Az idén februárban egy orosz büntetőtelepen meghalt Alekszej Navalnij 2020-as megmérgezése utáni nyomozásról, valamint az ellene elkövetett, államilag megszervezett merénylet utáni felépüléséről készített Oscar-díjas dokumentumfilmet vetítettük az érdeklődőknek az idei Korrupcióellenes Világnapon. A korrupcióellenes harcát kérlelhetetlenül folytató orosz politikus egy szűk, az elmúlt években a lábát az elnyomó rezsimben megvetni próbáló középosztályra igyekezte építeni a társadalmi bázisát, hangzott el a flmet követő kerekasztal-beszélgetésen, ahol az oroszországi viszonyok mellett a magyar és orosz  intézményesített korrupcióról, és a jogállam elfoglalásáról is szót ejtettek a meghívótt szakértők. 

Az idei évben a budapesti Tabán ArtMozi adott helyett a Transparency International (TI) Magyarország december 9-i, a Korrupcióellenes Világnap alkalmából megszervezett rendezvényének. A jeles nap alkalmából az eseményen részt vevőknek a 2023-ban Oscar-díjjal elismert, a világhírű orosz ellenzéki politikus, az idén februárban egy orosz büntetőtelepen vitatott körülmények között elhunyt Alekszej Navalnijról készített dokumentumfilmet vetítettük. A filmet követő panelbeszélgetésen Martin József Péter moderálása mellett Jancsics Dávid szociológus, a San Diego State University professzora, Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, valamint Takácsy Dorka Oroszország-szakértő, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) kutatója vettek részt. 

Takácsy Dorka a filmet követően kiemelte: Navalnij bebörtönzését, majd az idei év elején bekövetkezett halálát, valamint a 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború árnyékában már elképzelhetetlen, hogy olyan tiltakozások menjenek végbe Oroszországban, melynek élére vezető politikusként a korrupcióellenes harcáról ismertté vált Navalnij állt. Sz. Bíró Zoltán szerint a dokumentumfilm legmegdöbbentőbb részei azon telefonbeszélgetések voltak, amikor az orosz ellenzéki politikus az ellene közel végzetes kimenetelű, idegméreggel elkövetett merényletet elkövető titkosszolgákkal beszélt. A történész szerint e leleplezés is rávilágított, hogy az elnyomó diktatúrák is „milyen slamposak tudnak lenni”. Az eset jól példázza, hogy még a profin és precízen felépített diktatúrák működésébe is csúszhatnak profán hibák, fűzte hozzá Jancsics Dávid. 

Navalnij politikai pályáját felidézve a beszélgetés résztvevői elmondták: az orosz ellenzéki politikus, aki 2011-ben vált országosan ismetté, politikai pályája elején a nacionalista szólamoktól sem idegenkedett, ami a Krím-félsziget orosz annexiója kapcsán is megmutatkozott, mivel nem ítélte el terület katonai megszállását. Miként azonban Sz. Bíró Zoltán kifejtette, Navalnij a politikusi pályájának ezen szakaszát önkritikusan és önreflexíven meghaladta az elmúlt években.  

Az Oroszország-szakértő felidézte: Navalnij a 2011-es oroszországi parlamenti választás, majd a 2012-es elnökválasztás idején vált országosan ismertté, amely szavazásokat a hatalom több millió szavazat eltérítésével csalhatott el. A történész szerint a Szovjetunió széthullását követően ezen időszakra tehető egy nyugati értelemben vett, szűk létszámú, a demokratikus és jogállami értékeket és a korrupcióellenességet magáénak tudó középosztálybeli réteg kitermelődése az orosz társadalomban, mely bázist adott Navalnij politikai pályájának. Sz. Bíró Zoltán szerint azzal, hogy az orosz államhatalom a kezdetektől fogva adminisztratív eszközökkel és rendőri erővel igyekezett fellépni a politikussal és mozgalmával szemben, valójában a kezdeti szakaszban pont Navalnij tevékenységét erősítették.  

Az ellenzéki vezető rájött, hogy egy nyugatias, liberális értékrenddel operáló párttal a Szovjetunió szétesését követő gazdasági és politikai összeomlás okozta traumák miatt Oroszországban nem érne el sikereket, így jutott el a kezdeti nacionalista szólamokat érintve a korrupcióellenes harcig, mely a haláláig a legfőbb üzenete volt, tette hozzá Takácsy Dorka. 

Navalnij okulhatott volna Mihail Hodorkovszkij orosz üzletember példájából, akit bebörtönzött, majd emigrációba kényszerített a politikai vezetés. Azonban Navalnij felkészültségét mutatta, hogy az ellene elkövetett merényletet, és az azt követő felépülést követően felkészülten tért vissza hazájába, hiszen hazaérkezése, és újbóli letartóztata idejére a csapata egy olyan tényfeltáró filmet tett közzé, amely leleplezte a Valgyimir Putyinhoz köthető gelendzsiki luxusdácsát, emlékeztetett Sz. Bíró Zoltán.  

Moderátori kérdésre a történész hozzátette: nem volt végzetszerű, hogy Oroszországban a kaotikus ‘90-es éveket követően elkezdődött a putyini elnyomó rendszer kiépülése, de a folyamat nem is volt meglepetés-szerű. Az Oroszország-szakértő szerint mégis megdöbbentő annak a hihetetlen erőfeszítésnek és demagógiának az eluralkodása, amely szerint az orosz nép nem is európai gyökerű és kötődésű. Szerinte Oroszország a modern kori történelmében mindig akkor volt a legsikeresebb, amikor a Nyugathoz való közeledésével összhangban modernizálódott, és ezzel a folyamattal megy szembe a már több mint egy évtizede tartó autokrácia . 

Azonban nem csak az egyes jogszabályok, hanem a propagandisztikus eszközök alkalmazásában is számos egyezőséget találni, hívták fel a figyelmet a kutatók. Mind Oroszországban, mind Magyarországon a hatalom nem sajnálja a pénzbeli és egyéb erőforrásokat a robosztus állami propaganda felépítésére. Takácsy Dorka szerint emellett a Kremlnek így is jóval több eszköz áll a rendelkezésére, hiszen a cenzúra is sokkalta kiterjedtebb, valamint az ellenvélemények megfogalmazóit tényleges börtönbüntetés, illetve fizikai fenyegetettség is éri. Mindezek mellett az Oroszország-szakértő szerint Magyarország és Oroszország esetében is nem kizárólag az állami álláspont terjesztéseaz egyetlen célja a propagandának, hanem a zajkeltés, és a hatalommal egyet nem értők elbizonytalanítása. 

Lényeges pont a két rendszer közötti különbségben, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, hívta fel a figyelmet Jancsics Dávid.  A San Diego State University professzora szerint ez gátat szab hazánk teljes autokráciává válásában, hiszen egyrészről, legalábbis papíron meg kell felelni az európai uniós irányelveknek és jogszabályoknak, valamint Magyarország, amíg a jogállami normák és a korrupció magas szintje miatt szankció alá nem estek, hosszú éveken át jelentős anyagi támogatást kapott az EU-tól. Emellett a szociológus szerint Oroszországban nem következett be a Szovjetunió szétesését követően a folyamat, ami Magyarországon igen, miszerint  időlegesen viszonylag jól működő demokrácia alakult ki. Magyarország aztán az elmúlt években rohamosan visszafejlődött. További különbség szerinte, hogy Orbán Viktor az európai politikai establishment tagja, vele a nyugati vezető politikusok leülnek tárgyalni, ami Vlagyimir Putyin orosz elnökről korántsem nem mondható el, tette hozzá Jancsics Dávid. 

A jelenlegi magyar és az orosz rendszer közötti hasonlóság a poltikai “state capture” szempontjából is tetten érhető. Martin József Péter kérdésére, miszerint mennyiben tűnnek hasonlónak a korábbi orosz és magyar korrupciós mintázatok, valamint hogyan működött az állam foglyul ejtésének (state capture) folyamata  Orbán és Putyin előtt, Jancsics Dávid két magyarázattal szolgált. A szociológus szerint az útfüggőség elmélete szerint a rendszerváltás és a Szovjetunió felbomlását követően tovább öröklődnek a korábban rögzült társadalmi minták, és a rendszer destabilizálódásával, a politikai és gazdasági feszültségek növekedésevel e minták tovább erősödnek. Egy másik értelmezés szerint a gazdasági és politikai válsággal felerősödött az anómiás állapot, ezzel párhuzamosan pedig a ‘90-es évekbeli privatizációval létrejön az oligarchák rendje, akik túlzott befolyásra tesznek szert, erős gazdasági szereplőként elfoglalva, kihasználva az intézményrendszert. 

Sz. Bíró Zoltán ezen értelmezést annyiban egészítette ki, hogy szerinte el kell választani az oligarchikus és lobbista viselkedést és szerepeket. A történész szerint a rendszerváltás után Magyarországon elsősorban egy lobbista kör jött létre, míg Oroszországban a közhatalom privatizálása ment végbe, így pedig az oligachisztikus réteg is sokkal erősebbé és befolyásosabbá vált. Az Oroszország-szakértő hozzátette: ezen oligarchikus kör sokkal erősebben hatott az orosz politikai, gazdasági, energetikai szektorokra, és a jelcini rendszer összeomlásával felhatalmazva érezték magukat a politikai, gazdasági űr betöltésére. 

Nézői kérdésre, miszerint Navalnij politikai tevékenysége és korrupcióellenes harca hatással volt-e az állampolgári aktivizmusra és demokratikus részvételre, Takácsy Dorka elmondta: bár az orosz politikus mögött egy profi csapat szerveződött, a korrupció elleni harc nem mindenre elég, nem lehet azt egy-az-egyben politikai tőkévé átalakítani. Jancsics Dávid szerint azonban lehet példát találni erre, hiszen Orbán Viktor és pártjának 2010-es kétharmados győzelmét is az azt megelőző poliitkai vezetés korruptságával szembeni fellépés ígérete hozta el. 

A filmvetítést, és a kerekasztal-beszélgetést a TI Magyarország évzáró fogadása zárta. Minden érkeklődőnek és támogatónknak köszönjük a részvételt!