Az idén februárban egy orosz büntetőtelepen meghalt Alekszej Navalnij 2020-as megmérgezése utáni nyomozásról, valamint az ellene elkövetett, államilag megszervezett merénylet utáni felépüléséről készített Oscar-díjas dokumentumfilmet vetítettük az érdeklődőknek az idei Korrupcióellenes Világnapon. A korrupcióellenes harcát kérlelhetetlenül folytató orosz politikus egy szűk, az elmúlt években a lábát az elnyomó rezsimben megvetni próbáló középosztályra igyekezte építeni a társadalmi bázisát, hangzott el a flmet követő kerekasztal-beszélgetésen, ahol az oroszországi viszonyok mellett a magyar és orosz intézményesített korrupcióról, és a jogállam elfoglalásáról is szót ejtettek a meghívótt szakértők.
Az idei évben a budapesti Tabán ArtMozi adott helyett a Transparency International (TI) Magyarország december 9-i, a Korrupcióellenes Világnap alkalmából megszervezett rendezvényének. A jeles nap alkalmából az eseményen részt vevőknek a 2023-ban Oscar-díjjal elismert, a világhírű orosz ellenzéki politikus, az idén februárban egy orosz büntetőtelepen vitatott körülmények között elhunyt Alekszej Navalnijról készített dokumentumfilmet vetítettük. A filmet követő panelbeszélgetésen Martin József Péter moderálása mellett Jancsics Dávid szociológus, a San Diego State University professzora, Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, valamint Takácsy Dorka Oroszország-szakértő, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy (CEID) kutatója vettek részt.
Martin József Péter, Jancsics Dávid, Takácsy Dorka és Sz. Bíró Zoltán fotó: Isza Ferenc
Takácsy Dorka a filmet követően kiemelte: Navalnij bebörtönzését, majd az idei év elején bekövetkezett halálát, valamint a 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború árnyékában már elképzelhetetlen, hogy olyan tiltakozások menjenek végbe Oroszországban, melynek élére vezető politikusként a korrupcióellenes harcáról ismertté vált Navalnij állt. Sz. Bíró Zoltán szerint a dokumentumfilm legmegdöbbentőbb részei azon telefonbeszélgetések voltak, amikor az orosz ellenzéki politikus az ellene közel végzetes kimenetelű, idegméreggel elkövetett merényletet elkövető titkosszolgákkal beszélt. A történész szerint e leleplezés is rávilágított, hogy az elnyomó diktatúrák is „milyen slamposak tudnak lenni”. Az eset jól példázza, hogy még a profin és precízen felépített diktatúrák működésébe is csúszhatnak profán hibák, fűzte hozzá Jancsics Dávid.
Navalnij politikai pályáját felidézve a beszélgetés résztvevői elmondták: az orosz ellenzéki politikus, aki 2011-ben vált országosan ismetté, politikai pályája elején a nacionalista szólamoktól sem idegenkedett, ami a Krím-félsziget orosz annexiója kapcsán is megmutatkozott, mivel nem ítélte el terület katonai megszállását. Miként azonban Sz. Bíró Zoltán kifejtette, Navalnij a politikusi pályájának ezen szakaszát önkritikusan és önreflexíven meghaladta az elmúlt években.
Sz. Bíró Zoltán fotó: Isza Ferenc
Az Oroszország-szakértő felidézte: Navalnij a 2011-es oroszországi parlamenti választás, majd a 2012-es elnökválasztás idején vált országosan ismertté, amely szavazásokat a hatalom több millió szavazat eltérítésével csalhatott el. A történész szerint a Szovjetunió széthullását követően ezen időszakra tehető egy nyugati értelemben vett, szűk létszámú, a demokratikus és jogállami értékeket és a korrupcióellenességet magáénak tudó középosztálybeli réteg kitermelődése az orosz társadalomban, mely bázist adott Navalnij politikai pályájának. Sz. Bíró Zoltán szerint azzal, hogy az orosz államhatalom a kezdetektől fogva adminisztratív eszközökkel és rendőri erővel igyekezett fellépni a politikussal és mozgalmával szemben, valójában a kezdeti szakaszban pont Navalnij tevékenységét erősítették.
Az ellenzéki vezető rájött, hogy egy nyugatias, liberális értékrenddel operáló párttal a Szovjetunió szétesését követő gazdasági és politikai összeomlás okozta traumák miatt Oroszországban nem érne el sikereket, így jutott el a kezdeti nacionalista szólamokat érintve a korrupcióellenes harcig, mely a haláláig a legfőbb üzenete volt, tette hozzá Takácsy Dorka.
fotó: Isza Ferenc
Navalnij okulhatott volna Mihail Hodorkovszkij orosz üzletember példájából, akit bebörtönzött, majd emigrációba kényszerített a politikai vezetés. Azonban Navalnij felkészültségét mutatta, hogy az ellene elkövetett merényletet, és az azt követő felépülést követően felkészülten tért vissza hazájába, hiszen hazaérkezése, és újbóli letartóztata idejére a csapata egy olyan tényfeltáró filmet tett közzé, amely leleplezte a Valgyimir Putyinhoz köthető gelendzsiki luxusdácsát, emlékeztetett Sz. Bíró Zoltán.
Moderátori kérdésre a történész hozzátette: nem volt végzetszerű, hogy Oroszországban a kaotikus ‘90-es éveket követően elkezdődött a putyini elnyomó rendszer kiépülése, de a folyamat nem is volt meglepetés-szerű. Az Oroszország-szakértő szerint mégis megdöbbentő annak a hihetetlen erőfeszítésnek és demagógiának az eluralkodása, amely szerint az orosz nép nem is európai gyökerű és kötődésű. Szerinte Oroszország a modern kori történelmében mindig akkor volt a legsikeresebb, amikor a Nyugathoz való közeledésével összhangban modernizálódott, és ezzel a folyamattal megy szembe a már több mint egy évtizede tartó autokrácia .
Takácsy Dorka fotó: Isza Ferenc
Nagyon hasonló mozgatórugók jellemzik az autokráciára törekvő politikai rendszereket, így a magyar és orosz berendezkedés fejlődésében számos párhuzam fedezhető fel, mondta el Takácsy Dorka. A CEID kutatója szerint e folyamat lépcsőfokainak tekinthető a demokratikus fékek és ellensúlyok szisztematikus lebontása, az ellenzéki erők fragmentációja és a lehetséges ellenzéki kihívók felbukkanási esélyének és megerősödésének csökkentése. Az Oroszország-kutató szerint szintlépést jelentett az is, hogy egyes törvényeket, illetve azok részeit, példának okáért a külföldi ügynökökről szóló jogszabályt szó szerint az orosz törvényekből emelte át a magyar kormány. Azonban, hívta fel a figyelmet a kutató, ami lényegi különbség a két rendszer között, hogy Magyarország esetében az Európai Unió fellépése e szabályozások ellen tényleges féket jelentett a folyamatokkal szemben. Sz. Bíró Zoltán szerint a fizikai erőszak mértéke és kiterjedtságe is alapvető külünbség a két rendszer között, s mindezek mellett a két ország gazdasági és tényleges méretbeli különbsége is olyan tényező, ami meghatározza az autokratikus, Nyugat-ellenes rendszerek kifejlődését.
Azonban nem csak az egyes jogszabályok, hanem a propagandisztikus eszközök alkalmazásában is számos egyezőséget találni, hívták fel a figyelmet a kutatók. Mind Oroszországban, mind Magyarországon a hatalom nem sajnálja a pénzbeli és egyéb erőforrásokat a robosztus állami propaganda felépítésére. Takácsy Dorka szerint emellett a Kremlnek így is jóval több eszköz áll a rendelkezésére, hiszen a cenzúra is sokkalta kiterjedtebb, valamint az ellenvélemények megfogalmazóit tényleges börtönbüntetés, illetve fizikai fenyegetettség is éri. Mindezek mellett az Oroszország-szakértő szerint Magyarország és Oroszország esetében is nem kizárólag az állami álláspont terjesztéseaz egyetlen célja a propagandának, hanem a zajkeltés, és a hatalommal egyet nem értők elbizonytalanítása.
Jancsics Dávid fotó: Isza Ferenc
Lényeges pont a két rendszer közötti különbségben, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, hívta fel a figyelmet Jancsics Dávid. A San Diego State University professzora szerint ez gátat szab hazánk teljes autokráciává válásában, hiszen egyrészről, legalábbis papíron meg kell felelni az európai uniós irányelveknek és jogszabályoknak, valamint Magyarország, amíg a jogállami normák és a korrupció magas szintje miatt szankció alá nem estek, hosszú éveken át jelentős anyagi támogatást kapott az EU-tól. Emellett a szociológus szerint Oroszországban nem következett be a Szovjetunió szétesését követően a folyamat, ami Magyarországon igen, miszerint időlegesen viszonylag jól működő demokrácia alakult ki. Magyarország aztán az elmúlt években rohamosan visszafejlődött. További különbség szerinte, hogy Orbán Viktor az európai politikai establishment tagja, vele a nyugati vezető politikusok leülnek tárgyalni, ami Vlagyimir Putyin orosz elnökről korántsem nem mondható el, tette hozzá Jancsics Dávid.
A jelenlegi magyar és az orosz rendszer közötti hasonlóság a poltikai “state capture” szempontjából is tetten érhető. Martin József Péter kérdésére, miszerint mennyiben tűnnek hasonlónak a korábbi orosz és magyar korrupciós mintázatok, valamint hogyan működött az állam foglyul ejtésének (state capture) folyamata Orbán és Putyin előtt, Jancsics Dávid két magyarázattal szolgált. A szociológus szerint az útfüggőség elmélete szerint a rendszerváltás és a Szovjetunió felbomlását követően tovább öröklődnek a korábban rögzült társadalmi minták, és a rendszer destabilizálódásával, a politikai és gazdasági feszültségek növekedésevel e minták tovább erősödnek. Egy másik értelmezés szerint a gazdasági és politikai válsággal felerősödött az anómiás állapot, ezzel párhuzamosan pedig a ‘90-es évekbeli privatizációval létrejön az oligarchák rendje, akik túlzott befolyásra tesznek szert, erős gazdasági szereplőként elfoglalva, kihasználva az intézményrendszert.
Martin József Péter fotó: Isza Ferenc
Sz. Bíró Zoltán ezen értelmezést annyiban egészítette ki, hogy szerinte el kell választani az oligarchikus és lobbista viselkedést és szerepeket. A történész szerint a rendszerváltás után Magyarországon elsősorban egy lobbista kör jött létre, míg Oroszországban a közhatalom privatizálása ment végbe, így pedig az oligachisztikus réteg is sokkal erősebbé és befolyásosabbá vált. Az Oroszország-szakértő hozzátette: ezen oligarchikus kör sokkal erősebben hatott az orosz politikai, gazdasági, energetikai szektorokra, és a jelcini rendszer összeomlásával felhatalmazva érezték magukat a politikai, gazdasági űr betöltésére.
Nézői kérdésre, miszerint Navalnij politikai tevékenysége és korrupcióellenes harca hatással volt-e az állampolgári aktivizmusra és demokratikus részvételre, Takácsy Dorka elmondta: bár az orosz politikus mögött egy profi csapat szerveződött, a korrupció elleni harc nem mindenre elég, nem lehet azt egy-az-egyben politikai tőkévé átalakítani. Jancsics Dávid szerint azonban lehet példát találni erre, hiszen Orbán Viktor és pártjának 2010-es kétharmados győzelmét is az azt megelőző poliitkai vezetés korruptságával szembeni fellépés ígérete hozta el.
fotó: Isza Ferenc
A filmvetítést, és a kerekasztal-beszélgetést a TI Magyarország évzáró fogadása zárta. Minden érkeklődőnek és támogatónknak köszönjük a részvételt!
