A tervezet alapvető hibájának tartjuk, hogy a bejelentések, közérdekű bejelentések, stb. kivizsgálását lényegileg az ilyen természetű korrupciós jelzések kezelésére jelenleg is kötelezett hatóságok feladatává teszi. A tervezetnek nyilvánvalóan abból kell kiindulnia, hogy a bevezetésre kerülő rendszerben olyan információk, adatok kerülnek napvilágra, amelyek eddig rejtve maradtak. Ezek napvilágra kerülését a tervezet rendszerében előterjeszthető bejelentések, közérdekű bejelentések kivizsgálására létrehozott hatékony mechanizmusok, valamint a bejelentők, közérdekű bejelentők erre irányuló hajlandóságát erősítő, őket megvédeni képes intézkedések segítik elő. A tervezet azonban nem hozza valójában létre ezeket a hatékony mechanizmusokat és védelmi intézkedéseket. Ehelyett nem tesz mást, minthogy a potenciális bejelentőt újabb jogcímmel ruházza fel arra, hogy a most is létező hatóságoktól a jelenleg is rendelkezésre álló eljárások, intézkedések megtételét kérje. Ez azonban önellentmondáshoz vezet, amelynek feloldásával a tervezet adós marad.

Ha ugyanis a hatályos jog szerinti eljárási lehetőségek és hatósági, intézményi megoldások kielégítőek a korrupció és a hatalommal való visszaélések feltárására, akkor a tervezetre nincsen szükség. Ez az állítás nyilvánvalóan téves kell legyen, hiszen a jogalkotó éppen a tervezettől várja, hogy visszaszorul a korrupciót jellemző látencia és jelentékeny mértékben növekszik a hatalommal való visszaélés üldözéséhez szükséges, a hatóságok rendelkezésére álló információ mennyisége. A növekvő számú információ kezelésére, feldolgozására és hatékony kivizsgálására akkor lehet számítani, ha a meglévő megoldások újszerű, átütő erejű hatósági és/vagy eljárási megoldásokkal párosulnak. A bejelentők érdemleges és hatásos megvédése hiányában például még nagyszámú új információra sem lehet ésszerűen számítani. Több mint naivitás, egyenesen szakmai hiba azt feltételezni, hogy a korrupcióra, hatalommal való visszaélésre vonatkozó jelzést a polgárok tényleg képesek és hajlandóak lesznek a jelenleginél nagyságrendileg nagyobb számban tenni akkor, ha ennek minden kockázatát – állásvesztés, ellehetetlenülés, áldozattá válás, stb. – maguknak kell viselniük. Újfajta „közérdekvédelmi eljárás” és az ennek lefolytatására rendelt, megfelelően felkészített szakmai szervezet nélkül pedig semmilyen garanciát nem látunk arra, hogy a korrupcióra, hatalommal való visszaélésre vonatkozó, minden valószínűség szerint megszaporodó számú jelzések tényleg hatékony kivizsgálást nyernek.

A tervezet érzékelhetően az alapvető jogok biztosát tekinti a közérdekű bejelentések intézése és vizsgálata központi figurájának. A 17. § például nagyon helyesen feljogosítja az alapvető jogok biztosát arra, hogy kontrollálja a más szerv által kivizsgálni elmulasztott közérdekű bejelentések ügyében hozott döntéseket. Ezen kívül azonban a tervezet nem tisztázza az alapvető jogok biztosának a feladatait és nem ad a kezébe olyan eszközöket, amelyek a korrupció elleni működését valóban hatékonnyá tennék.

Emiatt a tervezet a korrupció elleni érdemleges fellépés helyett a bejelentett visszaélések, korrupciós esetek érdemi következmények nélkül maradását erősítheti. Az alábbiakban tételesen előterjesztjük a tervezettel összefüggő észrevételeinket, majd ezekre és a fenti megállapításokra figyelemmel fogalmazzuk meg azokat az eljárási és intézményi megoldásokat, amelyeket szükségesnek tartunk a korrupció elleni küzdelem érdekében, és amelyekkel a tervezet adós marad.

A teljes állásfoglalás alább letölthető.