánosságra hozandó adatok köre, és nehezebb lesz az adatokat államtitokra vagy üzleti titokra hivatkozva visszatartani. Az állami szerződéseket egytől egyig mind nyilvánosságra hoznák.

Kampányfinanszírozás, közbeszerzés – ahogy a TI javasolja

A Kormányváltás a kampányfinanszírozást a TI szakmai javaslatai alapján szabályoznák újra. Az LMP rendet vágna a közterületi óriásplakátok piacán. Korlátozná az állami vállalatok hirdetési jogát és előírná, hogy az állam csak nyilvános közbeszerzés útján vásárolhasson médiafelületet. A Kormányváltás törvényerőre emelné a TI-nak azt a régi követelését is, hogy naprakész, kereshető internetes közbeszerzési adatbázist hozzanak létre. Ez nyomon követhetővé tenné a közpénzköltést. Az LMP a versenyeztetés nélkül, gyorsított eljárásban elbírált kiemelt beruházásokat szüntetné meg. A Kormányváltás a közérdekű bejelentőket a 2009-ben kidolgozott szabályozással védené meg, ezt az MSZP új és átfogó korrupció elleni stratégiával fejelné meg. Az LMP szigorítaná a politikai elitet érintő ügyek nyomozását, és évente nyilvános színvallásra kötelezné a kormányt, úgynevezett „fehér könyv” formájában. A korrupció elleni harc jegyében az Együtt-PM és az MSZP kivizsgálná a dohány kiskereskedelmi koncessziók odaítélését és az állami termőföldek haszonbérbeadását. A „trafikmutyi” és az állami földügyek elszámoltatásán túl az MSZP a takarékszövetkezetek államosítását sem hagyná szó nélkül. Az elszámoltatás igazi bajnoka azonban a Jobbik. A korrupció elleni küzdelemre nem sok szót vesztegető ellenzéki párt elszámoltatná a gazdasági és a politikai elitet, a földbárókat és rendőri vezetőket is, csendőrséget vezetne be, valamint betiltaná az „offshore-ozás”-t.

Jól hangzó ígéretek, de megkérdőjelezhető hitelesség

A Kormányváltás korrupció elleni elszántságának hitelességét megkérdőjelezi, hogy a korábbi baloldali kormányok nem sokat valósítottak meg abból, amit újra kormányra kerülve megtenni ígérnek, igaz nem zilálták szét a fékek és ellensúlyok rendszerét. A TI szerint a Kormányváltás pártjai – amikor hatalmon voltak – nem léptek fel az átlátható párt- és kampányfinanszírozásért, a korrupció elleni tevékenységük pedig siralmas volt. Azt is számos kutatás bizonyítja, hogy a közbeszerzések terén a baloldali kormányzás idején is a baráti cégek javára lejtett a pálya, bár ezt akkor még nem iktatták törvényekbe. Az is igaz azonban, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése után a korrupció ugyanúgy megoldatlan probléma maradt, amely gyengíti Magyarország versenyképességét és rombolja a közbizalmat. A kampányfinanszírozás jelenlegi, cinikus és igazságtalan rendszere, a 2010 előtti megoldáshoz hasonlóan, továbbra sem képes megszüntetni a kampánykorrupciót. Nem véletlen, hogy a TI mind a Gyurcsány-kormány, mind pedig a jelenlegi kormány alatt kivonult a kormányzat korrupcióellenes munkacsoportjából.

Az elemzések letölthetőek innen.

Az árazás módszertana

A vizsgált pártprogramok összesen több mint 500 ígéretet tartalmaznak. Ezeknek több mint felét sikerült árazhatóvá tenni, de az esetek nagy részében ehhez szükség volt kiegészítő feltételezésekre. Az egyes ígéretek árát a Költségvetési Felelősségi Intézet a szervezetnek a február elején publikált alappályájához képest határoztuk meg. Az alappálya azt mutatta be, hogy a 2014-2017 években hogyan alakulnának a makrogazdasági és költségvetési mutatók, ha a jogszabályok nem változnának és a nyugdíjon, családtámogatásokon, munkanélküli segélyen és táppénzen kívül a kiadások csak az inflációval emelkednének. A hatásokat 3 évre külön-külön számszerűsítettük. Csak olyan ígéretekkel foglalkoztunk, amelyek a mindenkori magyar kormány és parlament hatáskörében végrehajthatók. Nem foglalkoztunk például az államadósság Jobbik által ígért újratárgyalásával, mivel ahhoz a magyar államkötvények – a magyar közhatalomtól általában független – tulajdonosainak az együttműködése is szükséges lenne (e nélkül ugyanis az adósság visszafizetésének megtagadásáról kellene beszélnünk, ami nem szerepel az ígéretben). Először kiszámítottuk minden egyes ígéret közvetlen hatását, amelyben figyelembe vettük a viselkedési hatásokat is. Például azt, hogy a különféle adóemelések az adózókat több vagy kevesebb munkára ösztönzik. De nem vettük figyelembe sem az egyes pártok által feltételezett „fehéredési” hatásokat, sem az adóemelések hatására egyébként nagy valószínűséggel, de bizonytalan mértékkel bekövetkező „feketedési” hatásokat. Nem vettük figyelembe, hogy a költségvetési hiány és az államadósság gyors növekedése nagy valószínűséggel gyorsan finanszírozási korlátokba ütközne.