Közleményben „cáfolja” az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Transparency International Magyarország (TI) parlamenti választások kampányköltéseit vizsgáló képmutatás.hu projektjének egyes megállapításait. Az ÁSZ szerint az Index.hu portálon megjelent „Kétmilliárdba kerül a Fidesz eddigi kampánya, egymilliárdig volt törvényes” cikk a TI-ra hivatkozva valótlanul állítja, hogy „a pártok költéseit az Állami Számvevőszéknek kellene ellenőriznie, ők azonban nem teszik a dolgukat. Nem tették már 2010-ben sem, amikor (…) az ÁSZ csak formailag ellenőrizte a pártok számláit, melyeket így „tökéletesnek” talált.”

Az ÁSZ közleménye után kénytelenek vagyunk teljes egészében megismételni állításunkat: az állami pénzköltés ellenőrzésére hivatott szervezet vizsgálatait azért tartjuk elégtelennek, mert azok csak arra korlátozódnak, hogy a pártok megfelelő értékű számlákat nyújtottak-e be. Mi ez, ha nem puszta formalitás?! Az ÁSZ a dokumentum alapú, formális vizsgálatokkal eddig egyetlen alkalommal sem tudta feltárni a pártok kampányainak valós költségeit.

Közleményében az ÁSZ nemhogy nem cáfolja, de még meg is erősíti az állításainkat, hiszen kijelenti, hogy „a választási kampányhoz kötődő ellenőrzés során az ÁSZ úgynevezett pénzügyi szabályossági ellenőrzést végez, amely során felhasználja az egyéni jelöltek, jelölő szervezetek elszámolásait, nyilvántartásait, a kampányra fordított kiadásaikat igazoló bizonylatokat”.

A 2010-es választások idején érvényes előírások értelmében egy párt legfeljebb 386 millió forintot költhetett kampánycélokra, ehhez képest a TI akkori becslése szerint a Fidesz és az MSZP egyenként legalább 1,2-1,5 milliárd forintot költött. Az ÁSZ ennek ellenére nem vizsgálta, hogy a pártok az általuk elismert mintegy 386 millió forintos költésből ténylegesen megvásárolhatták-e a kampányaik során felhasznált reklámidőt és hirdetési felületet a különféle médiaszolgáltatókban. Az ÁSZ közleményében foglaltak fényében a pártoknak idén sem kell attól tartaniuk, hogy az ellenőrző szervezet a kampányköltéseket formailag igazoló bizonylatok mögé néz és összeveti azokat a piaci árakkal.

A TI azt is a választási rendszer – sok százmillió forintnyi közpénz lenyúlását lehetővé tévő – súlyos hibájának tartja, hogy az ÁSZ kizárólag a mandátumot szerző pártokat vizsgálja hivatalból. Emiatt ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az állam semmilyen formában nem ellenőrzi, hogy a kamupártok tényleg a kampányaikra költötték-e az állami támogatást, vagy fiktív számlákkal igazolják a költés látszatát, miközben a pénzt elteszik. Az Állami Számvevőszék bejelentésre valóban vizsgálhatja ezeknek a pártoknak a kampányköltéseit is – ezt a TI se tagadta –, ebből azonban nem következik az, hogy ilyen vizsgálatokra sor is kerül. Az meg még kevésbé, hogy az ÁSZ a kamupártok esetében ne csak a számlák formai szabályszerűségét, hanem a költések valódiságát is ellenőrizze.

Az Állami Számvevőszék közleménye tehát a cáfolat álcája mögé bújva éppenhogy megerősíti állításainkat, az ÁSZ-nak a kampánypénzek ellenőrzésében játszott formális, a pénzek valódi útját végig nem követő szerepét. Kevésbé aggódnánk a közpénzek illetéktelen felhasználása miatt, ha az ÁSZ közleménye érdemben cáfolná meg állításainkat.