A kormány korrupció elleni stratégiája (Nemzeti Korrupcióellenes Program), az ahhoz kapcsolódó intézkedési terv és az ezek végrehajtásáról gondoskodó kormányhatározat) nem szűkölködik a mai kor követelményeinek megfelelő átláthatósági és korrupció ellenes elvek hangoztatásával. Látszik, hogy a stratégia alkotói több civil szervezet, így a Transparency International Magyarország (TI) kutatásait, értékeléseit, állásfoglalásait is felhasználták a dokumentum kidolgozásához. A program a korrupció definícióját a TI-éhoz hasonlóan határozza meg, és ezzel – helyesen – kiterjeszti a korrupció fogalmát a hatalommal való visszaélés olyan eseteire is, amelyek túlmutatnak a büntetőjog rendelkezésein. Mintha a kormány is belátná, hogy Magyarországon a legalizált korrupció egyes formái is jelen vannak.
Összességében azonban – a TI álláspontja szerint – a program ebben a formájában még nem alkalmas arra, hogy érdemben csökkentse a korrupciót Magyarországon. Ennek legfőbb, jóllehet nem egyetlen oka, hogy a jelenleg kormányzó politikai elitnek az ország korrupciós fertőzöttségben játszott szerepét és felelősségét a program teljesen figyelmen kívül hagyja. Magyarországon a politika, az állam, a politikai pártok rendkívül fertőzöttek a korrupció által, erről egyértelműen tanúskodnak a TI, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek felmérései is. A program ezeket a tényeket ugyan többnyire hivatkozza, de a politika felelősségéről mindennek a kialakulásában már egyetlen szót sem szól.
Márpedig a TI szerint a mai, rendszerszintű, nemegyszer a szabályozásra is kiterjedő, legalizált korrupciós kockázatok kialakulásáért és a korrupció elburjánzásáért a jelenlegi kormányzó elitet alapvető felelősség terheli. A fékek és ellensúlyok helyreállítását magában foglaló átlátható, elszámoltatható és befogadó intézményrendszer nélkül nem képzelhető el a korrupció érdemi mérséklése. A TI a kétezres évek első évtizede kormányainak korrupció ellenes tevékenységét is siralmasnak tartja, ezért szögeztük le már 2008-ban, hogy Magyarországon intézményesült a korrupció. Ráadásul, a pártfinanszírozás, a vagyonnyilatkozati rendszer, további a lobbiszabályozás átláthatósága és hatékonysága terén a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban nem vagy alig történt előrelépés.
Jelen program két, leginkább előremutató eleme a vagyonnyilatkozatok rendszerére és a közérdekű bejelentőkre vonatkozó szabályozás módosítását előirányzó megállapítások. Bár a TI ezeken a területeken is jóval többet tart szükségesnek, mint amennyit a kormány felvállalni készül, elismerjük, hogy ezekben a pontokban a stratégiában megfogalmazott javaslatok a mai helyzetnél jobb állapotot eredményeznének. A vagyonnyilatkozati rendszerrel kapcsolatban méltányoljuk, hogy a kormány elismeri a jelenlegi megoldás tarthatatlan és képmutató voltát. Ezen a téren előremutató megoldásnak tartjuk a vagyonnyilatkozatok elektronizálását és nyilvános hozzáférhetőségének biztosítását, ahogyan azt is helyeseljük, hogy a kormány bűncselekménnyé nyilvánítaná a hamis vagyonnyilatkozat tételét. A közérdekű bejelentők védelme terén ugyan keveselljük azt, amit a stratégia felvállal, de előrelépésnek tartjuk, hogy a stratégia szembenéz a jelenlegi szabályozás komoly hiányosságaival. Azt is pozitív fejleménynek tekintjük, hogy a jövőben minden állami és önkormányzati szervezetnél és az állami vállalatoknál is egységes eljárásrend szerint kell kezelni a korrupcióra tett állampolgári jelzéseket.
A konkrét korrupciós kockázatok azonosításában és az intézkedési tervben a legnagyobb hiányosságokat a közbeszerzési korrupció és a pártfinanszírozás terén látjuk. A stratégia ugyan célul tűzi a közbeszerzésekre vonatkozó információk jelenleginél szélesebb körének a nyilvánosságra hozatalát, ám az új közbeszerzési törvény kidolgozása során beéri annak semmitmondó és nem számon kérhető előírásával, hogy az „antikorrupciós szempontokat fokozottan érvényesíteni kell”. Ha tényleg csak ennyi valósul meg, a közbeszerzések magyarországi világa marad, ami eddig volt: egyes kivételezett üzleti csoportok közpénzekkel történő jutalmazásának az eszköze. A stratégia a pártfinanszírozás terén sem eléggé ambiciózus, hiszen mindössze a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát írja elő, ráadásul ezt is egyebek mellett a politikafinanszírozási korrupció visszaszorításában legalábbis kétes hírnévnek örvendő Állami Számvevőszék tapasztalatai alapján kellene végrehajtani. Ha a kormány tényleg véget akar vetni a pártpénzek korrupciójának, a pártok finanszírozásán túl a választási kampányok szabályait és pénzügyeit is meg kell újítania, méghozzá nem az Állami Számvevőszék, hanem a TI és más civil szervezetek kampánymonitor tevékenységének tapasztalatai alapján.
Több mint bűn, hiba, hogy a stratégia nem foglalkozik érdemben a közérdekű, mindenekelőtt a közpénzekre vonatkozó adatok hozzáférhetőségével. A stratégia mintha nem venne tudomást az elmúlt évek során az információszabadságot, azon belül is elsősorban a közadatok nyilvánosságát támadó kormányzati intézkedésekről. Ez a stratégia hitelességét is megkérdőjelezi, hiszen hiába a nagyobb vagyonnyilatkozati nyilvánosság és a közérdekű bejelentők cizelláltabb védelme, ha a parlament sorra másra szavazza meg a közpénzadatokat titkosító törvényeket. Már-már bizarr, hogy miközben a kormány korrupció elleni stratégiáját véleményezzük, nyílt levélben vagyunk kénytelenek tiltakozni a Paksi Atomerőmű beruházással összefüggő adatok nemzetbiztonsági megfontolásból történő titkosítása ellen.
Kapcsolódó oldalak
Kapcsolódó hírek
