Rendkívül ambivalensen viszonyul a magyar társadalom a hálapénz jelenségéhez – derült ki a Transparency International Magyarország a CEU Közpolitikai Iskolájának Policy Labs programjával közösen végzett, a korrupcióval kapcsolatos társadalmi attitűdöket felmérő kutatásából. Míg a magyarok mindössze egytizede vallja be, hogy önmaga is fizetett hálapénzt, ennél jóval magasabb azok aránya, akik elfogadhatónak tartják a jelenséget. A felmérésből az is kiderült: az intézményesült, állami szintű korrupció megítélése elsősorban a politikai preferenciák függvénye.
A magyarok mindössze 10 százaléka vallotta azt, hogy az elmúlt egy évben „hálája jeléül fizetett” valamilyen nem hivatalos juttatást közszolgáltatások igénybevétele során, azonban a hálapénz még ezzel az aránnyal is a leggyakoribbnak számít a válaszadók által bevallott informális juttatások közül – derült ki abból a reprezentatív közvélemény-kutatásból, amelyet a Transparency International Magyarország a Közép-európai Egyetem (CEU) Közpolitikai Iskolájának (SPP) Policy Labs programjában részt vevő hallgatókkal közösen készített. A kutatás alapjául szolgáló adatfelvételt a Tárki Zrt. végezte el 2020. január második felében személyes lekérdezéssel, egy 1018 fős, a magyar felnőtt lakosságra nézve reprezentatív mintán.
A felmérés talán legmeglepőbb eredménye az, hogy rendkívül éles ellentmondás bontakozik ki a magyarok egészségügyi hálapénzzel kapcsolatos véleménye és gyakorlati tapasztalatai között. Amikor arra kérték a válaszadókat, hogy különböző válaszlehetőségek közül válasszák ki azokat a jelenségeket, amelyekre szerintük illik a „korrupció” meghatározás, a hálapénz volt a legritkább választás a felajánlott lehetőségek közül. Míg a közhatalommal való visszaélés különböző típusait a megkérdezettek több mint kétharmada értékelte korrupcióként, valamint a rendőrök megvesztegetéséről is több mint felük vélekedett így, a hálapénz mindössze 40 százalék szerint minősült korrupciónak.
A fenti arányok abban is visszaköszönnek, ahogyan a hálapénz elfogadhatóságát értékelik a magyarok:
összesen 56,1 százalékot tesz ki azok aránya, akik valamilyen oknál fogva elfogadhatónak tartják a hálapénzrendszert.
Ennek részletes okaira rákérdezve már valamivel árnyaltabb a kép: csak nagyjából minden hatodik válaszadó (15,5%) viszonyul kifejezetten pozitívan a hálapénzhez, míg a legnagyobb csoportot (40,6%) azok alkotják, akik szerint „akár egyetértünk vele, akár nem”, a hálapénz a közegészségügy szerves része. A hálapénzt kifejezetten ellenzők táborán belül körülbelül egyötöd-egyötöd arányban találunk olyanokat, akik erkölcsi okokból tartják elfogadhatatlannak a hálapénzt, valamint olyan válaszadókat, akik szerint a jelenség egyenlőtlen viszonyokat teremt az egészségügyben.
Annak fényében, hogy a magyar társadalom többsége rezignáltan vagy kifejezetten beleegyezően viszonyul a hálapénz intézményéhez, némileg meglepő eredményt mutat az arra a kérdésre adott válasz, hogy a megkérdezettek teljesítettek-e közszolgáltatást nyújtó személynek szabálytalan kifizetést. A kérdés tehát nemcsak az egészségügyi ellátásért, hanem az adókból fenntartott bármely állami szolgáltatásért kifizetett szabálytalan pénzekre vonatkozott, és mindössze a megkérdezettek egytizede vallotta be, hogy részt vett ilyen cselekményben. Érdemes azonban hozzátenni, hogy a személyes tapasztalatra irányuló kérdéseknél jellemzően nagyon magas a válaszmegtagadás aránya, valamint az is szembetűnő, hogy a hálapénzt követően legnépszerűbb két kategória – szolgáltatáshoz való hozzáférés/jobb szolgáltatás megvásárlása – szintén jellemzően az egészségügyhöz kapcsolódó magatartásokra utalnak, amelyek így összesen 18,7 százalékot tesznek ki.
A kutatás további eredményei többek között megerősítik azt a korábbiakban is igazolt feltételezést, miszerint az állami szintű korrupció megítélését leginkább a válaszadók pártpreferenciája befolyásolja. Egyszersmind arra is rávilágítanak, hogy az idősebb és a férfi válaszadók kritikusabban viszonyulnak a korrupcióhoz, ugyanakkor a magasabb képzettségűek és az internetet gyakrabban használók – a várakozásokkal ellentétben – némileg megengedőbbek az ilyen gyakorlatokkal szemben.
A felmérés legfontosabb további eredményei ebben az összefoglalóban, míg a részletes, az egyes attitűdök társadalmi okait is feltérképező angol nyelvű elemzés ezen a címen olvasható.
***
A jelentéssel kapcsolatos további információért kérjük, írjon a balint.mikola@transparency.hu címre.